Igen kellemetlen volt az a fél óra, amit Ramie-nél töltöttem. Szörnyen meg volt sértődve; ami csak részben volt jogos. Közben meg végig az járt a fejemben, hogy ők nem lehetnek démonok, és ezt már bizonyítékkal is alátámaszthatom. De akkor azok a halotti bizonyítványok? Két pillanatig még az is végigfutott az agyamon, hogy esteleg Dean-ék hazudtak, és hogy valamilyen hamis papírokat lebegtettek előttem, de aztán ezt gyorsan kivertem a fejemből. Bíztam bennük, vagyis nagyon akartam.

Nagy nehezen sikerült megbékítenem Ramie-t. Arra meg külön figyeltem, hogy azért még véletlenül se mondjak olyat neki, ami estleg biztatásra adhat okot. Meg mondjuk egy kicsit morbid volt belegondolni, hogy elvileg, vagyis Sam-ék szerint, ők halottak. Aztán amint tudtam, menekültem át a saját szobámba. Kicsit sok volt a mai nap. Zúgott a fejem, mintha egy vonat zakatolna rajta keresztül. Szó szerint kényszerítettem magam az alvásra. Aznap este rémálmok kínoztak.

Reggel elég nyúzott fejem lehetett, ugyanis mikor lementem a konyhába, Angie szörnyülködő arca fogadott.

-Minden rendben?-kérdezte, miközben még mindig ijedten pislogott rám.

-Nem volt túl jó éjszakám.-vetettem oda. Aztán olyat tettem, amire még nem volt példa. Betelefonáltam a munkahelyemre és beteget jelentettem. Nem bírtam volna ma bemenni. Miután nagyjából rendbeszedtem magam, felhívtam Dean-t, hogy találkozzunk. Persze Angie-éknek azt mondtam, hogy megyek dolgozni.

-Oké, akkor elmegyek eléd este.-mondta Ramiel, miközben mentem ki az ajtón. Megpróbáltam jó hangosan bevágni, és reméltem, hogy azt hiszi, nem hallottam. Majd előbb lelépek, aztán akkor várjon csak rám.-gondoltam.

A nap csak úgy elszállt. Dean-ék, a megbeszéltek szerint, hátul, a gazdasági bejáratnál vártak rám.

-Nem démonok, legalábbis nem normálisak. Már ha lehet normális egy démon.-ültem be a hátsó ülésre.

-Nem használt a szenteltvíz?-fordult hátra Sam.

-Nem. Meg sem kottyant nekik.-ráztam meg a fejem.

-Jól készítetted el?-pillantott hátra Dean.

-Várjál csak! Hogy is van a recept? Egy adag vízbe beledobunk egy rózsafűzért? Igen, stimmel.-vágtam komoly arcot.

-Jól van nah.-nézett rám a visszapillantón át. Megvető pillantásokat löveltem felé.

-És akkor most?-tette fel Sam a nagy kérdést.

-Rám ne nézz! Nekem fogalmam sincs.-tiltakoztam.

-Tovább keresgélünk.-vont vállat Dean. Úgy mondta, mintha csak egy sütireceptet akarna megtalálni a neten. Megrökönyödve néztem rá.

-Tovább keresgélünk?! Tovább keresgélünk?! Ennyi?!-háborodtam fel.-Eddig azzal ijesztegettetek, hogy démonokkal lakok egy házban, most meg csak ennyi a reakciód?

-Cat. Nyugodj le! Biztos nem azért hoztak vissza a halálból, hogy ártsanak neked.

-Kössz, baromira megnyugtattál.

-Oké, és akkor esetleg van valami egyéb ötleted?!-kezdett ideges lenni Dean. Kicsit megszeppentem.

-Rendben, akkor most én megyek.-motyogtam magam elé.-Hívjatok, ha van valami. Sziasztok.-mondtam, majd nagy lendülettel kivágtam magam a kocsiból. Gyors léptekkel elindultam hazafelé.