Supernatural-Odaát

Egy csomó ideig csak köröztünk a városban, végül pedig kikötöttünk egy tónál.

-Miért jöttünk ide?-kérdeztem.

-Mert nyugis hely.-vetette oda félvállról Dean.

Nekitámaszkodtam a kocsim motorháztetőjének, és szemlélni kezdtem a tájat. Tök szép volt. Eygszer csak otttermett Dean.

-Héhéhé. Csak óvatosan a kocsimnál.

-Nyugi, csak nekitámaszkodok.

-Dean.-szólt oda Sam.-Add ide a kocsikulcsot.

-Minek adnám?

-Mert fel kell hívnom Ellen-t.

-Akkor ott a mobilod.

-Nézz már körül! Erdő vesz körbe. Itt nincs térerő.

-Igaz.-nézett körbe Dean.-De vigyázz rá!

-Oké.-mondta Sam, majd kocsiba pattant.

Nagyszerű, kettesben maradtunk. 5 percig nem is szólaltunk meg.

-Nyugis hely.-böktem ki végül.

-Aham, az. Gondoltam, jól fog jönni neked. Elég húzos mostanában minden.

-Nekem? Ezt vegyem úgy, hogy együttérzel?

-Akár.-vont vállat.

-Hát Dean Winchester. Okozol még meglepetéseket.-nevettem. Ezen ő is elmosolyodott.

-Szebb vagy, ha mosolyogsz.

-Ohha, még bókot is kapok. Mondd csak, biztos jól vagy?

-Aha.-mondta, majd szemlélni kezdte a tájat. Megint 5 perces csönd következett. És megint én törtem meg.

-Nekem tök tetszenek a szemeid.

-Hm?-nézett rám.

-Nekem a szemeid tetszenek. Zöldek, imádom a zöld szemű embereket. Én is olyat akartam, de hát csak barna jutott.

-Miért mondod? Szerintem szépek a szemeid. Folyton csillognak.

-Nah, most hogy már megvoltak a bókok, jöhetnek a beszólások.-viccelődtem.

-Önfejű vagy.-mondta. Nah szép. Morci is lettem.

-Te meg makacs.-vágtam vissza.

-Hisztizel.

-Őrjöngsz.

-Parancsolgatsz.

-Elvárod, hogy minden úgy legyen, ahogy te akarod.

-Hé, nem tűnt fel, hogy szinonímákat mondunk egymásra?-mondta.

-Oh, szinoníma. Micsoda szakszó.-gúnyolódtam.

-Jha és pimasz vagy.

-Te meg bunkó.

-Én azért bírlak.-bökte ki végül. Kicsit zavarba jöttem.

-Hát, én is bírlak. Bár idegesítő vagy.-nyökögtem. De olyan édesen nézett. És csak néztük egymást. Egyikünk sem tudott semmit sem mondani. De attól még tök jó volt ez a pillanat. Hála Sam-nek, megtört ez a varázs. Ugyanis visszatért a telefonálásból.

-Csak nem zavarok?-jött oda hozzánk.

-Dehogy öcsi.-mondta Dean, de látszott rajta, hogy jobban örült volna, ha később jön vissza Sam.

-Nah akkor indulhatunk lassan?-kérdezte Sam. Igazából csak ekkor tűnt fel, hogy már eléggé kezdett sötétedni.

-Persze.-mondtam.-De előtte álljunk meg valahol enni.

-Már megint éhes vagy?-csodálkozott Sam.

-Aham.-bólintottam.

-Na nem bánom.

Kocsiba szálltunk, majd elhajtottunk egy éjjel-nappali kávézóba. Miután megkajáltunk, elindultunk a gyártelep felé.

-Szóval itt lenne?-néztem körbe, mikor beértünk egy elhagyatott gyártelepre.-Nah fiúk?-fordultam oda Sam-ékhez.

-Pofás.-vágta oda Dean.

-Nah akkor visszaviszlek a műhelybe, és este majd itt találkozunk.-fordultam oda Justin-hoz. Kocsiba szálltunk. Odahajtottam Dean mellé.

-Üljetek be addig egy kávézóba. Én gyorsan visszaviszem Justin-t, és majd odamegyek én is.-Dean nem szólt semmit, csak bólintott.

-Gyerünk cica! Taposs bele!-kiáltotta Justin. Villámgyorsan visszavittem a műhelybe. Jó pasi volt, de itt meg is állt a tudomány. Annyira buta, meg beképzelt, hogy az már fáj. Visszafele felhívtam Sam-et.

-Szia. Hol vagytok?-kérdeztem.

-Egy kávézóban, a mozi mellett.

-Arra emlékszem, hogy hol van. Sietek oda.-mondtam, majd lecsaptam a mobilt.

-Nah mit mondott?-érdeklődött Dean.

-Semmit, csak azt, hogy mindjárt itt lesz.

-És miért nem engem hívott? Mindig engem szokott. Meg egyébként is. Hallottad, hogy az a pasi lecicázta? Ha én ezt mondanám neki, tuti leszedné a fejem. De neki nem szólt vissza. Biztos bejön neki.-kezdett kombinálni Dean.

-Jesszus. Te ki vagy, és mit csináltál a bátyámmal?

-Hahaha. Vicces.-Pont ekkor toppantam be a kávézóba.

-Jhaj, mit esztek?-huppantam le Dean mellé.-Én már éhenhalok. Lássuk csak, mi finom van itt.-kezdtem el tanulmányozni az étlapot.

-Köhöm.-köszörülte meg Sam a torkát.-Csak nem új pasi van a láthatáron?

-Kire gondolsz?-kérdeztem fel se nézve az étlapról.

-Az autószerelőre.

-Jha, Justin-ra.

-Igen. Nah?

-Mi nah? Nem jön be. Vagyis jó pasi, de csak ennyi.-zártam le röviden.

Sam Dean-re pillantva látta, hogy bátyusa megnyugodott. Hú, annyit ettem...A pincérnőcske meg félpercenként rohangált oda, hogy kell-e valami. Mondjuk egyértelmű volt, hogy rákattant Dean-re. Amikor kértük a számlát, az összegen kívül valami mást is ráfirkantott a csaj.

-Nagyon nyomult a pincérnőcske.-jegyeztem meg kint a parkolóban.

-Penelope-nak hívják.-mondta félvállról Dean.-Felírta a számát is.-majd összegyűrte a papírt, és eldobta.

-Jesszus Dean. Görcsbe rándult a kezed, vagy tényleg magadtól dobtad el a csaj számát?

-Mert? Azt hiszed, hogy minden csajt kihasználok?

Nagyon erősen elgondolkoztam:-Igen, azt.-mondtam.

-Akkor nem ismersz még eléggé.-majd kocsiba pattant.

-Kövess!-szólt ki az autóból.

-Hova megyünk?

-Csak kövess!-majd elhajtott.

Villámgyorsan kocsiba pattantam, és követtem.

Egészen Westwood-ig szívattam szegény Dean-t. Hol megelőztem, hol tök közel mentem a hátuljához. Egyszer csak csörgött a mobilom. Megnéztem, Dean volt az.

-Nah mi van?-kérdeztem.

-Az, hogy mit szívatsz? Ha összetöröd a kocsim, esküszöm, hogy...

-...Dean csak azt akarja mondani, hogy finomabban vezess.-kapta ki Sam a telefont Dean kezéből.

-Először is, nem vagyok olyan béna, hogy nekimenjek. Másrészt, én vigyázok a kocsimra, és nem fogom egy Impala miatt összetörni. Szóval ne aggódjon. Jha, és üzenem neki, hogy én már meguntam ezt a vánszorgó tempót, szóval..-letettem a mobilt, a kocsija mellé hajtottam. Küldtem egy puszit, persze önelégült mosollyal, majd továbbhajtottam. Többet nem szórakoztam, hanem csak mentem. 5 perccel előbb odaértem. A városzéli benzinkútnál vártam be őket. Addig gyorsan tankoltam, meg lemostam a szélvédőt.

-Szép kocsi.-lépett oda mellém egy pasi.

-Köszi.-mondtam. Ahogy ránéztem, megállt a lélegzetem. Olyan helyes volt.

-Justin vagyok.

-Én meg Cathrine, vagyis csak Cat.

-És mijáratban itt Westwood-ban? Mert gondolom nem idevalósi vagy.

-Ezt honnan veszed?

-Mert egy ilyen szép lány már biztos feltűnt volna a nemsemmi kocsijával.

-Igaz, tényleg nem idevalósi vagyok. Csak átutazok.-mosolyogtam. Wáó, hát nemsemmi pasi volt. Így flörtölgettünk tovább, amíg meg nem érkeztek Sam-ék.

-Hát Cat, te aztán jól hajtod a kocsid.-jegyezte meg viccesen Sam.

-Ő meg ki?-mutatott Justin-ra Dean.

-Ő Justin. Itt dolgozik, mint autószerelő.-világosítottam fel.

-Aha.-húzta Dean a száját. Csak nem zavarja?

-Mehetünk tovább?-érdeklődött Dean, miután megunta, hogy még mindig Justin-nal flörtöltem.

-Persze. Akkor jössz?-fordultam oda Justin-hoz.

-Mi van?-kérdezték kórusban Sam-ék.

-Ti vagytok az unokatesói, ugye? Cat mesélte, hogy ő is imád gyorsulni, és felajánlottam, hogy jöjjön el egy versenyre.

-Pompás.-kezdett ideges lenni Dean. Nah jó, lehet, hogy nem kellett volna, azt hazudnom, hogy az unokatesóim...

 -Akkor menjünk.-javasoltam.

-Justin, jössz velünk?-kérdezte Dean.

-Kösz, de inkább a Shelby-t választom.

-Szerintem meg inkább Cat-et.-morogta Dean.

-Nah menjünk.-mondtam, majd kocsiba pattantunk Justin-nal és elhajtottunk. Dean-ék jól lemaradtak.

-Nem mész egy kicsit lassan?-kérdezte Sam Dean-t.

-Minek hajtsam a kislányt?-simogatta meg a kormányt.

-Különben is. mit izéltél?

-Mi? Én nem izéltem.

-Persze.-mondta Sam, majd elgondolkozott.-Te féltékeny vagy.-bökte ki.

-Mi? Dehogy.-tiltakozott Dean.

-Nem hazudj! Belezúgtál Cat-be.-Dean nem szólt semmit, csak az utat bámulta

-És féltékeny vagy. attól tartasz, hogy ez az autószerelő lecsapja előled.-Dean még mindig nem szólt, hanem babrálni kezdte a rádiót.

-Miért nem ismered be?

-Hé öcsi. Nem keverjük a munkát a magánélettel.

-Cat neked csak egy munka?-rökönyödött meg Sam.

-Figyelj öcsi. Mi ezt az egészet ketten kezdtük el. Cathrine nem való közénk.

-Te meg miről beszélsz?

-Az, hogy folyton vele foglalkozol. Meg őt véded.

-Dehogy védem. És azért foglalkozok vele, mert valakinek azt is kell. Ha te egyszer nem teszed meg.

-Mi? Dehogynem.

-Valóban? És hányszor kérdezted tőle, hogy hogy van?

-Háát...

-Ezaz. Te csak egy munkát, meg esteleg egy jó csajt látsz benne. Nem is ismered, akkor meg hogy eshetsz bele?

-Először is nem estem bele, csak bejön.

-Pedig ha megismernéd, akkor rájönnél, hogy mennyire hasonlítotok.-vágott közbe Sam.

-Kétlem.

-Akkor vázolom. Cat az a lány, aki összetartotta az egyre jobban széthulló családot, ő volt a békebíró mindenki között. Hatalmas súly nehezedett rá. Az apjára, mint példaképére tekintett. A húgát meg úgy védte mindig, mint valami tigris. Rengeteg düh, meg bosszú lehet benne. Elvesztette az apját, majd a testvérét, a barátját. Megtudta a szörnyű családi titkot, hogy az apja mivel foglalkozott valójában, és hogy miatta halt meg. Ennyi mindent el kellett vislenie, pedig még csak 18 éves. És mégse látszik rajta semmi sem. És ez a "munkád" nem emlékeztet valakire?

-Rám?-rökönyödött meg Dean.

-Igen, rád. Azonos a múltatok, a sorsotok, az egész gondolkodásmódotok. Szerintem ennél jobban hozzádillő csajt nem találsz.

-Hát Sammy. Lehet benne valami. Annyira más, ha Cathrine közelében vagyok. Olyan fura érzésem van. Tök idegesít, meg minden, mégis jó.

-Hát bátyus. Ez lenne a szerelem.

-Mi? Kizárt!-ijedt meg Dean.

-Hát te tudod.-mosolygott Sam.

-De ő akkor is olyan más, mint a többi csaj.-gondolkozott el Dean.

-Dean. Te tényleg beleestél.

-Lehet. De el ne mondd neki!-mordult rá.

-Éppolyan gyerekesek vagytok mindketten.

-Mi?

-Semmi.-zárta le Sam.-Itt fordulj be!

Szegény Chevy Impala....

-Jó reggelt bátyus!-fordultam hátra Sam-hez.

-Szia hugi.-nézett rám elég mosott fejjel.-Hova megyünk?

-Hellville-be. Utána meg Westwood-ba.-válaszolta Dean.

-Minek?-értetlenkedett.

-Caty, add le neki!-utasított Dean.

-Hagyd már abba a Caty-zést! Olyan idegesítő.-mordultam rá.-Nah szóval. Westwood-ban mostanság érdekes esetek történnek. Az ottani illegálisan gyorsuló társaságból mindig meghal valaki a mezőnyből. És mindig úgy, hogy elüti őket egy autó. Ez már 4 hete megy így, és eddig 4 embert halt meg. Tehát minden hétre egy ember jut.

-Talán csak szimpla egybeesések.-vont vállat Sam.

-Nem hinném, mert mindegyik áldozatnak a bőrére bele van égetve egy jel. Ez itt.-mutattam hátra a laptopom.

-Milyen jelek ezek?

-Nem tudom. A rendőrség szerint sátánisták műve az egész. De mi tudjuk, hogy nem. Nah szóval ennyi a story.

-És minek megyünk Hellville-be?

-Ne is próbálkozz öcsi! Nekem sem mondja el.-szólt hátra Dean. Az út hátralevő részében nem nagyon beszélgettünk. Bő másfél óra alatt ott is voltunk.

-Fordulj be ide!-utasítottam.

-De ez egy autóbontó.-értetlenkedett Dean.

-Mondom fordulj be!-mordultam rá.

-Oké főnök.

-Chad!-kiáltottam, amikor kiszálltam a kocsiból.-Chad!

-Cat! Szia.-jött elő Chad a műhelyből.-Már vártalak.-odamentem, és adtam neki két puszit.

-Chad. Ők itt a barátaim, Sam és Dean.

-Hellosztok.-köszönt oda nekik, amjd felém fordult.-Azt hittem, hogy sose jössz el érte.

-Ugyanmár. Úgy ismersz, mint aki itthagyna egy ilyen gyönyörűséget.

-Igaz. Te nem hagynád itt. Nah gyere!

-Öh, Cat. Miről beszéltek?-kérdezte Sam.

-Az én kincsemről. Gyertek!-intettem feléjük. Sam-ék egymásra néztek tök értetlenül, aztán követtek.

-Jesszus. Chad. Ez szebb, mint volt.-futottam oda a kocsimhoz. Igen, az én kincsemhez. Egy Ford Mustang.

-Ő lenne az.-mondtam Dean-nek.-Ő érte jöttünk.

-Cat. Ez, ez...-habogott Dean.

-Gyönyörűség. Apájé volt. És ő nekem adta, vagyis csak akarta. Kicsit le volt robbanva, de hála Chad-nek, most egyszerűen lélegzetelállító.

-Te tudsz vezetni?-nézett rám Sam.

-Még hogy tud-e?-hüledezett Chad.-Még engem is leköröz.

-Jha, persze.-nevette el magát Dean.

-Nem hiszed?-néztem rá.

-Hát nem igazán.

-Akkor gyere. Elviszlek egy körre.-ajánlottam.

-Jólvan.-egyezett bele. Chad odaadta a kulcsokat. Remegett kezem-lábam, amikor beültem. Már vagy 1 éve nem vezettem ezt a kocsit.

-Hát akkor rajta.-indítottam be a kocsit.-Imádom a hangját.-majd gázt adtam. Szegény Dean úgy megugrott. Hát igen, azt hitte, hogy majd lassúzok a kocsival.

-Áá, nem akarok meghalni.-ordította. Én csak nevettem rajta. Amikor visszaértünk, Dean szinte kiugrott a kocsiból.

-Basszus, majdnem meghaltam.

-Nah mi van?-nevetett Chad.-Én mondtam, hogy jól vezet.

-Nah akkor gyerünk Westwood-ba.-jelentettem ki.-Chad, amjd visszahozom a kicsim.-simogattam meg a kocsimat.

-Jólvan. De vigyázz ám rá!

-Oké. Nah fiúk. Gyerünk!-pattantam be a kocsimba.

-Te versenyezni akarsz ott?-értette meg Sam.

-Igen.

-De az veszélyes.

-Sziasztok fiúk.-intettem, mintha nem is hallottam volna meg. Majd elhajtottam.

Itt az egyik szépségem!!XD

Itt meg a másik!XDXDXD

-Kössz, hogy megvártatok.-lihegtem, miután utolértem őket a motel bejárata előtt.

-Nincs mit.-nevetett Sam.

-Hát Cat. Rád férne egy kis edzés. Nem vagy eléggé formában.-mondta nagyképűen Dean.

-Vicces. Megnézném azért, hogy hogyan futnál te 15 centis sarokkal.-mutattam a cipőmre. Majd bementünk a motelba. Én gyors tárcsáztam anya számát, mert amióta eljöttem, még egyszer sem hívtam fel. Hát mondanom sem kell, hogy jól lehordott. Bár nem lepődött meg, hiszen én ilyen vagyok. Gyors elhadartam neki, hogy mik történtek eddig, majd el is búcsúztam. Aztuán a laptopom elé ültem le, és vadul gépelni kezdtem.

-Nem vagy fáradt?-nézett rám Dean.

-Nem, majd holnap reggel leszek kissé másnapos. Amíg nem alszok el, addig nincs semmi bajom.-magyaráztam, miközben épp Heather-nek írtam egy e-mailt.

-Hát Sam nem így van bekötve.-mondta. De csak akkor értettem meg, hogy mire céloz, amikor felpillantottam a monitorról. Sam már békésen szunyókált az ágyában.

-Elfoglalta az egyszemélyes ágyat?-akadtam ki.

-Aha, de a helyedben nem bánnám, mert reggel ő is másnapos lesz, és akkor jobb, ha nincs mellette senki.

-Szuper. Akkor megint miénk a franciaágy.-állapítottam meg, miközben már ismét a gépem bűvöltem.

-Miért izélsz? Hiszen tesók vagyunk. Vagyis ha Sam a bátyád, akkor szőke logikával is az következik, hogy én is az vagyok.

-Haha. Vicces. De te nem vagy a bátyám.-mondtam, de fel se pillantottam a monitorról.

-Akkor mid vagyok?

-Ismerősöm. Legfeljebb...

-Csak ennyi?

-Igen, miért?-itt már felnéztem rá.

-Jha, semmi.-vont vállat.-Elmegyek megzuhanyozni.-nem mondtam semmit, csak bólintottam.

-Találtam egy érdekes esetet.-mondtam neki, amikor kijött a fürdőből.

-És mi lenne az?-kérdezte. Csak ekkor láttam, hogy egy szál törölköző volt rajta. Hát igen, jó pasi. De persze azért közömbösséget mutattam. Gyors elhadartam neki.

-Oké, holnap majd utánanézünk.-jelentette ki.-De most aludjunk.

-Nem tiltakozom, mert kezd fájni a fejem.-majd én is tök nyugodt szívvel vetkőzni kezdtem.

-Mi lenne, ha nem bámulnál?-kérdeztem, miközben épp háttal voltam neki.

-Nem bámullak.

-Jha, persze.-majd felkaptam az egyik pólóját, és felvettem.

-Szolgáld ki magad.-jegyezte meg morcosan.

-Azt teszem.-majd behuppantam az ágyba.

-Nagyszerű.-mászott be az ágyba.-Én se csóróm el a cuccaid.

-Mert rajtad nem állna ilyen jól.

-Lehet.

-Tudod, hogy van ez. Aki jól néz ki, az mindenben jól néz ki. Nah szóval, ilyen vagyok én.

-Jha, csak el ne bízd magad.

-Már késő, megvolt.

-Jólvan.-adta fel.-Nah, aludj!

-Nah, aludj!-utánoztam, persze jó hülye mozdulatokkal. Erre hozzámvágott egy párnát.

-Ne játssz az életeddel!-fenygettem meg viccesen.

-Már egy ideje azt csinálom. És nem hiszem, hogy egy szöszi jelent rám veszélyt.-gúnyolódott. Erre én vágtam hozzá egy párnát. Sajna túl erősen lendítettem, mert eleredt az orra vére.

-Jhaj, bocs.-mentegetőztem.-Nem akartam.

-Szemmi baj szincs.-mondta pöszén.

-Te bolond, ilyenkor nem előre kell hajolni, hanem hátra.-oktattam ki.

-Kössz, megoldom.-majd kisétált a fürdőbe. Meg akartam várni, de hát 2 perc alatt elaludtam.

Reggel mondanom sem kell, hogy szarul ébredtem. De ahogy megpillantottam Sam-et, láttam, hogy ő rosszabbul van.

-Héé, Sam. Élsz?-másztam át az ágyára.

-Jha, még igen.-ekkor betoppant Dean is. Elkapta a röhögőgörcs.

-Öcsi. Hogy nézel ki?-kérdezte.

-Ne bántsd!-szóltam rá.

-Te nem vagy másnapos?-nézett rám furán.

-De, csak rajtam nem lehet észrevenni.

-Hoztam kaját.-mondta röhögve Dean, amjd odadobta az ágyra.

-Fúúj, Dean. Vidd innen!-nyöszörgött Sam.

-Mi van öcsi? Nem kívánod a hamburgert?-röhögött tovább.

-Én kérek.-kezdtem el matatni a zacsiban.

-Mi van? Én csak azért hoztam, hogy húzzalak titeket.-lepődött meg.

-Azt hittem, hogy a kaját azért hozzák, hogy megegyük.-ültem át a másik ágyra, csakhogy tekintettel legyek Sam-re, majd nekiálltam a hambinak. Sam adagját is megettem.

-Hogy fér egy ilyen kiscsajba ennyi kaja, meg pia?

-Simán. Nah de nem kellene útrakelni?

-Hát nem tudom. Sam, képes vagy arra, amit úgy hívnak, hogy mozgás?-bököte meg Dean.

-Hahaha. Vicces. Szerintem menni fog.-tápászkodott fel. Hát elég nehézkesen ment neki. Azért nagy nehezen lebotorkált a kocsiig, és bedőlt a hátsó ülésre.

-Hééé!-szólt rám Dean.-Ki mondta, hogy lehetsz a mitfahrer? Ez Sam helye.

-De Sam most elfoglalta az enyémet, úgyhogy én meg az övét fogom.

-Nah jó. De ne nyúlj semmihez!

-Jólvan nah.

-Tehát akkor Westwood-ba?-kérdezte Dean.

-Igen, de légyszi menjünk Hellville fele. Ott van valaki, aki tudna nekem segíteni az ügyhöz.

-Mi van?-értetlenkedett.

-Mindegy. Menj Hellville felé!

-Jólvan. Te tudod.

Majd elhajtottunk.

                                                                                 De jó, kint már a harmadik évad megy.

"A háború elkezdődött. Készen állsz?"

-Mégse akarok bemenni.-torpantam meg a bár előtt.

-Dehogynem.-szólt rám Sam, majd vonszolni kezdett.

-Gyors elmegyek a mosdóba. Azt hiszem elmostam a sminkem.-mondtam már bent.

-Jólvan. Én ott leszek a bárnál. Azt hiszem, az ott Dean.-mondta. Bólintottam, majd elindultam. Akkora tömeg volt, hogy 5 perc volt az odaút, meg 5 a vissza is.

-Csakhogy itt vagy.-mondta Sam, amikor már ott álltam Dean-ék háta mögött. Megfordult Dean, meg Sarah is. Nyugodt szívvel tisztáztam, hogy jól nézek ki, ugyanis mindkettőnek tátva maradt a szája.

-Szisztok.-mosolyogtam rájuk mézédesen.

-Szia, jól nézel ki.-mondta Dean még mindig leesett állal.

-Kösz.-vetettem oda.

-Dean.-mondta Sarah.-Légyszi rendelj nekem egy pezsgőt.

-Oké. És ti kértek valamit?-nézett felénk.

-Egy tequilát.-vetettem oda.

-Nekem is.-mondta Sam. Amíg vissza nem tért, Sammel hülyéskedtünk. Szegény Sarah meg csak álldogált egyedül. Áh, szóval Dean is tequilázik.-állapítottam meg.

-Köszi szivi.-nyávogta Sarah. Sam-mel nem is foglalkoztunk velük.

-Mire igyunk?-kérdeztem.

-A hugimra.-jelentette ki.

-Mi? Van hugotok?-értetlenkedtem.

-Nekem van.-nevetett-Te vagy az.-ezen én is nevettem.

-Oké, én meg a bátyusomra.-majd lehúztuk. Aztán utána a következőt, meg a következőt. Aztán már én se tudom, hányat. Kezdett megütni.

-Jólvan srácok. Én megyek sétálni, meg majd haza.-mondtam.

-Ne már.-mondta Sam.

-De már. De jó volt veled inni.-mosolyogtam.

-Tudom.-nevetett-Én mindenben jó vagyok.

-Júúúúj, ez merész kijelentés. Nah mindegy. Szia.-mondtam Sam-nek, majd odahajoltam hozzá, és adtam a szájára egy puszit. Tudtam, hogy nem veszi komolyan, ezért mertem megcsinálni. De láttam, hogy Dean félreérti, de kit érdekel? Hátat fordítottam, majd kilibbentem. Vagy már fél órája bolyongtam az utcák között, amikor hirtelen ott termedt mellettem Sam.

-Hát te?-kérdeztem.

-Utánad jöttem.

-És Dean-t hol hagytad? Csak nem Sarah-re bíztad?-nevettem.

-Nem. Ő is nem sokkal utánad lelépett "levegőzni". Sarah-t meg egyszerűen otthagyta. Mondtam, hogy én is megyek vele, de azt mondta, hogy inkább téged keresselek meg.

-Ugye nem haragszik rám?

-Mármint a puszi miatt?

-Aha.

-Nem tudom, lehet. De hogy lehet ilyen hülye, hogy komolyan veszi?

-Ezaz. Tudtam, hogy te nem értelmezed félre, ezért mertem megcsinálni.

-Nah mindegy. Keressük inkább meg!-javasolta. Vagy 20 perc bolyongás után meg is találtuk egy padon ülve.

-Hát te?-ültem le mellé. Nem válaszolt.

-Dean, mi a baj?-kérdezte Sam. Semmi reakció.

-Dean!-szóltam rá határozottan.

-Mi van?-pillantott fel.

-Én is ezt kérdem. Haragszol valamiért rám?

-Miért? Kellene?-kérdezte olyan hangnemben, hogy tudtam, hogy mérges.

-Elvileg nem.-mondtam, mert tényleg így volt.-De bökd már ki, hogy mi van!

-Oké. Nem értem, hogy miért nem tudtátok elmondani Sam-mel, hogy van köztetek valami.

-Mi van?-döbbentünk le mindketten.

-Csak nem az miatt a puszi miatt gondolod így?-kérdeztem.

-De, az miatt. Meg hogy egész napra leléptetek, meg hogy milyen jól elvagytok.

-Igen, jól elvagyunk, de mind csak barátok. Olyan ő nekem, mint a húgom.-magyarázta Sam.

-Most nem azért.-kezdtem bele.-De ha nem csak barátok lennénk Sam-mel, hanem többek, akkor az miért zavarna téged? Hiszen nem az a lényeg, hogy boldog legyen a testvéred?

-Szóval mégis van valami.-kombinált megint rosszul Dean.

-Nem, nincs. De nem válaszoltál a kérdésre.-szerncséjére nem is kellett, mert Sam közbeszólt.

-Figyelj! Cat csak barát. Semmi több. Nem is tudnánk egymásra máshogy nézni. Teljesen különbözünk. Ő vagány, nagyszájú, idegesítő. Ezek a tulajdonságok rád vallanak. Jobban illene hozzád.

-Hagyjuk ezt az egész hülyeséget, jó?-vágtam közbe, mert már Sam túl messzire ment.

-Oké, szerintem is. Csak félreértettem. Azt hittem, hogy kihagytatok valamiből.-magyarázta Dean.

-Dehogy. Csak gondoltuk, neked ott van Sarah.....

-Nincs ott nekem.-vágott közbe.-Azt hittétek, hogy mégegyszer összeszűröm a levet azzal a libával?

-Jesszus Dean. Ezt te mondtad?-nézett furán rá Sam.

-Igen, öcsi. Tudom, hogy fura, de ez van.

-Nah, ha már mindenki megbékélt, akkor akár mehetnénk is vissza a motelba, mert megfagyok.-jegyeztem meg.

-Oké.-egyeztek bele.

-Nah fiúk. Úgy látom, jó erőben vagytok. Szóval ki visz haza a hátán?-kérdeztem tőlük. Erre egymásra néztek, és elkezdtek rohanni.

-Köszi. Igazán lovagiasak vagytok.-mondtam nevetve, majd utánuk futottam.

-Mi van?-néztem álmosan Sam-re.

-Itt vagyunk Sunville-ben.-válaszolta.

-És minek jöttünk ide?- ültem fel a kocsiban.

-Meglátogatunk egy régi ismerősömet.-termett hirtelen ott Dean.

-Régi ismerős?-néztem kérdően.

-Ismerős, akit régóta ismerek.-nézett hülyének Dean.

-Tudom mi az a régi ismerős!-vágtam durci fejet.

-Jólvan. Ha így tisztában vagy a fogalmakkal, akkor akár mehetnénk reggelizni is.-javasolta. Nem ellenkeztem, mert már kopogott a szemem az éhségtől. Már bent szürcsölgettük a kávénkat, amikor megszólalt Sam.

-És mondd csak Dean, mikor találkozunk a régi ismerősöddel?

-Mindjárt itt lesz.-vont vállat Dean. Nem telt bele 5 perc, amikor feltűnt az ismerős. Vagyis úgy sejtettem, mert Dean nagyban üdvözölt valakit, bár én nem pillantottam fel, mert épp a helyi újságot tanulmányoztam. Csak akkor néztem fel, amikor a nevemet hallottam.

-Sarah, ő itt Cathrine.-mondta Dean. Amikor felpillantottam, azt hittem vágok egy hátast. Egy plasztik plázacica állt velem szemben. Nah, hogy ő nem csak Dean ismerőse volt, az is biztos.

-Oh, szióka Cathrine.-nyújtotta oda a kezét.

-Szia. De csak Cat vagyok.-mosolyogtam erőltetetten. Már most idegesített a csaj. Ahogy Sam-re pillantottam, megnyugodtam, hogy nem csak én vagyok így.

-És mesélj csak Sarah, mi van veled?-ültette le maga mellé Dean.

-Hát, semmi.-válaszolta, majd jól bedőlt, hogy mindenki megcsodálhassa a frissen plasztikázott melleit.

-És mondd csak Sarah, hol ismerkedtél meg a mi kis Dean-ünkkel?-kérdeztem tündéri mosollyal.

-Hát a bárban, ahol dolgozom.-nyávogott.

-Tudod, Sarah táncoslány.-vágott közbe Dean.

-Áh, értem. És milyen műfaj?-idegesítettem tovább Dean-t.

-Rúdtánc.-dobta hátra a haját Sarah.

-Az komoly.-néztem Dean-re.

-Igen, elég kemény meló.-mondta tovább Sarah. Ez a csaj nem csak kívülről látszik hülyének, belülről is az.-Gyertek el este.-javasolta.

-Oké.-vágta rá Dean, majd Sam-re nézett. Sam csak csöndben bólogatott. Majd rám pillantott.

-Köszi, de ez nem az én műfajom.-tiltakoztam.

-De, gyere csak el. Jó muri lesz.-nyüszögött Sarah.

-Ezaz Caty. Gyere el! Vagy valami nem tetszik?-gúnyolódott Dean. Húú, kezdtem ideges lenni.

-Ugyan Dean. Ne erőltesd! Nélküle is jól fogunk mulatni.-hajolt egészen közel Sarah Dean-hez, és félreérthetetlen jeleket küldött felé.

-Ottleszek. A világért ki nem hagynám.-vágtam rá. Azt hiszik, hogy csak úgy meghátrálok? Ők még nem ismernek. Sam közben látta, hogy igen kezd feszülté válni a légkör, ezért gyorsan közbeszólt.

-Megyek, veszek pár cuccot. Mármint kaját, meg, meg újságot. Igen, újságot. Jössz Cat?-nézett rám, de úgy, hogy levettem, igen, mennem kell vele.

-Persze. Ti csak elevenítsétek fel a régi emlékeket.-vágtam a hülye pofát. Majd hátat fordítottam, és leléptünk Sam-mel.

-Horror ez a csaj.-fakadtam ki az utcán.

-Hát az. És gondolom rájöttél, hogy nem csak pacsipajtások voltak Dean-nel.

-Igen, és arra is, hogy ha Dean úgy akarja, akkor felmelegítik a régi emlékeket. Amibe inkább nem akarok belegondolni.

-Hát jha, a csaj eléggé nyomult.-nagy gondolkozás után megszólalt Sam.

-Cat, neked tetszik Dean?-szögezte nekem a kérdést Sam.

-Mi? Nem, dehogy.-tiltakoztam. De rá kellett döbbennem, hogy mégiscsak tetszik Dean.

-Biztos? Egy csöppet sem vagy féltékeny Sarah-ra?

-Nem. Egy csöppet sem.-ráztam a fejem.

-Cat, ne hazudj!-szólt rám Sam.

-Nem rossz pasi.-mondtam némi habozás után.-De szörnyen tud idegesíteni.

-Hát ő is így van vele.-bökte ki Sam.

-Mi?-torppantam meg.

-Most mit vagy meglepődve? Hiszen jó csaj vagy. Meg Dean szerint idegesítő.-vont vállat Sam.

-Tehát bejövök neki?-faggattam Sam-et.

-Igen, azt hiszem. De hát Dean már csak ilyen.-mondta. Nah ez az utolsó mondatat lehangolt.

-Mondd csak Sam. Nem akarsz elkísérni valami dögös ruhát venni estére?

-Arra gondolsz, hogy megmutatod Sarah-nak, hogy vagy olyan jó csaj, mint ő?

-Sam, te a gondolataimban olvasol.-nevettem.

-Oké, miért is ne?-egyezett bele.-De akkor már nekem is keressünk valamit. Összesen van talán 2 pólóm. Meg egyébként is, Dean hitelkártyája van itt.-kacsintott.

Feljártunk vagy 6 különböző boltot. Annyi röhögtünk Sam-mel. Közben felhívta Dean-t, hogy menjenek nélkülünk, mert nekünk még dolgunk van, és majd a bárban találkozunk.

-A falra mászok a csajtól. Ott nyávogott a háttérben, miközben Dean-nel beszéltem.

-És legalább valami pikánsat?-nevettem.

-Nem, hacsak a körömlakk színének kiválasztása nem pikáns dolog.-nevette el ő is magát.-Remélem Dean-nek van annyi esze, hogy nem viszi mégegyszer ágyba ezt az IQ-light libát.-hát én is reméltem.

-Sam, ezt nézd!-rohantam oda az egyik kirakathoz.

-Húú, ez aztán szexy felső.-bólintott Sam.

-Az, és irtó jól néz ki.-tapadtam rá az üvegre.

-Gyere, menjünk be. Próbáld fel.-javasolta. Nem kellett sokáig győzködni. Már rohantam is.

-Ez igen.-bólintott elismerően Sam, miután kilibbentem elé a felsőben. Az eladó egy szuper nadrágot is adott hozzá.

-Nézd!-szóltam Sam-nek.-Ez a felső illene az enyémhez.

-Öltözzünk össze?-nézett rám.

-Miért ne?-mondtam, majd felpróbáltattam vele a felsőt.

-Wáó! Ki ez a sexy boy?-nevettem, mikor Sam megmutatta a felsőt. Tök jól állt neki.

Fizettünk. Már nem volt sok időnk a buliig, mert elbaromkodtuk az egész napot. Annyira még futotta, hogy beüljek egy fodrászhoz, meg egy gyors sminkelésre.

-Sexy girl! Mehetünk?-nyújtotta oda a kezét Sam.

-Hogyne sexy boy.-karoltam bele.

-De aztán hódíts ám ma este!-mondta.

-Csak akkor, ha te is.-nevettem.

-Megbeszéltük.-majd elindultunk a buli felé.

Már vagy az 5. szobából jöttem ki sűrű bocsánatkérések közepette, hiszen én buta, azt hittem, hogy ott a mosdó. Viszont Helga-nak nyoma sem volt eddig. Amikor elhaladtam a kis kápolna ajtaja előtt, akaratlanul is bepillantottam. Bent imádkozott valaki. Ez fura, hiszen már takarodó volt. Bementem, és letérdeltem az illető mellé, mintha én is imádkoznék. Azért fél szemmel rápillantottam. Basszus, Helga az. Tiszta sápadt volt.

-Jól vagy Helga?-kérdeztem tőle. Semmi válasz sem jött, csak tovább mormolta az imákat.

-Helga! Minden rendben?-kérdeztem már határozottabban. Hirtelen rámnézett. Teljesen meg volt ijedve. Ahogy felém fordult, csak akkor láttam, hogy tiszta kék-zöld folt az arca. Szóval az a szemét Callos itt van már.

-Nem. Én nem csináltam semmi rosszat.-mentegetőzött.

-Mi művelte ezt veled?-kérdeztem tőle.

-Maga a gonosz. De én nem követtem el bűnt. Ő akarta, nem én.-motyogott össze-vissza. Nem tudtam, hogy miről beszél, de tudtam, hogy elkezdődött.

-Gyere!-ragadtam karon, és elkezdetm kifele vonszolni. Nem szólt semmit, csak jött utánam. Bementünk a szobámba. Dean-nek hála, hagyott itt sót, így körbe tudtam hinteni a szobát.

-Nyugi, ide nem tud bejönni.-nyugtattam Helga-t, aki az ágyamon kucorgott és remegett. Közben tárcsáztam.

-Dean! Hol a fenében vagytok?-kérdeztem tőle.

-Mindjárt a zárdánál. Megtaláltad a csajt?

-Igen. De már Callos is.

-Ugye nincs nagyobb baja?

-Eddig nincs. Könyörgöm siessetek!-kérleltem, ekkor arra lettem figyelmes, hogy Helga fogja magát, és kisétál a szobából.

-Helga, ne!-kiáltottam utána.

-Mi van?-kérdezte Dean, de ezt már nem hallottam, mert ledobtam a telefont és Helga után eredtem. Hát jó gyorsan tud futni egy apáca. Egészen a pincéig követni tudtam, de aztán ott elvesztettem a nyomát. Előkaptam a keresztet, és szép halkan osonni kezdtem. Már vagy 10 perce keringtem abban a nagy pincében, amikor hangokat hallottam. Jól megmarkoltam a keresztet, és füleltem. Felém közeledett. Már levegőt sem vettem, de így is olyan hangosan kalapált a szívem. Erőt vettem magamon, és a hang irányába ugrottam, amikor már hallottam, hogy nagyon közel jár.

-Hé, vigyázz azzal az izével.-kapta el a vélt szellemem a kezem. Hát igen, Dean volt az. Meg ott volt mellette Sam is.-Hol van a csaj?

-Nem tudom.-löktem el magamtól Dean-t.-A pincéig tudtam követni, de aztán felszívódott.

-Csstt!-csítított minket Sam.-Halljátok?-igen, hallottuk. Valaki nem messze tőlünk beszélt valakihez. Halkan odaosontunk. Helga volt ott, meg a mi kis démonunk. Azt láttuk, hogy Callos átnyújt egy kést Helga-nak. Basszus, csak nem olyan hülye ez a csaj, hogy felvágja az ereit....Vagy mégis?

-Dean! Csinálj már valamit.-súgtam oda neki.-Ez mindjárt megöli magát.-de ezek szerint mégse túl halkan súgtam, mert a jó öreg Callos felkapta a fejét, és pont felém nézett. Majd el is indult. Dean is észrevette ezt, és kiugrott elé, majd nekiugrott. De a démon egy pöcköléssel nekidobta valami polcsornak, ami rádőlt. Ekkor Sam iramodott neki, de ő se jutott többre. Mindketten ott feküdtek a földön eszméletlenül, én meg egyedül maradtam.....nagyon egyedül. Nem tudtam mást tenni, kezembe szorítottam a keresztet, és rohanni kezdtem felé. Ő viszont engem és félrelökött, pon úgy, hogy beletenyereltem a keresztbe. Beleállt a tenyerembe. Gyors felkeltem, és próbáltam futni, de a démon hátulról elkapta a sebesült kezem. Azt hittem, hogy ennyi volt, de aztán érdekes dolog történt. Egyszerűen magától kigyulladt a démon, és elégett. Nem hittem a szememnek, hiszen semmit sem csináltam. Miután felfogtam, hogy tényleg elpusztult, odafutottam Sam-hez.

-Sam! Sam!-rázogattam. Ő nyöszörögve feltápászkodott.

-Hol van a démon?-kérdezte.

-Elégett.-válaszoltam, majd odafutottam Helgához. Szegény csaj csak ült egy helyben és szorongatta a kést, amit Callos nyomott a kezébe. Kivettem a kezéből.

-Hé, nyugi. Már minden rendben.-nyugtattam.

-Elment?-kérdezte remegve.

-Igen, és többet nem jön vissza.-időközben Dean is magához tért. Én viszont kezdtem rosszul lenni, mert elég komoly volt a seb a kezemen. Szerencsésen el is ájultam. Dean kocsijában tértem magamhoz.

-Jó reggelt.-köszönt hátra Sam.-Csakhogy felkeltél.-én csak értetlenül néztem rá.

-Lássuk csak, Helga jól van. A démon elpusztult. A kezed bekötve. És épp Sunville fele hajtunk.-mondta.-Mert gondolom azt akartad kérdezni, hogy mi történt.-én csak bólintottam, mert tényleg ezt akartam.

-Viszont most én kérdezek.-szólalt meg Dean a volán mögül.- Azt mondta Sam, hogy állításod szerint elégett a démon.

-Igen.-bólintottam.-Mert?

-Mert nem égnie kellett volna, hanem köddé válnia. És különben is, hogy ölted meg?

-Én sehogy.-ráztam a fejem.

-Akkor mi történt az előtt, hogy elpusztult volna?-nézett rám kérdően Sam.

-Ööö, megragadta a kezem.

-Melyiket? Amelyik megsebesült?-kérdezte Sam.

-Igen, azt. Mert?

-Jha, semmi.-rázta a fejét Sam.

Normális esetben érdekelt volna, hogy miért kérdezte, de most túl fáradt voltam hozzá. Inkább fogtam magam, eldőltem a hátsó ülésen, és visszaaludtam. Sunville-ben ébresztett Sam.

Épp a szobámba gondolkodtam, persze a késemet forgatva, amikor kopogtatott valaki.

-Sylvia nővér. Mary nővér vagyok.-mondta kintről. Gyors a párnám alá rejetettem a késem.

-Jöjjön csak be!-szóltam ki.

-Elnézést Sylvia nővér, hogy zavarrom, csak szólni szeretnék, hogy lehet asztalhoz ülni, ugyanis tálalnánk az ebédet. És még arra is gondoltunk, hogy ha lenne olyan kedves, és mesélne a körútjáról....

-Persze, hogyne.-mondtam tiszta magabiztosan.

-Nagyszerű.-mondta, majd intett, hogy kövessem. Bent az ebédlőben már mindenki ottvolt. Leültünk.

-Sylvia nővér, elmondaná az áldást?-kérdezte egy nővér. Nah hiszen, hogy kell áldást mondani? Szerencsémre valami újonc nagyon hadonászni kezdett, hogy had ő mondja el. Szerencsére..... Az ebéd végén felállt Mary.

-Sylvia nővér volt olyan kedves, és beleegyezett abba, hogy mesél az útjáról.-mondta. Nagy taps jött. Felálltam. Először tiszta zavarban voltam, de aztán egyre jobb ötletek jöttek. A végén még én is meglepődtem magamon, olyan jót találtam ki. De még mindig nem tudtam, hogy ki lesz a következő áldozat. Ekkor eszembejutott valami.

-Ha nem lenne nagy gond, akkor imádkoznánk egyet úgy, mint az én falumban, ahonnan jöttem?-vetettem fel. Bólogattak.

-Tehát nálunk úgy szokás, hogy a két karunkta és tekintetünket az Úr felé emeljük, és így elmondunk egy Miatyánkat.

Így is tettek, addig én fél szemmel gyorsan végigpásztáztam a terepet. Megvan. Ott van a seb a csuklóján annak a lánynak.

-Ámen.-visszahangzott az egész épületben. Aztán mindenki felpattant és egy irányba vették az útat.

-Maga is jön segíteni a kertbe?-kérdezte az egyik nővér.

-Öh, persze.-mondtam zavarodottan. Mit kell segíteni? Ugye nme kapálni, meg hasonlók? De sajnos rá kellett döbbenem, hogy azt kell. De nem baj, így legalább közelebb tudok kerülni ahhoz a lányhoz.

-Szia.-tegeztem le, mert elég fiatalnak tűnt.-Sylvia vagyok.

-Öh, szia.-mondta zavarodottan, mert bent nem nagyon szokták tegezni egymást.-Engem Helga-nak hívnak.

-Tényleg? Volt egy olyan nevű osztálytársam.-próbáltam vele csevegni, de nem volt valami beszédes. Én azért csak mondtam, és mondtam. Aztán végül rákérdeztem.

-Mondd csak! Mi történt a kezeddel?-mutattam a csuklójára.

-Ezt eddig észre sem vettem.-lepődött meg, miután megvizsgálta a kezét.

-Hogy-hogy? Pedig elég fájdalmasnak néz ki.-mondtam.

-Nem, egyáltalán nem fáj.-mondta, aztán nem is foglalkozott vele többet. Több, mint 5 órát dolgoztunk kint a kertben. Azt hittem megsülök abban az apácamaskarában. Pont vacsira végeztünk. Vacsora után mindnekinek takarodó volt. Én gyors besiettem a szobámba, majd tárcsáztam Dean számát.

-Dean? Szia.-mondtam a telóba.

-Szia Caty.-válaszolta.

-Mi az hogy Caty?-mondtam, közben elkezdtem lehámozni magamról a ruhát, mert már úgy éreztem, hogy hozzáég a bőrőmhöz.-Ne becézgess! A Caty olyan gyerekes név!

-Oh, bocsánat. De miket nyögsz?-kérdezte gúnyosan.

-Nem nyögök, csak a ruhát próbálom lehámozni magamról. Viszont van egy jó hírem. Megtaláltam a következő áldozatot.

-Szuper. Akkor ennyivel könnyebb.

-Mi könnyebb?

-Hát Sam agyalt itt, és rájött, hogy ezek a gyilkosságok az éveken belül is ciklikusan működnek.

-Mi van?-ráztam a fejem.

-Nah annyi a lényeg, hogy ma akarja megöli a csajt.

-Ma?-akadtam ki.- Akkor gyertek már!

-Jó, megyünk. De nem olyan egyszerű ám bejutni egy zárdába.

-Nem érdekel!-szóltam rá.-Rohanjatok ide!

-Jólvan. Szia.-majd lecsapta a mobilt.

Nah ez nagyszerű.-állíptottam meg. Visszavettem a jelmezem, fogtam a Dean által itthagyott keresztet, és elindultam felkutatni Helga-t. Nagyszerű éjszakának nézünk elébe. És egyébként is, honnan tudjam, hogy ebben a hatalmas épületben hol van a Helga? Nah most segítsen valaki!

-Nem hiszem el, hogy belementem ebbe a hülyeségbe.-mondtam felháborodtan Dean-nek, miközben apácaruhában baktattunk a zárda felé.

-Nekem mondod? Sok jelmezt felvettem már, de ilyet még soha. Olyan idétlenül nézek ki.-tépegette Dean a papjelmezét. Hát igen, Sam-nek az a csodás ötlete támadt, hogy öltözzek be apácának, Dean pedig papnak, mert csak így juthatunk be a zárdába.

-Én ezt nem csinálom meg!-torpantam meg a bejárati ajtó előtt.

-Dehogynem.-mondta Dean, és már épp kopogtatni akart, de gyors elkaptam a kezét.

-Nem megy. Lövésem sincs, hogyan viselkedik egy apáca. És különben sem bírom, ha a négy fal között kell lennem.-estem kétségbe.

-Nyugi már! Nézzük csak, ne beszélj sokat, és akkor nem lehet gáz. Már ha meg tudod állni.-mosolygott.

-Haha. Képzeld, megtudom.-sértődtem meg.

-Értem. Nah de visszatérve. Cat, egy lány élete a tét. Meg kell mentenünk!

-Igaz.-törődtem be, majd kopogtattam. Egy idősebb apáca nyitott ajtót. Én teljesen leblokkoltam, nem mertem megszólalni, mert biztos voltam benne, hogy lebukok. Szerencsére Dean kezdett el beszélni. Valami olyasmi baromságot adott be, hogy én egy jótékonysági körúton vagyok, és bezarándokolom az államok legtöbb zárdáját. Ezzel éhező gyerekeknek segítek. És arra kérte Dean, mint később kiderült, Mary nővért, hogy fogadjanak be ma estére. Másnap pedig már tovább is indulok. Hát Mary bevette. Körbevezetett minket a zárdában, majd a szobámhoz kísért.

-Remélem megfelel ez a kis szerény szoba.-mondta Mary, mikor odaértünk.

-Hogyne felelne meg a kis Sylviának.-mondta Dean. Hogy kinek? Sylviának? Mi a fenének lettem Sylvia. Ha már mindenkébb nevet kell módosítani, akkor inkább legyek Angelina, vagy Scarlett. De ne Sylvia.

-Igen, megfelel. Köszi szépen.-mondtam, miután észrevettem, hogy engem bámul Mary. Dean gyorsan oldalba bökött.-Vagyis Isten fizesse meg.-javítottam ki magam.

-Mary nővér. Magunkra hagyna egy kis időre? Beszélnem kell Sylvia-val.-mondta Dean.

-Hogyne atyám.-válaszolta, majd továbbállt.

-Ez nekem nem megy.-huppantam le az ágyra.

-Már hogy ne menne? Eddig is jól csináltad.-ült le mellém Dean.

-Különben is mi az, hogy Sylvia. Az meg milyen név?-akadtam ki.

-Egyszer láttam egy filmet, amiben így hívták az idegesítő, és mindenbe beleszóló főszereplőt.

-Vicces.-jegyeztem meg komoran.

-Az.-nevetett.

-De Dean. Én nem tudom, hogyan találjam meg azt a lányt.

-Dehogynem. Csak tartsd nyitva a szemed! Menni fog!

-De nem fog!-akadtam ki teljesen.- Én nem vagyok olyan, mint ti, hogy a kisujjamban van az egész. És ha meg is találom, akkor mit csináljak vele? És ha engem is kárhozott apácának néz az a gyilkolászó izé?-itt már teljesen kétségbe voltam esve.

-Cathrine!-szólt rám komolyan Dean. Teljesen megszeppentem.-Gondolj csak apukádra. Ő volt az egyik legjobb vadász. Nem hiszem el, hogy nem örököltél tőle semmit. Hiszen olyan hasonlóak vagytok. Komolyan mondom, rádnézek, és rögtön apukádta látom benned. Azt az elszántságot, azt a kitartást, azt a bátorságot. Kiskoromban találkoztam apukáddal. Emlékszem, ott állt Jack, meg apa egymás mellett. Épp vadászatra indultak, ezért fel voltak fegyverkezve. És én teljesen ámulatba estem. Akkor erő sugárzott ki belőlük, hogy azt hittem, ők azok, akik örökké élnek, mert őket semmi sem ölheti meg.

Teljesen elérzékenyültem azon, ahogy ezt előadta Dean. És ő is.

-Oké, megcsinálom.-mondtam olyan határozottan, hogy még én is megijedtem magamtól.

-Helyes. De most mennem kell! Te tartsd nyitva a szemed! Ha bámi van, akkor itt a mobil, ezen hívj minket.-mondta.

-Oké, rendben.-mondtam, miközben ő már elindult az ajtó felé.

-Jha és Cat.-torpant meg.-Itt van ez. Ha feltűnne a démonunk, és mi nem vagyunk a közelben, akkor ezt próbáld meg a szívébe döfni. Ez elpusztítja.-majd odadobott az ágyra egy hegyes végű színezüst keresztet. Majd hátat fordított és elment. Egyedül maradtam. Jesszus, egyedül vagyok. Apa, ilyenkor miért nem vagy mellettem? Segítened kell!

-Nah szóval. Hogy derítjük ki, ki lesz a következő áldozat?-néztem rájuk kérdően, mikor újra fent voltunk a szobában.

-Ez nem annyira bonyolult.-kezdett bele Sam.-Az ilyen démonok, mint ez, mindig megjelölik az áldozatukat, mielőtt eljönnének értük.

-Ezt hogy érted? Hogy egy nagy piros ikszet rak a homlokuk közepére?-értetlenkedtem.

-Azért nem ennyire feltűnő.-szólt közbe Dean.-Mindig ott jelenik meg a kiszemelteken sebhely, ahol később tényleg lesz rajtuk, és ami a halálukat okozza.

-Tehát a csuklójukon.-vágtam rá.

-Mi?-kérdezték egyszerre.

-Jha. Az volt a jelentésekben, hogy öngyilkosok lettek, mégpedig úgy, hogy felvágták az ereiket.

-Akkor már legalább tudjuk, hogy mit kell rajtuk néznünk.-állapította meg Dean.-De merre futkoznak itt apácák?

-Jhaj Dean. Te komolyan csak csajok stírölésére használod a szemed?-nevettem el magam.

-Mi? Mert?-vágta az értetlen fejet.

-Jesszus. Nah szóval, ahogy bejöttünk a városba, rögtön a városszélén van egy nagy épület. Hatalmas betűkkel rá van írva: Szent Magdolna Zárda.-mondtam. Dean csak vakarta a fejét. Szóval nem tűnt fel neki. Sam csak nevetett rajta.

-Nah jólvan srácok! Elmegyek fürödni. Addig agyaljatok ki valami.-jelentettem ki végül. Majd bevágtattam a fürdőbe. De aztán szerencsésen észrevettem, hogy kint hagytam a samponom. Már ott álltam fehérnaműben, és igen nem volt kedvem már visszaöltözni, és mivel nem vagyok szívbajos, kitrappoltam úgy.

-Ööö.-jött zavarba Sam. Dean viszont csak nézett.

-Jhaj, bocsi. Mindig elfelejtem, hogy nem otthon vagyok.-kaptam fel a samponom. Majd ismét bevágtattam. Jó fél óráig benn voltam. Aztán nagy nehezen kimásztam.

-Nah mire jutottatok?-kérdeztem, miután kilibbentem egy törülközőben.

-Hm, nincs semmi ruha az a törölköző alatt?-kérdeztem gúnyosan Dean.

-Ki kell, hogy ábrándítsalak, annyi ruha van rajtam, mint ezelőtt, amikor kirohantam a fürdőből. Csak az a baj, hogy egy ruhám se tiszta. Kár, hogy ilyenkor nincs itt anyuci, aki mosna rám.-tűnődtem el.

-Tessék, addig vedd fel ezt.-dobta oda Dean az egyik pólóját.

-Ez most komoly?-méregettem a pólót.

-Hát ha csak nem akarsz egész este törülközőben lenni.-vont vállat. Végülis igaza volt. Gyorsan felkaptam.

-Nagyon szexy!-állapította meg Dean.

-És itt a hangsúly a nagyon van.-mondtam. Ezen elmosolyodott Dean. Jhaj, édes. De nem szabad.

-Az mi?-kérdezte Sam, miközben megragadta a kezem.

-Mi mi?-értetlenkedtem.

-Hát ez a sebszerű.-mutatott a csuklómon lévő hegre.

-Jha, nem tudom.-vontam vállat.-Még nagyon kicsi voltam, amikor észrevettem, hogy megvan. De nem tudom, hogy mitől jött rá. Nem emlékszem, hogy levertem volna.

-De milyen érdekes az alakja. Mint, mint.....-kereste Sam a szavakat.

-Mint egy szimbólum?-segítettem ki.

-Igen, pontosan.-helyeselt.

-Tudom, már apa is vizsgálgatta, mert neki is nagyon különleges volt.

-Áh, értem.-mondta.

-Nah de van valami terv?-tereltem a témát.

-Nekem lenne egy.-mondta Sam.

-Inkább ülj le!-javasolta Dean.-Csak azután hallgasd végig.

Igazából el is ment az étvágyam, amire a boltba értem. Csak néhány darab csokit, meg gumicukrot vettem. Ezeket viszont bármikor megeszem. Aztán elindultam visszafele, de nem volt kedvem a motelbe visszamenni, ezért leültem egy kis parkban, ami inkább csak egy kertecske volt, egy padra. Elkezdtem teletömni magam az édességgekkel. Közben pedig egyfolytában járt az agyam. Hol apán, hol Nelly-n, Troy-on, Jason-ön, hol ezen a gyilkolászó valamin, hol meg Dean-en. Most éreztem azt, hogy tényleg összezavarodtam. Ekkor reccsent egy faág a hátam mögött. Reflexből megfordultam, és kirántottam a pisztolyt a nacimból.

-Héhéhé, nyugi kistigris. Csak én vagyok.-torpant meg Sam.

-Jha, bocs.-eresztettem le a pisztolyt.

-Aggódtam, mert olyan régen elmentél már a boltba.

-Tudom, csak kellett egy kis magány, hogy tisztázzak néhány dolgot.-közben tömten ismét magamba a gumicukrot.-Kérsz?-kínáltam.

-Igen.-majd jól belemarkolt a zacsiba.-Ez az egyik rossz szokásom, hogy folyton édességet ennék.

-Nekem is.-mosolyogtam.-Mondd csak!-tűnődtem el.-Dean-nek mi a baja?

-Hogy érted, hogy mi a baja? Szerintem nincs semmi baja.-mondta, de közben a zacsit méregette. Szóval titkol valamit.

-Sam! Ne nézz tiszta hülyének!-szóltam rá.-Tudom, hogy valami baja van. És azt is tudom, hogy te tudod, amit nekem is tudnom kellene.

-Valahogy így.-értetlenkedett.-De....

-Nehogy azt mondd, hogy semmi baja, mert nem tudom, hogy mit csinálok!-mordultam rá.

-Nah, jó. Igen, van baja.-bökte ki végül.

-És mi az?-érdeklődtem.-Tudod, hogy én mondtam neki valami olyat, amit nem kellett volna, de fogalmam sincs, hogy mit.

-Igen, ez is igaz.

-Légyszi, hadd ne kelljen könyörögnöm!

-De Dean meg fog ölni, ha elmondom.-tiltakozott Sam.

-Nem árulom el, ígérem.-esküdöztem.

-Jólvan. Nah szóval. Régebben, még úgy 5 éve Dean-nek volt egy barátnője.

-Nagy cucc. Úgy tudom jópár volt neki.-vágtam közbe.

-Nem. Ő tényleg komoly barátnője volt. Jóformán az egyetlen. Szóval az a lényeg, hogy igaz, hogy csak 5 hónapig voltak együtt, de Dean teljesen belehabarodott. Egyik napsütéses napon odaállt Dean elé a barátnője, Katie, Dean egyik legjobb haverjával, Ben-nel, hogy ők egymást szeretik, és hogy összeházasodnak. Közben pedig Katie még hivatalosan Dean-nel volt együtt. Szóval szépen átverték őt. Teljesen összetörte ez Dean-t. Azóta inkább csak az egyéjszakás kapcsoltaok híve.

-Ennyire megviselte?-néztem rá kérdőn.

-Igen. Utána még a csaj vissza akart menni, miután felbontotta az eljegyzést Ben, de Dean hallani se akart róla.

-Mondjuk ez érthető.-helyeseltem.-De akkor azzal bántottam meg annyira, hogy azt mondtam neki, hogy soha nem szeretett senkit?

-Lehet. Mondom, ez nála az egyetlen gyengepont.

-Értem.-bólogattam. Ekkor hirtelen hallottam, hogy valaki közeledik felénk. Nem tehettem róla, mert mindig reflexből jön, de ismét fegyvert rántottam, és kb arrafele tartottam, ahonnan jött a hang.

-Nyugi Cathrine! Csak én vagyok.-integetett Dean. Valamivel vidámabbank tűnt. De az zavart, hogy még mindig Cathrine-zett.

-Bocsi, reflex.-nyújtottam át a pisztolyát neki.

-Tiszta apukád vagy. Ugye tudod?-kérdezte Dean.

-Igen, már sokan mondták, hogy őt látják bennem.

-Hé srácok, nem mennénk vissza? Kezd hideg lenni.-javasolta Sam.

-OKé, mehetünk.-mondta Dean, majd elindult a tesója után. Én gyors megfogtam a kezét és visszarántottam.

-Bocs azért, amiket a fejedhez vágtam. Nem akartam.-kértem bocsánatot.

-Meg van bocsájtva.-mosolyodott el.

-De nehogy azt hidd, hogy ezentúl mindig ilyen kedves leszek veled!-fenyegetőztem.

-Nem is várnám el tőled. Tudom, hogy sose lennél az.-gúnyolódott. De most az egyszer nem bántam, legalább már nem olyan lehangoló látvány.

-Nah gyere Cat, menjünk vissza.-szólt oda nekem. Végre megint Cat vagyok neki.

-Szóval most hogy így összegyűltünk újra, megoldhatnánk ezt az ügyet.-mondta Sam, miután már ő is odaért a motelbe.-Cat, mire jutottál?

-Öh, hát izé. Nagyjából összeállt a kép.-mondtam, de közben le nem vettem a szemem Dean-ről. Még mindig csak ott támoszkodott és bambult maga elé.

-Szuper.-örült Sam, de ekkor neki is feltűnt, hogy Dean semmit sem szól.-Hé, Dean.-ment oda hozzá.-Minden rendben?

-Semmi.-vont vállat.-Inkább hallgassuk meg Cat előadását.-húzta a száját.

-Hát jól van.-mondta Sam, de láttam rajta, hogy őt is meglepi Dean különös viselkedése. Vagyis pont az volt a különös, hogy teljesen normális volt. Meg csöndes. De azért én belekezdtem.

-Tehát.-csaptam fel a laptopom.-Ott szakítottatok félbe, hogy mondtam, megtaláltam egy bizonyos Jean Christopher Callos aktáját. Ő lenne az.-mutattam a monitorra.

-Egy pap?-szólalt meg Dean a hátam mögül.

-Igen, Callos egy pap volt az 1900-as évek elején. Mint utánanéztem, ismerte az összes áldozatot, akik akkor haltak meg. Sőt, mindig ő volt az utolsó személy, aki még élve látta az apácákat. Bár igazából sose tudták rábizonyítani a gyilkosságokat, mert mindig pontosan 1 óra 7 perccel a halálesetek előtt távozott az áldozatok közeléből.

-Vagyis sose volt ott akkor, amikor meghalltak?-nézett rám Sam.

-Igen.

-De akkor mondd csak Cathrine, miért épp ő lenne a mi emberünk?-kérdezte Dean.

-Először is, a dédapja egy sorozatgyilkos volt a maga korában, bár a karrierje nem tartott sokáig, mivel 5 gyilkosság után elfogták, és kivégezték. Másodszor meg, amikor Callos 1940-ben meghalt, törés állt be a gyilkosságok rendszerességébe, ugyanis abban az évben csupán 2 lány halt meg ilyen körülmények között. De 1950-re már megint visszaállt a 3 lányos rendszer.

-Várjunk csak Cathrine. Most arra célzol, hogy az öreg Callos annyira el volt foglalva a túlvilági létbe való átlépéssel, hogy kimaradt egy lány?-érdeklődött Dean.

-Igen, szerintem így történhetett.

-Ez lehet.-helyeselt Sam.-De egyet nem értek. Mi alapján válogat?

-Erre is gondoltam.-húztam ki magam.-Nézzétek csak.-mutattam a monitorra. Samatha Wilson. Az 1930-ben meghalt lányok egyike. Apácának készült, de kiderült, hogy korábban volt egy bolti lopása, ami közben állítólag véletlenül meghalt a boltos. Jól titkolta, de valaki rájött, hogy ő volt. Meg is halt. Vagy például ő Debra Northon. 1980-ban halt meg. Fény derült arra, hogy egy lánnyal van titkon szexuális kapcsolata. Hát eddig tartott az élete. Az újabbak közül, Caroline Westline. Ő volt az egyik áldozat ebben az évben. Mint utólag kiderült, volt egy abortusza.

-Tehát azok a célpontok, akik valami bűnt követtek el?-nézzet rám Dean.

-Pontosan. Azok, akik vétkeztek a Tízparancsolattal szemben.

-Pompás, akkor már csak ki kell derítenünk, hogy ki lesz a következő áldozat.-állapította meg Sam.

-Ez Dean-nek menni fog.-jegyeztem meg.-Csak odalibben minden apácához, felajánlja habtestét, és aki rákap, az lesz a következő.-ezen Sam elkezdett nevetni.

-Ezt most hagyd abba Cathrine!-mordult rám Dean. Sam is megtorpant. Nem ezt a reakciót várta a tesójától.

-Számoltam, és már harmadszorra egymás után azt mondtad, hogy Cathrine, amikor te is tudod, hogy azt nme szeretem.-mondtam neki.-Apa szokott mindig Cathrine-ezni, amikor valami rosszat csináltam, úgyhogy most ez eléggé frusztrál. Mi a bajod Dean?-mentem közelebb hozzá.

-Semmi bajom sincs.-mondta, de közben a földet bámulta.

-Nah jó. Sam, itthagyom neked. Beszélj vele! Én addig megyek, veszek valami kaját. Nemmessze a sarkon láttam egy kis boltot.-jelentettem ki.

-Nem lesz semmi baj?-nézett rám Sam.

-Nyugi, én nem készülök apácának.-mosolyogtam.

-Ezt azért vidd magaddal.-mondta Dean, majd átnyújtotta a pisztolyát. Nem mondtam semmit, csak szó nélkül elvettem, és beleraktam hátra a nacimba, mint ahogy a filmekben szoktákXD. Azzal hátat fordítottam, és kimentem.

-Nah Sam, hogy állsz?-kérdezte Dean.-Bejutottál a rendőrségi adatbázisba?-közben fel-le mászkált.

-Nem, sajnos nem tudtam. Bonyolult a biztonsági rendszere.

-Akkor légyszi magyarázd meg, hogyan tudott Cat bejutni a rendszerbe.

-Úgy hogy ő ért hozzá. Dean.-nézett Sam Dean-re.-Cat nélkül most semmire sem megyünk.

-Értem.-dünnyögött Dean.-Átmegyek érte.-majd fogta a szobakulcsot, és átindult értem. Egyszer csak Sam hangos szitkozódást hall a másik szobából.

-Ilyen nincs!-ordította Dean, miután visszavágtaott a szobába.

-Mi van?

-Megszökött!

-Azt mondtad, hogy az ablak nem nyitható.

-Az nem is. A szellőzőn át ment.

-Hát nagyszerű.-csapott az asztalra Sam.-Megyek, és megkeresem

-Nem!-kiáltott rá Dean.-Én megyek érte!

-Persze. Hogy utána nekiessél?

-Nem fogok! Legalábbis nem rögtön.

-De Dean!

-Öcsi, én megyek. Te addig kutakodj tovább.-mondta Sam-nek, majd felkapta a kocsikulcsot és elviharzott. Sam csak ült egy helyben. Rég látta ilyennek a tesóját. Aztán végül mégis újra nekiállt a keresgélésnek.

 Úgy döntöttem, hogy megszállok addig is egy motelben, amíg rá nem jövök, hogy mégis hogy álljak neki ennek az egésznek. Bementem.

-Jó napot! Egy szobát szeretnék kivenni.-mondtam bent a recepciósnak.

-Kártyával vagy kézpénzzel fizet?

-Kártyával.-szólalt meg egy hang a hátam mögül.-Megperdültem a tengelyem körül. Basszus, Dean volt az. Hát ő meg hogy a fenében került ide?

-Szia szivem.-lépett oda hozzám.

-Szia. Hát itt vagy?-kérdeztem zavartan.

-Igen, miért azt hitted, hogy megléphetsz előlem?-vigyorgott erőltetetten.

-Áh, szóval maguk nászutasok?-vágott közbe a recepciós.

-Dehogy!-mondtam reflexből.

-Dehogynem.-vágta rá Dean.-Úgyhogy a nászutas lakosztályt kérjük.-mondta. Majd miután megkaptuk a kulcsot, felmentünk.

-Hogy a fenében találtál meg?-kérdeztem a szobában.

-Szivi, előlem nem lehet csak úgy meglépni.-mosolyodott el. Ez az önelégült mosolyt ki nem állhatom.

-Szép piros a fejed, mintha valaki leütött volna.-gúnyolódtam.-Jha, nem, bocsi, hiszen az én voltam. Hány éves is vagy? 30? Mert már látszik a reflexeiden, hogy nem a régiek.

-Először is. Nem vagyok 30, csak 28. De így is még egy 10-est verek rád. Másodszor meg, ha nem Jack lánya lennél, már rég......

-Már rég mi?-kérdeztem.-Lelőttél volna, vagy mi? És meg egyébként, ne gyere apával. Ezt fogod mindig odavetni, ha már semmi más ötleted sincs? Azt hiszed, hogy megemlíted apa nevét, és akkor máris el tudsz hallgattatni? Én is jöhetnék a tiéddel. Te tudom, hogy milyen elveszíteni egy apát.-kezdtem ideges lenni.

-Nyugodj le!-kiáltott rám.-Értsd meg, nem akarom, hogy bajod essen. Az öcsémmel felelősséget vállaltunk érted. Megígértük Marie-nek, hogy vigyázunk rád.

-Jha, meg azt is, hogy keresztbetegyetek nekem.

-Nah jó. Elegem van belőled. Te egy kiállhatatlan csaj vagy.

-És akkor most mit csinálsz? Lelősz?

-Hát néha szívem szerint megtenném.

-Tedd meg!-mondtam, miközben odasétáltam hozzá. Alig pár centire álltam meg tőle. Átöleltem.

-Mit csinálsz?-lepődött meg. Közben hátulról elővettem a fegyverét.

-Itt van.-nyomtam a kezébe a pisztolyt. Egész végig a szemébe néztem.-Tessék, tedd meg! Hiszen ezt akarod. Gyerünk! Ne légy ilyen fatökű. Húzd meg!

-Te mondtad.-válaszolta. Majd félredobta a fegyvert, közelebb húzott magához, és megcsókolt. Kellett pár másodperc, amire felfogtam, hogy mi van. Aztán gyorsan ellöktem magamtól.

-Mi a fenét csináltál?-keltem ki magamból.

-Jha, bocs szivi. De ezt nevezik csóknak.

-Hogy lehetsz ilyen? Pontosan tudod, hogy nemrég vesztettem el Troy-t. Te meg rögtön kihasználod, hogy ez miatt igen labilis az idegállapotom. De te ezt úgyse értenéd meg, te sose szerettél senkit sem. Neked nincs is szíved, csak kihasználsz minden csajt.-vágtam a fejéhez, de nem reagált semmit. Kivettem a kabátzsebéből a mobilját és felhívtam Sam-et, hogy jöjjön ide. Dean még mindig csak maga elé bámult. Én tök ideges voltam rá, de annyira fura lett, hogy kezdtem megijedni, hátha valami rosszat mondtam. De aztán erőt vettem magamom, és nekiültem a laptopomnak. Miközben a monitort bűvöltem, időnként felpillantottam Dean-re. Ő csak támoszkodott az asztalnál, és a fegyverét nézegette. Nagyon el volt mélyülve a gondolataiban. Mindegy, nem foglalkozom vele. Most erre a gyilkolászó démonra kell öszzpontosítanom.

-Mi történt veled?-kérdezte Sam, miután Dean egy hatalmas piros dudorral vágtatott be a szobába.

-Az a másik szobában nem emberi lény. Biztos, hogy valami démon küldte ránk, abban a reményben, hogy halálra idegesít bennünket!-hadonászott Dean.

-Te Cat-ről beszélsz?-nézett rá Sam kérdően.

-Ki másról beszélnék?! Nézd! Fejbedobott egy nyamvatt cd-tokkal. De most legalább nyugton lesz.-mondta, majd az asztalra dobott két kulcsot.

-Te bezártad őt?-rökönyödött meg Sam.

-Igen. Miért?

-És ha bemérged, és elszökik?

-Nem tud. Az ablakok nem nyithatók. Most legalább nyugodtan gondolkodhatunk. Úgyhogy álljunk neki!-utasította Dean Sam-et.

További 2 óra agyalás után kezdett nekem összeállni a kép. De nagyon lefáradtam, ezért kimentem a fürdőbe arcot mosni. Amikor megtöröltem az arcom, megpillantottam a türörben a hátam mögött lévő szellőzőrácsot. Ezaz, megvan a menekülésem útja! Gyorsan összepakoltam a cuccaim, majd bemásztam a szellőzőrendszerbe. Vagy 15 perc kúszás után kiértem a nyílt utcára. Valami sikátorban értem ki, és hát nem volt valami bizalomgerjesztő, de legalább kint voltam.....

-Ébredjetek srácok!-keltett minket Sam.

-Mi van öcsi?-ült fel Dean.

-Munka van.-felelt Sam.

-Milyen munka?-ültem fel én is az ágyban.

-Olyan munka, amit el kell végezni, és akkor elvégzett munka lesz.-viccelt Sam.

-Jólvan Samy, bármilyen szőkének is látszódik Cat, szerintem ő is tudja, hogy mi az a munka.-szólt közbe Dean.

-Hahaha. Nagyon vicces vagy.-vágtam a pofát.-Nah mondjad Sam.

-Találtam egy érdekes esetet tegnap este. Nemrég meghalt egy apácanövendék. Méghozzá elég érdekes módon, öngyilkos lett.

-Ebbe mi a fura?-nézett kérdően Dean.

-Lássuk csak, lehet, hogy túl szőke vagyok a következtetéshez, de aki apácának készül, és az egész életét feláldozza Istennek, az nem öli meg magát. Hiszen az gyilkosság, és egyben főbűn.

-Pontosan.-helyeselt Sam.-Utánanéztem, és ebben az évben ez volt a 2. eset. Visszakerestem, és 10 évente lejátszódott ez az egész folyamat, az apácák halála öngyilkossággal. Egészen 1910-ig visszamenőleg.

-Nah ez már érdekes.-állapította meg Dean.

-Úgyhogy amíg hozok nektek kávét, addig szedjétek össze magatokat.-szólt Sam.

Mire visszatért, addigra nagyjából össze is szedtük magunkat. Vagyis inkább csak Dean, én nehezebben ébredek. Majd odatelepedtünk Sam laptopja elé.

-Mi a franc van ezzel az izével?-csapkodta Dean a laptopot, mert az nem töltött elég gyorsan.

-Héhéhé, ha téged csapkodnak, akkor gyorsabb leszel?-kérdeztem.

-Kiscica, ezek így működnek.-szólt fölényesen. Közben én matatni kezdtem a táskámban. Ezaz, megvan a laptopom. Kitettem az asztalra és bekapcsoltam.

-Öh, Cat, ezek a programok még nincsenek is forgalomban.-rökönyödött meg Sam.

-Tudom, de nekem megvannak.-mondtam félvállról.-De most álljunk neki keresgélni!

Sam visszaült Dean-nel a saját gépe elé. Vagy 4 órán át ültünk a gép előtt.

-Kész, feladom.-kelt fel Sam a gépe elől.-Te találtál valamit Cat?

-Hogyan talált volna öcsi?-nevetett Dean.

-Simán.-jelentettem ki.-Találtam egy aktát. Egy bizonyos Jean Christopher Callos aktáját.

-Ez az akta rendőrségi akta?-pillantott rám Sam.

-Igen.-vontam vállat.-Nem volt nehéz bejutni a biztonsági rendszerükbe.

-Látod Dean, te még azt mondtad, hogy csak a terhünkre lesz.-nevette el magát Sam, de csak ekkor esett le neki, hogy elszólta magát.

-Hogy mi van?-háborodtam fel.

-Ööö, csak nyelvbotlás volt.-mentegetőzött Dean.

-Igen, csak poénból mondta.-védte Sam.

-Nah tudjátok, kit etessetek ám!-ordítottam. Közben elkezdtem összepakolni a cuccaimat.

-Hova készülsz?-nézett rám Sam.

-Megyek, megoldom az ügyet.-jelentettem ki.

-Nem mész sehova.-szólt rám Dean, majd odajött és felkapott az ölébe.-Sam, menj át a szobádba!-szólt Sam-re, ő pedig szó nélkül teljesítette.

-A te érdekedben van ez.-mondta, miközben az erkélyajtó felé menetelt. Én közben kapálóztam össze-vissza, de ő azért jóval erősebb nálam, és nekem is fogyott az energiám. Egy hirtelen mozdulattal szó szerint odadobott az ágyra. Akkor ledülettel, hogy le is estem róla. Ő közben gyors bekulcsozta az erkélyajtót, zsebrevágta a kulcsot, majd a szobaajtóhoz futott. Közben én is utánaeredtem.

-Nanana, cicám. Nem mész innen sehova sem!-húzta az agyamat.

-Dögölj meg!-ordítottam, majd megfogtam az asztalon lévő cd-tokom, és odavágtam hozzá. Lassabban reagált, nem tudta olyan gyorsan becsapni az ajtót, ezért eltaláltam a tokkal.

-Maradtál volna otthon!-üvöltött rám.

Miután kiment, próbáltam kinyitni az ajtót, de nem tudtam. Bekulcsozta az a....az a.....áhh, mindegy. Inkább nekiülök, hogy megoldjam az ügyet.

-Jhaj, kislányom, úgy féltetelek.-mondta anya már 4-szerre el a reggeli közben.

-Először is anya, már rég nem vagyok a kislányod. 18 éves vagyok. Másodszor meg megígértem, hogy vigyázni fogok.-nyugtattam.

-Marie, mi is nagyon vigyázni fogunk rá.-mondta Sam is nyugtatásképpen.

-Hallod anya, majd Sam meg a fatökű bátyja vigyáz rám.

-Hát ilyen szőke fejjel meg sem szólalnék.-vágott vissza Dean. Ezen anya kezdett el nevetni. Nah végre, már rég nevetett.

-Indulnunk kellene srácok.-szólt közbe Sam.

-Jólvan, mehetünk.-pattantam fel az asztaltól.

-Várj Cat.-szólt anya.-Ezt még oda kell adnom neked. Igazából a 18. szülinapodra kellett volna, de sajnos kiment a fejemből.-majd átnyújtott egy láncot, amin egy igen érdekes medál volt.

-Ez meg mi?-kérdeztem, közben meg a láncot bűvöltem.

-Apád akarta neked adni a 18. szülinapodon, de sajnos nem érte meg. Ez is bent volt a levélben. Azt írta, hogy sose add ki a kezedből, mert ez megvéd a rossztól és a gonosztól.

-Tényleg? Apa ezt nekem szánta?-lepődtem meg. Már majdnem a könnyem is folyt, de visszatartottam. Inkább a nyakamba akasztottam a láncot. Majd elindultam kifele. Közben a medált szorongattam. Olyan jó érzés töltött el, mintha apa tényleg itt lenne mellettem, és vigyázna rám.

-Hmm, Chevy Impala?-kérdeztem Dean-től, miután kint megpillantottam a kocsiját.

-Igen, a szemem fénye.-áradozott róla.-Csoda, hogy csaj létedre felismersz egy kocsit.

-Jha, csoda...-vontam vállat.-Szia anya.-köszöntem el tőle. Alig akart elengedni, de aztán megígértem, hogy nem leszek sokáig távol, meg hogy gyakran hívom.

-Nagyon csöndben vagy.-nézett rám a Dean a visszapillantótükörből, miután már vagy 2 órája csak nézegettem apa medálját.

-Csak mert szóhoz sem jutok, annyira csodállak.-vágtam a pofákat.

-Ez eddig is egyértelmű volt. Hidd el, nem te vagy az első.-nagyképűsködött.

-De tuti, hogy én vagyok az első csaj, aki kiütötte a nagy démonvadász Dean Winchester-t. Ráadásul egy serpenyővel.

-Hahaha, vicces egy némber.-piszkált tovább.

-Hahaha, beképzelt egy bunkó.-szóltam vissza.

-Nah jól van gyerekek. Keressünk egy motelt, mert a végén még egymás nyakának ugratok.-javasolta Sam.

-Oké öcsi.-egyezett bele Sam. Háromnegyed órán belül találtunk is egyet.

-2 szobát kérünk.-mondta Sam a motel recepciósának. Megkaptuk a 2 szobakulcsot. 

-Nah jóéjt fiúk.-mondtam nekik, amikor fent voltunk már a szobák előtt. Épp be akartam menni az egyágyasba.

-Héhéhé, állj csak meg Cat!-szólt utánam Sam.-Ott én alszok.

-Mi? Hiszen ez az egyágyas.-értetlenkedtem.

-Tudom, ott én alszok.Te ma Dean-nel alszol.

 -Mi van?-néztem rá.

-Én úgy nem megyek tovább, hogy ti folyton marakodtok.

-Öcsi, Samy. Most ugye csak viccelsz?-ijedt meg Dean.

-Nem.-válaszolta Sam, és bevágtatott az egyágyasba. Dean-nel egymásra néztünk, majd mi is bementünk a szobába.

-Szuper, nászutas ágy.-jegyeztem meg, majd behuppantam az ágyba.

-Talán nem tetszik kicsinyem?-fancsalkodott Dean.

-De, tökéletesen megfelel...kicsinyem.-mondtam. Majd hamar kidőltem az ágyba. Kb 10 perc alatt el is aludtam. Reggel 6-kor Sam bevágtatott a szobánkba.

Itt a kocsijuk is:D

Chevrolet Impala:P

Hupsz, Dean-t ütöttem le.

-Mit csináltál már megint Cat?-futott oda anya Dean-hez. Közben DEan is magához tért. Anya felsegítette.-Jól vagy Dean?

-Kicsit zsong a fejem.-fogta a fejét.

-Sam, gyere, vigyük fel a szobába. Cat te meg hozz jeget.-utasított anya.

-Cat, te meg hozz jeget.-vágtam hozzá az arcokat.-Mintha bele akarna halni.

-Ne pimaszkodj! Inkább siess!-szólt rám anya. Unottam kivettem egy jégakut a hűtőből, és felbaktattam a szobába.

-Itt van.-dobtam oda az ágyra.-Most pedig megyek aludni. Jó éjt.-jelentettem ki.

-Ácsi, nem mész te sehova!-vágott közbe anya.-Ittmaradsz ma este Dean-nel, és ha valamire szüksége van neki, akkor kiszolgálod.

-Mi vagyok én, a csicskása?-háborodtam fel.

-Lányom. Ennyivel tartozol neki. Különben meg holnap lemondhatsz arról, hogy továbbmenj velük. Ezt ugye nem akarod?-mosolygott fölényesen anya.

-De most úgy csinálsz, mintha az én hibám lenne. Kezdjük ott, hogy miért mászkál éjjel egy számára idegen lakásban. Azt hittem, hogy betörő. Másodszor meg örüljön neki, hogy csak egy serpenyő akadt a kezembe, nem pedig egy kés.

-Ezt most hagyd abba!

-Marie.-szólt közbe félénken Sam.-Majd én ittmaradok.

-Kizárt. Jössz velem.-tesséékelte kifele anya Sam-et.-Jó éjszakát.-szólt még vissza anya. Hát jha, nagyon jó lesz. Gyors átmentem a szobámba, hogy elhozzam a késem. Nem tudok nyugodtan lenni, ha nincs a közelemben.

-Nem akarok késsel a hátamban ébredni.-jegyezte meg Dean, miutá megpillantotta a kezemben.

-Nyugi, nem piszkolom be apa kését miattad.-vetettem oda félvállról, miközben ismét elkezdtem forgatni a kezemben.

-Aha, ez megnyugtat.-mondta, de közben a késemet szugerálta.-Nem akarod abbahagyni?

-Mit?-néztem rá kérdően, közben tudtam, hogy a késforgatásra céloz.

-Áh, mindegy, hagyjuk. Szóval hol alszol?-váltott témát.

-Az ágyban, hol máshol.

-Mármint itt mellettem?

-Miért, mit hittél? Hogy majd a földön alszok?-ültem be az ágyba mellé, és ismét elkezdtem késezni.

-Hát nem tudom.-mondta, miközben távolabb húzódott tőlem. Láttam rajta, hogy azért tart attól, hogy olyan ügyetlen vagyok, hogy elejtem, és nekiesik a kés, meg hasonlók. Bár ilyen sose történt velem, de azért csak féljen tőlem.

-Nah jó éjszakát.-mondtam vagy 15 perc késforgatás, meg gondolkodás után. Eddig egyikünk se szólalt meg.

-Jha, neked is.-mondta. Majd az oldalamra fordultam. Épp elkezdtem elaludni, amikor Dean mozgolódni kezdett.

-Mi a fenét csinálsz?-fordultam felé, miután felkapcsoltam a kisvillanyt.

-Jha, bocs, csak nem bírok ennyi ruhában aludni.-ekkor vettem észre, hogy már nincs rajta póló. Igen jól nézett ki. Uhh, basszus, ilyenre még csak nem is gondolhatok. Hiszen most lett eltemetve Troy. És itt lefolyt egy könnycsepp az arcomon. Ezt észrevette Dean.

-Héé, tudom, hogy jó testem van, de azért még senki sem sírta el magát.-nem szóltam semmit sem.

-Cathrine. Mi van?-komolyodott meg Dean, miután észrevette, hogy tényleg valami bánt.

-Lássuk csak.-töröltem meg a szemem.-Ma temették el a húgom, a barátom, és egy jó haverom. Megtudtam, hogy apám démonvadász volt, és olyanokra vadászott, amit én eddig csak a horrofilmekben láttam. Jha, és még azt is megtudtam, hogy apa miattam halt meg. Szóval nem épp életem legszebb napjai ezek.-mondtam, majd hátat fordítottam, és próbáltam minél előbb elaludni. Egy idő után sikerült is. Másnap reggel Sam ébresztett minket.

-Jó reggelt fiatalok.-löködött meg minket.

-Mivan öcsi?-ült fel álmos fejjel Dean.

-Szia Sam.-ültem én is fel az ágyban.

-Látom mindketten életben vagytok. Ez dícséretes, hogy nem öltétek meg egymást.

-Jha, az.-mondta Dean.-Most fordult elő először, hogy egy ágyban aludtam egy csajjal, és mindkettőnkön rajtamaradt a ruha.-vigyorgott rám.

-Mert fatökű vagy.-vontam vállat.

-Nah ez fájt.-háborodott fel Dean. Sam csak elnevette magát.-Te meg mit nevetsz öcsi? Ahelyett, hogy mellettem állnál.

-Miért kellene? Különben is, szerintem Cathrine...

-Csak Cat vagyok, ok? A Cathrine-t nem szeretem.

-Szóval szerintem Cat olyan, mint te lánykiadásban. Éppolyan idegesítő, meg akartatos.

-Ezt kikérem magamnak.-szólt közbe Dean.

-Én is.-vágtam rá.-Én sokkal szebb vagyok.-erre Dean morcosan rámnézett.

-Már most herótom van ettől a csajtól.-mondta Sam-nek.

-Srácok, gyeretek reggelizni!-kiabált fel anya.

-Nah gyertek, menjünk.-szólt Sam. Majd mindannyian levonultunk.

-Mondjunk el egy imát értük.-mondta a pap. Alig bírtam végig a temetést. Anya megállás nélkül zokogott. Én viszont csak némán könnyeztem. Amikor vége lett a temetésnek, mindenki elindult haza, én viszont odamentem apa sírjához. Mindig ha valami bajom volt, kimentem apához a temetőbe. Mindent elmondtam neki, mert hittem benne, hogy figyel rám, és meghallgat.

-Hát szia apa.Képzeld, megismertem Dean-t, meg Sam-et. És megtudtam, hogy démonvadász voltál. Anya elmondta az igazat. Nem értem, hogy miért nem tudhattam meg ezt én is.-és itt megint könnyezni kezdtem.-De ezt nem hagyom annyiba. Neked nem lett volna szabad itthagynod.

-Cathrine.-jött oda Dean.-Mennünk kellene.

-Oké, mehetünk.-álltam fel a sírtól.-Szia apa. Szeretlek.

Otthon csendes volt a légkör.

-Anya.-törtem meg a csendet.-Én is továbbmegyek Sam-ékkel.

-Mi van?-nézett rám anya.

-Ezt én is szeretném tudni.-vágott közbe Dean.

-Most, hogy már tudom az igazságot, nem bírok itthon maradni. Tennem kell azért, hogy az a szemét megbűnhődjön.

-Kizárt!-szólt közbe anya.-Maradsz itt! Nem gondolod, hogy így is már épp elég családtagot vesztettünk el? Különben is, nem várhatod el, hogy a fiúk téged pátyolgassanak.

-Nem kell engem pátyolgatni. Ha kell, akkor egyedül indulok útnak. De nem maradok itt.

-Akaratos egy lány.-állapította meg Sam.

-Akárcsak az apja.-mondta anya.-Nem tudom, hogy mit csináljak vele.

-Ha úgy gondolod Marie, hogy elengeded velünk, akkor megígérem, hogy nagyon vigyázni fogunk rá.-nyugtatta Sam.

-Hogy mi van öcsi?-rökönyödött meg Dean.

-Ha úgy dönt Marie, hogy elengedi velünk, akkor vigyázunk rá. Azt hiszem ennyivel tartozunk Jack-nek.

-Igaz.-vont vállat Dean.

-Hát jólvan, mehet veletek.-sóhajtott egy nagyot anya.-Ha megtiltanám, akkor úgyis csak elszökne már az este.

-Uhh, köszi anya.

-Jólvan, de most irány aludni. Fárasztó nap volt. Fiúk.-fordult anya feléjük.-Van hol aludnotok?

-Hát őszintén nincs.-válaszolta Sam.

-Akkor aludjatok itt. Bőven elférünk.

-Hát ezt nagyon köszönjük.-mondta Dean. Majd mindenki elvonult aludni. Én eléggé nehezen tudtam elaludni. Csak forgolódtam. Ekkor hangokat hallottam lentről. Valaki mászkál a konyhában. Leosontam a lépscőn, hogy megnézzem ki az. Észrevettem, hogy a konyhapultnál van. A kezembe fogtam egy vázát, majd elkezdtem nagyon halkan araszolni a feltehetőleg betörő felé. Mikor elég közel voltam hozzá, bemértem a célpontot nagyjából és lendítettem. Ezaz, eltaláltam. A betörő a földre esett. A zajra lejött anya meg Sam is. Ők kapcsolták fel a villanyt...

-Nem is tudom, hogy kezdjem.-habogott anya.

-Mondjuk az elején.-sürgettem.

-Mondd csak Cat, emlékszel, hogy 10 évesen mennyire megbetegettél?

-Amikor már majdnem meghaltam, és az orvosok sem tudtak velem mit csinálni?-kérdeztem vissza.

-Igen.-majd a fiúkhoz fordult.-Amikor 10 éves volt Cat az egyik napról a másikra megbetegedett. Az orvosok semmit sem tudtak megállapítani, csak annyit, hogy nincs sok ideje.

-És mi történt?-kérdezett Sam.

-Csodával határos módon felépültem egy éjszaka alatt.-mondtam.

-És épp erről van szó.-vágott közbe anya.-Az a csoda nem csoda volt. És egyáltalán semmi sem az volt, amiről eddig tudtál.

-Hogy mi van?-rökönyödtem meg.-Ezt nem értem.

-Tudod, apád nem vadász volt. Vagyis nem olyan vadász, amilyenre te gondolsz. Apád démonvadász volt.

-Hogy micsoda?-értetlenkdtem.

-Démonvadász.-mondta Dean.-Olyan, mint mi. Démonokra, szellemekre meg hasonló szörnyekre vadásznak.

-És apa is ilyen volt?-néztem anyára.

-Igen.

-És miért nem mondtátok soha?-akadtam ki.

-Mert nem akartam, hogy valaha is közöd legyen ehhez az egészhez. Főleg apád halála után nem.

-Mondd anya! Apa biztos szimpla szívrohamban halt meg?-gyűltek bennem a kételyek.

-Nem egészen. Apád azért halt meg, hogy téged megmentsen.-fakadt sírva anya.

-Tessék?-meredtem meg.

-Apád kiderítette, hogy egy átkot küldtek rád, és azért lettél olyan beteg. Mikor ezt megtudta, rögtön szövetséget akart kötni.

-Szövetséget?-nem értettem az egészet.

-A te életed az ővéért.

-Micsoda? Apa miattam halt meg?-kérdeztem felháborodva.

-Nem miattad, hanem érted. Hogy te élhess!-kiabált velem anya.

-Takarodjatok ki!!!-üvöltöttem velük.-Menjetek már el innen!! Hagyjatok békén!!! 

-Gyertek.-mondta Sam, majd kitessékelte anyáékat. Magamra maradtam. Forgott velem az egész világ. Fogalmam sem volt, hogy most mi lesz. Aztán mégis elhatároztam magam. El kell innen mennem. Kitéptem magamból az infúziót, majd elkezdtem összeszedni a ruháimat. Ekkor megpillantottam az ágyam mellett a táskámat. Hála égnek, anya behozta utánam. Abban van minden fontos dolgom. Nah de most merre? Tudtam, hogy Sam és Dean kint vannak az ajtóm előtt, hallottam, amikor anya megkérte őket, hogy ha tudnak, akkor maradjanak itt, mert én képes vagyok arra, hogy meglépjek a kórházból. Sajnos túl jól ismert anya. Nem maradt más választásom, mint kimászni az ablakon.

-Benézek hozzá.-mondta Dean Sam-nek.

-Minek?-kérdezte Sam.

-Nem tudom, túl nagy a csönd.-mondta, majd bement a szobába.

-Nincs itt, megszökött!-vágtatott ki Dean a szobából.

-Remek, direkt megmondta Marie, hogy figyeljünk rá.-mondta Sam.

-Kimászott az ablakon.-állapította meg Dean.-Utánamegyek.-Te hívd fel Marie-t.

Nem jutottam túl messze. Csak egy parkig, mert szörnyen fájt a lábam. Dean hamar rámtalált.

-Nem illik ám megszökni.-ült oda mellém a padra. Nem reagáltam semmit.

-Veszélyes ilyenkor ez a környék.-próbálkozott újra Dean.-Bár az a játék a kezedben sem túl biztonságos.-mutatott a kezemben lévő késre. Egyik mániám volt, hogy ha gondolkodtam, akkor mindig ezt a kést forgattam a kezemben. Anya teljesen ki volt tőle akadva, folyton azt mondogatta, hogy egyszer levágom vele majd az ujjaimat. De sose vágtam meg ezzel a késsel magam.

-Apától kaptam.-böktem ki végül.-Még 8 évesen szülinapomra.

-Aranyos.-állapította meg, közben tárcsázta Sam számát.-Hello öcsi, megtaláltam Cathrine-t. Mondd meg Marie-nek, hogy mindjárt megyünk.-majd lerakta.

-Tehát apukádtól kaptad?

-Igen. Ilyeneken nőttem fel. Mindig azt mondta, hogy az csak jól jöhet, ha megtanulok ilyenekkel bánni.

-Nálam is így volt. Már 5 évesen colt-okkal lövöldöztem.

-Én is. Emlékszem, konzervdobozokat kellet lelőnöm. Minden találatért kaptam egy szem cukrot. A nap végére már teljesen cukorbeteg lettem.

-Hiányzik apukád?-kérdezte.

-Igen, nagyon.-mondtam, de eközben egyszer sem néztem fel, csak bambultam magam elé, és forgattam a késemet.

-Menjünk haza.-mondta végül Dean. Semmit sem mondtam rá, felálltam és elindultam hazafele....

Egy kórházban tértem magamhoz.

-Szia.-köszönt Sam.-Hogy vagy?

-Megvagyok. De hogy kerültem ide?-kérdeztem.

-Hát túl sok vért vesztettél a barlangban. Elájultál, és Dean hozott ki.

-Tényleg?-lepődtem meg. Ez teljesen kiesett.

-Igen.-szólt Dean. Eddig észre sem vettem, hogy itt van ő is.-Nagyjából csak 5 km-en át cipeltelek a kocsiig.-nevetett. Viccnek szánta szegény, de baromira nem tudtam nevetni.

-Nelly?-kérdeztem reflexből.

-Kimentek értük. Holnap lesz a temetés.-mondta Sam. Ekkor anya toppant be a szobába.

-Kislányom!-rohant oda anya, majd átölelt.

-Anya.Nelly...én úgy sajnálom.-sírtam el magam.

-Nem tehetsz te semmiről sem.-mondta, de már ő is sírt.

-Azt hiszem mennünk kellene.-súgta oda Sam Dean-nek. De anya ekkor észrevette őket.

-Hát ők meg?-nézett rám kérdően.

-Ők mentettek meg.-mondtam.-Sam és Dean Winchester.-mutattam be őket.

-Winchester?-lepődött meg anya.-Csak nem ti vagytok John Winchester fiai?

-De.-mondta Dean, aki nagyon meglepődött velem együtt.

-Anya, te ismered őket?-néztem anyára.

-Igen. Még nagyon kicsik voltak, amikor utoljára láttam őket.

-Elnézés Mrs. ....-gondolkodott Sam.

-Simon. Marie Simon.-mutatkozott be anya.

-Csak nem Jack Simon felesége?-lepődött meg Dean.

-De.-mondta anya.-Szóval emlékeztek.

-Igen, nekem is rémlik.-szólalt meg Sam. -Egyik nyáron ittvoltunk,a mikor apa vadászni ment.

-Héé.-szóltam közbe.-Beavatnátok engem is? Ti ismeritek egymást? Meg apát? Meg apukátok apukámat? Meg ő is vadász volt?-tettem fel a rengeteg kérédsemet.

-Kislányom.-komolyodott meg anya.-Azt hiszem mesélnem kell neked néhány dolgot.-kezdett bele anya. Hát nem túl sok jóra számítok....

Időközben magamhoz tértem. Nagyon sötét volt, semmit sem láttam. Annyit viszont éreztem, hogy a kezemnél fogva vagyok felkötve valahova, a lábujjaimmal épphogy elértem a talajt. Viszont a jobb lábam szörnyen fájt. Hangokat hallottam. Jesszus, visszajöttek azok a szörnyetegek. Rázkódtam a félelemtől. Biztos voltam benne, hogy most meg akarnak ölni, vagy enni, vagy valami hasonló. Majd hirtelen valaki odavilágított a szemembe.

-Te vagy Cathrine?-kérdezte az ismeretlen, majd közben levágott a kötélről.

-Igen.-nyöszörögtem.

-Dean vagyok. Azért jöttünk az öcsémmel, Sam-mel, hogy kiszabadítsunk innen.

-Hol vannak a többiek?-kérdeztem ijedten.

-Cathrine, sajnálom.-mondta Sam, miután odajött hozzám.

Kikaptam a kezéből a lámpát, és odavilágítottam a sarokba, ahol ezelőtt még Sam-et láttam mozgolódni.

-Cathrine, ne!!-kiáltott Sam, de már késő volt.

Sírógörcsöt kaptam a látványtól. Ott feküdt Nelly, Jason meg Troy. Szörnyű volt a látvány, teljesen meg voltak csonkítva.

-Mik tették ezt?-ordítottam teljesen kikelve magamból.

-Nyugodj meg Cathrine.-csitított Dean.

-Hogy nyugodnék meg? A szemét dögök!!!-üvöltöttem, majd nagy hévvel megpróbáltam elindulni, hogy megkeressem azokat, amik ezt tették. De nem jutottam messze, mert már a második lépésemnél összestem. Szörnyű fájdalom állt a lábamba.

-Héé, jól vagy?-segített fel Sam.

-Nem, egyáltalán nem vagyok jól.-ordítoztam vele.

-Elhiszem, de fogd fel, hogy most az a lényeg, hogy élve kijussunk innen. Rajtuk már nem tudunk segíteni.-mondta Sam.

-De ehhez el kell kapni ezeket a dögöket.-szólt közbe Dean.-És kell hozzá egy csali.-majd rám nézett.

-Oké, benne vagyok.-mondtam határozottan.-Menjenek a pokolra ezek a valamik!!

Már vagy negyed órája ott álltam egyedül a barlang közepén, amikor vissztért a 3 wendigo. Megpillantottak engem, és rögvest elindultak felém.

-Sam! Most!!-ordította Dean. Majd előugrottak a búvóhelyükről, és egy-egy lángszóróval elpuszították őket. Ott égtek el a szemem előtt.

-Hárman voltak?-kérdezte végül Sam.

-Igen.-válaszoltam.

-Gyere Cathrine. Menjünk!-szólt Dean.

-De Nelly....-mondtam.

-Őértünk majd visszajönnek, de értsd meg, hogy kórházba kell menned.-mondta Sam.

Nem akartam itthagyni őket. Elindultam feléjük, de hirtelen kiment a talaj a lábam alól. Aztán sötétség és csönd lett.

Hmm, elfogadnám autószerelőmnekXD.

-Ez nem lehet.-sírta el magát Heather, mikor odaértek a tisztásra. Mindenfele ruhadarabkák, meg vércsíkok.

-Hé, Sam, vidd haza Heather-t. Én addig körbenézek.

-Jólvan. Sietek.

1 óra múlva visszatért Sam a táborhelyhez. Dean még ott volt.

-Nah hazavitted?-kérdezte.

-Igen, eléggé megviselte ez az egész.

-Hát igen, nem szép látvány.

-Ezt nézd! Heather adott egy képet az eltűntekről.

-Hmm! Az a szőke jól néz ki.-állapította meg Dean.

-Ő Cathrine. Ő Heather legjobb barátnője, vele videofonált. A mellette lévő fiú Troy, Cathrine barátja. Ő pedig Nelly, Cathrine húga. Ez pedig Nelly barátja, Jason.

-Szóval ők tűntek el.

-Igen. És te mire jutottál?

-Hát összegezzük. Heather szerint a "medvéknek" emberi hangjuk volt. Átnéztem apa naplóját, és ez csak egyvalami lehet.

-Mégpedig?-értetlenkedett Sam.

-Wendigo.-jelentette ki Dean.

-Wendigo?-nézett rá bizalmatlanul Sam.

-Igen. Tudod, a wendigo egy rosszindulatú, kannibál szellem, az algokin indiánok mitológiájából, ami képes megszállni az embereket. Azok az emberek válnak wendigová, akik valaha résztvettek kannibalizmusban.

-Igen, tudom. Én is olvastam apa naplóját. De ezek nem csapatokban élnek. Akkor hogy lehet, hogy állítólag 3 is volt itt.

-Hát ezek biztos ivócimborák voltak még hajdanán, emberi formájukban.-viccelődött Dean.

-Most meg evőcimborákká válta?-nézett rá Sam.

-Elképzelhető. És még mit tudunk a wendigokról?

-Hogy nem bírják a tüzet.

-Igen, meg hogy raktározni szokták az élelmet.-okoskodott Dean.

-Tehát akkor még életben is lehetnek.-állapította meg Sam.

-Akár. Tehát meg kell találnunk őket.

-És merre keressük?

-A wendigok szívesen befészkelik magukat elhagyatott bányákba.

-Akkor mire várunk? Induljunk megkeresni azt a barlangot!-adta ki a parancsot Sam.

Pár óra keresgélés után rá is bukkantak egy elhagyatott bányára.

-Hát itt már jó ideje nem járhatott senki sem.-állapította meg Dean.

-Az mindegy. Gyere, menjünk be!-utasította Sam.

-Ezt hallagsd meg Dean!-szólt Sam.-4 fiatal eltűnt Denver-ben. Épp sátoroztak,a mikor a jelentés szerint vadállatok, feltehetőleg medvék támadtak rájuk.

-És mi ebben az érdekes Sam?

-Állítólag az egyik eltűnt lány épp videofonált az otthon maradt barátnőjével, amikor történt a támadás. A felvétel azonban megsemmisült.

-Hogy-hogy megsemmisült?

-Nem tudom, de oda kell mennünk.

-Miért is kellene öcsi?

-Mert apa naplójában is szerepel ez a hely.

-Oké Samy, menjünk!

Pár óra múlva kopogtatnak Heather ajtaján.

-Szia, mi a helyi egyetem hallgatói vagyunk. Épp a medvetámadásokról írunk szakdolgozatot.-mondta Dean.-Úgy hallottuk, hogy a barátaiddal is ez történt, bár nem kerültek elő.

-Akkor rossz helyen keresgéltek.-mondta szomorúan Heather.-A barátaimat nem medvék támadták meg.

-Ezt hogy érted?-kérdezte Sam.

-Mindegy, hagyjuk. Ti is csak lökött libának tartanátok.

-Ugyan már, mi is láttunk már pár furcsa esetet.-nyugtatta Dean.

-Azok nem medvék voltak.-bökte ki végül Heather.

-Hanem mik?-érdeklődött Sam.

-Hát valami szörnyszülöttek.

-Ez biztos?-kérdezte Dean.

-Igen, olyanok, mint amilyenek a horrorfilmekben vannak. Meg is mutattam a videobeszélgetést a rendőröknek. Azt mondák, hogy elviszik kivizsgálni. Erre meg másnap hívnak, hogy véletlenül megsemmisült a szalag.

-És mondd csak...-habozott Dean.

-Heather.-segítette ki Heather.

-Aha. Szóval mondd Heather. Hogy néztek ki azok a szörnyek?

-Hát pontosan nem tudom. Elég sötét volt. De elég fura volt, mert emberi hangokat adtak ki.

-Úgy érted, hogy beszéltek?-lepődött meg Sam.

-Nem, nem beszéltek. Inkább csak utánaozták a hangokat.

-És mondd csak, el tudnál minket vezeti oda, ahol a barátaid táboroztak?-érdeklődött Dean.

-Persze. Mehetünk is, csak felöltözöm.

Nah szóval aki nem tudná. A bal oldali Jensen Ackles, ő játsza Dean Winchestert. Ő az idősebb tesó. Egyébként még látható volt a Smallvil-ben is. Szerintem ő a helyesebb.

A jobb oldali Jared Padalecki. Ő játsza Sam Winchestert, a fiatalabb tesót. Ő még felfedezhető a Szívek Szállodájában és a Viasztestekben.

Cathrine-nek hívnak, 18 éves vagyok. Teljesen hétköznapi életem volt egészen egy táborozásig, amikor teljesen megváltozott az életem...

-Cat, siess már!-sűrgetett Nelly. Nelly a húgom. Egy évvel fiatalabb nálam.

-Nyugi, mehetünk is már.-mondtam.

-Mindig miattad késünk kicsim.-szólt hozzá Troy. Troy a barátom, már egy éve együtt vagyunk.

-Ezaz, Cat, had induljunk már.-könyörgött Jason. Ő volt a hugicám barátja.

-Mehetünk is.-mondtam, majd elindultunk. Úgy terveztük, hogy ezen a hétvégén sátorozni megyünk így négyen a közeli erdőbe. 3 óra gyaloglás után ott is voltunk.

-Nah srácok, verjük fel a sátrakat.-utasított minket Troy.

-Értettük kapitány.-nevettünk Nelly-vel. Este már mindannyian a tűz körül ültünk. Jason fél órán keresztül szenvedett a tűz begyújtásával.

-Bocs fiúk, de én megyek aludni.-mondtam,mert már eléggé fáradt voltam.

-Már is?-nézett rám Troy.

-Igen kicsim, meg még beszélnem kell Heather-rel.-Heather a legjobb barátnőm.

-Hogy a fenében tudsz az erdő közepén a nagy semmiben telefonálni?-értetlenkedett Jason.

-Először is nem telefonálok, hanem videofonálok.-világosítottam fel Jason-t.-Másrészt meg kicsit átalakítottam a telefonom, és így még a Himalája tetején is tudok telefonálni, hála a műholdaknak.

-Hogy milyen okos és csodaszép barátnőm van.-mondta Troy, majd odajött és adott egy hosszú csókot. Jó éjszakát kívántam, majd bementem a sátorba.

-Szia Heather.-integettem a telefonba.

-Szia Cat. Nah milyen ott?-érdeklődött.

-Hát olyan erdős-tábortüzes.-mosolyogtam.

-Látom elég fáradt vagy.-mondta.

-Igen. Látom te meg új frizurát csináltattál. Szupi lett.

-Tényleg? Köszi.-igazgatta Heather a haját. Tovább nevetgéltünk,a mikor hirtelen egy sikolyt hallottam kivülről.

-Mi volt az?-ijedt meg Heather, mert ő is hallotta.

-Fogalmam sincs, megnézem.-indultam ki a sátorból.

-Vigyázzál!-intett Heather óvatosságra.

Amikor kinéztem, azt hittem, hogy megbolondultam. Három vadállatszerű valami épp el akarták hurcolni Nelly-éket.

-Mik azok?-sikított a telefonba Heather.

-Nelly!!-kiáltottam. Ekkor felém fordultak azok a szörnyszerű valamik, és elindultak felém. Rohanni kezdtem, de késő volt. Körbekerítettek. Még annyit érzékeltem, hogy a földön fekszek, de aztán minden elsötétedett....

Itt egy kép az Odaát főszereplőiről.

Jha, akit érdekelne a sorozat, annak mondom, hogy péntekenként este, vagyis éjszaka 23:20-kor megy. Tudom, elég későn, de miattuk érdemes megnézniXD. Jha meg tök jó poénok is vannak benne.