-Nah jó. Az egyik variáció, hogy valamiféle démonok.

-De hát nem azt mondtátok még ezelőtt, hogy démonok csak élő embert szállhatnak meg?-vontam kérdőre őket.

-Hát elvileg de. De plusz pont jár, mert figyeltél.-viccelt Dean. Nem díjaztam.

-Lehet, hogy ezek valamiféle felsőbbrendű démonok.-elmélkedett Sam.

-Valóban? És ha démonok, akkor miért nem bántottak eddig, vagy mégis mi a céljuk velem?

-Per pillanat még nem tudjuk. Először annak kell utánajárni, hogy démonok-e.

-Igen? És mégis hogyan?-néztem rájuk kérdően.

-Több mód is van rá, de ezeket neked kell véghezvinni. Az egyik dolog, ami visszarettenti őket az a....

-Só.-fejeztem be.-Tudom, mint ahogy a szentelt víz is ilyen. Ezeket már mint elmondtátok.

-Nah jha, de nem hittük volna, hogy meg is jegyzed.-döbbenet ült ki Dean arcára.

-Heti 5, esetenként 6 alkalommal egy kávézóban dolgozom napi 8-10 órán át, és mi nem egy noteszbe írogatjuk a rendeléseket. Mindent a fejünkben kell tartani. Fél év után olyan lesz az agyad, mint egy szivacs. Azután már mindent megjegyzel.-világosítottam fel őket.

-Rendben. És meg tudod csinálni?

-Mégis hogyan? Löttyentsek véletlenül rájuk egy üveg vizet, amiben rózsafűzér úszkál?

-Valahogy így.

-Fiúk, ez kész agyrém. Nem hiszem el, hogy ilyenbe keverdtem. Nektek folyton ilyen az életetek? Kétlem, hogy ezt én bírtam.

-Pedig helyenként még élvezted is ezt az életformát.-mosolyodott el Dean.

-Nah jó, ennyi épp elég volt mára. Inkább hazamegyek.

-Ne vigyünk el?

-Nem, köszi. Hazatalálok. Sziasztok.-azzal kiszálltam a kocsiból, és elindultam haza.

Démonok? Angie-ék? Ez kész lehetetlenség. Már hogy lehetnének démonok, hiszen olyan emberiek. Nincs bennük semmi természetfeletti. Jesszus, hogy kerülhettem ilyen helyzetbe? Nah mindegy, nem siránkozhatok, most már utána kell járnom.

-Hol voltál eddig?-kéredzte Angie, mikor beléptem az ajtón.-Már kezdtem aggódni. Mi történt közted és Ram között. Mióta hazaért, nem akar egyikünkkel sem beszélni.

-Kissé ingerült voltam ma, és egy gyenge pillanatomban megmondtam neki a magamét.

-Mégis mit?

-Azt, hogy nekem kicsit sok, hogy folyton velem akar lenni. Mármint egy házban élünk, nem elég neki, hogy itthon folyton együtt vagyunk?

-Jhaj, te meg a nagy szabadságvágyad.

-Hiszen ismersz.-mosolyodtam el egy kicsit.

-Igen. De Cat, nem hiszem el, hogy nem szúr szemet.

-Mármint mi?

-Jahj lányom. Ram teljesen beléd van esve. Pedig ez nála nem gyakran történik meg, én már csak tudom.

-Mit mondtál? Teljesen belém van esve?-hüledeztem.

-Hol hordod te a szemed?-fogta a fejét Angie.

-Oké, hogy nem vagyok neki közömbös. Ezt eddig is tudtam. De nem túlzol azzal, hogy teljesen belém esett?

-Nem, egyáltalán nem. És tudod honnan tudom? Onnan, hogy mondta. És ő nem szokott dobálozni ilyenekkel.

-Nah jó, ez egy kicsit sokkolt. Ezt tényleg nem is sejtettem.

-Hát most már tudod.

-Azt hiszem beszélnem kellene vele.

-Szerintem is. Fent van a szobájában. Menj csak!-unszolt Angie.

Persze egész végig csak az járt a fejemben, hogy ők nem lehetnek démonok, hiszen olyan...olyan emberiek. De gondoltam most vagy soha, ha felmegyek Ramie-hoz, tisztázhatok pár dolgot. Először a konyhába mentem egy kancsóért, meg két pohárért. A kancsót teleengedtem vízzel, majd felfutottam a szobámba. Kellett vagy 5 percig kutakodnom,  hogy megtaláljam a rózsafűzéremet; igen, nekem olyan is van. Szóval most vagy soha. Bekopogtattam Ramie ajtaján. A kancsót próbáltam takarni, mert bár egy műanyag zöld színű kancsó volt, szóval rögtön nem szúrt volna szemet az alján úszkáló rózsafűzér, de azért észre lehett venni.

-Hagyj békén!-kiabálta kifelé.

-Ramie, Cat vagyok. Bemehetek?

-Miért? Máris hiányzik a tapadásom?-eléggé sértődött hangja volt.

-Ne haragudj! Csak rossz napom volt.-muszáj nyugodtnak maradnom.

-Gyere!-mondta nem túl mézes-mázos hangon. Benyitottam.

-Az meg mi?-bökött a kezem felé. Nah ennyi volt, ki is szúrta a rózsafűzért.

-Csak víz.-mondtam ártatlan arcot vágva.-Elfogyott az üdítő. Különben is egészséges a víz.-leültem az íróasztalához, majd hátat fordítva neki öntöttem a poharakba. Ezután a kancsót gondosan elrejtettem egy könyvkupac mögé.

-Tessék, itt van.-ültem le az ágya szélére, és átnyújtottam neki a poharat.

-Köszi.-vette el, majd belekortyolt. És.....semmi sem történt. Tudtam, hogy Dean-ék tévednek, ők nem lehetnek démonok. Viszont most akkor egy nagyon kínos beszélgetés fog következni.....jhaj nekem.