Egy csomó ideig csak köröztünk a városban, végül pedig kikötöttünk egy tónál.
-Miért jöttünk ide?-kérdeztem.
-Mert nyugis hely.-vetette oda félvállról Dean.
Nekitámaszkodtam a kocsim motorháztetőjének, és szemlélni kezdtem a tájat. Tök szép volt. Eygszer csak otttermett Dean.
-Héhéhé. Csak óvatosan a kocsimnál.
-Nyugi, csak nekitámaszkodok.
-Dean.-szólt oda Sam.-Add ide a kocsikulcsot.
-Minek adnám?
-Mert fel kell hívnom Ellen-t.
-Akkor ott a mobilod.
-Nézz már körül! Erdő vesz körbe. Itt nincs térerő.
-Igaz.-nézett körbe Dean.-De vigyázz rá!
-Oké.-mondta Sam, majd kocsiba pattant.
Nagyszerű, kettesben maradtunk. 5 percig nem is szólaltunk meg.
-Nyugis hely.-böktem ki végül.
-Aham, az. Gondoltam, jól fog jönni neked. Elég húzos mostanában minden.
-Nekem? Ezt vegyem úgy, hogy együttérzel?
-Akár.-vont vállat.
-Hát Dean Winchester. Okozol még meglepetéseket.-nevettem. Ezen ő is elmosolyodott.
-Szebb vagy, ha mosolyogsz.
-Ohha, még bókot is kapok. Mondd csak, biztos jól vagy?
-Aha.-mondta, majd szemlélni kezdte a tájat. Megint 5 perces csönd következett. És megint én törtem meg.
-Nekem tök tetszenek a szemeid.
-Hm?-nézett rám.
-Nekem a szemeid tetszenek. Zöldek, imádom a zöld szemű embereket. Én is olyat akartam, de hát csak barna jutott.
-Miért mondod? Szerintem szépek a szemeid. Folyton csillognak.
-Nah, most hogy már megvoltak a bókok, jöhetnek a beszólások.-viccelődtem.
-Önfejű vagy.-mondta. Nah szép. Morci is lettem.
-Te meg makacs.-vágtam vissza.
-Hisztizel.
-Őrjöngsz.
-Parancsolgatsz.
-Elvárod, hogy minden úgy legyen, ahogy te akarod.
-Hé, nem tűnt fel, hogy szinonímákat mondunk egymásra?-mondta.
-Oh, szinoníma. Micsoda szakszó.-gúnyolódtam.
-Jha és pimasz vagy.
-Te meg bunkó.
-Én azért bírlak.-bökte ki végül. Kicsit zavarba jöttem.
-Hát, én is bírlak. Bár idegesítő vagy.-nyökögtem. De olyan édesen nézett. És csak néztük egymást. Egyikünk sem tudott semmit sem mondani. De attól még tök jó volt ez a pillanat. Hála Sam-nek, megtört ez a varázs. Ugyanis visszatért a telefonálásból.
-Csak nem zavarok?-jött oda hozzánk.
-Dehogy öcsi.-mondta Dean, de látszott rajta, hogy jobban örült volna, ha később jön vissza Sam.
-Nah akkor indulhatunk lassan?-kérdezte Sam. Igazából csak ekkor tűnt fel, hogy már eléggé kezdett sötétedni.
-Persze.-mondtam.-De előtte álljunk meg valahol enni.
-Már megint éhes vagy?-csodálkozott Sam.
-Aham.-bólintottam.
-Na nem bánom.
Kocsiba szálltunk, majd elhajtottunk egy éjjel-nappali kávézóba. Miután megkajáltunk, elindultunk a gyártelep felé.
