Egy kórházban tértem magamhoz.

-Szia.-köszönt Sam.-Hogy vagy?

-Megvagyok. De hogy kerültem ide?-kérdeztem.

-Hát túl sok vért vesztettél a barlangban. Elájultál, és Dean hozott ki.

-Tényleg?-lepődtem meg. Ez teljesen kiesett.

-Igen.-szólt Dean. Eddig észre sem vettem, hogy itt van ő is.-Nagyjából csak 5 km-en át cipeltelek a kocsiig.-nevetett. Viccnek szánta szegény, de baromira nem tudtam nevetni.

-Nelly?-kérdeztem reflexből.

-Kimentek értük. Holnap lesz a temetés.-mondta Sam. Ekkor anya toppant be a szobába.

-Kislányom!-rohant oda anya, majd átölelt.

-Anya.Nelly...én úgy sajnálom.-sírtam el magam.

-Nem tehetsz te semmiről sem.-mondta, de már ő is sírt.

-Azt hiszem mennünk kellene.-súgta oda Sam Dean-nek. De anya ekkor észrevette őket.

-Hát ők meg?-nézett rám kérdően.

-Ők mentettek meg.-mondtam.-Sam és Dean Winchester.-mutattam be őket.

-Winchester?-lepődött meg anya.-Csak nem ti vagytok John Winchester fiai?

-De.-mondta Dean, aki nagyon meglepődött velem együtt.

-Anya, te ismered őket?-néztem anyára.

-Igen. Még nagyon kicsik voltak, amikor utoljára láttam őket.

-Elnézés Mrs. ....-gondolkodott Sam.

-Simon. Marie Simon.-mutatkozott be anya.

-Csak nem Jack Simon felesége?-lepődött meg Dean.

-De.-mondta anya.-Szóval emlékeztek.

-Igen, nekem is rémlik.-szólalt meg Sam. -Egyik nyáron ittvoltunk,a mikor apa vadászni ment.

-Héé.-szóltam közbe.-Beavatnátok engem is? Ti ismeritek egymást? Meg apát? Meg apukátok apukámat? Meg ő is vadász volt?-tettem fel a rengeteg kérédsemet.

-Kislányom.-komolyodott meg anya.-Azt hiszem mesélnem kell neked néhány dolgot.-kezdett bele anya. Hát nem túl sok jóra számítok....