Igazából el is ment az étvágyam, amire a boltba értem. Csak néhány darab csokit, meg gumicukrot vettem. Ezeket viszont bármikor megeszem. Aztán elindultam visszafele, de nem volt kedvem a motelbe visszamenni, ezért leültem egy kis parkban, ami inkább csak egy kertecske volt, egy padra. Elkezdtem teletömni magam az édességgekkel. Közben pedig egyfolytában járt az agyam. Hol apán, hol Nelly-n, Troy-on, Jason-ön, hol ezen a gyilkolászó valamin, hol meg Dean-en. Most éreztem azt, hogy tényleg összezavarodtam. Ekkor reccsent egy faág a hátam mögött. Reflexből megfordultam, és kirántottam a pisztolyt a nacimból.

-Héhéhé, nyugi kistigris. Csak én vagyok.-torpant meg Sam.

-Jha, bocs.-eresztettem le a pisztolyt.

-Aggódtam, mert olyan régen elmentél már a boltba.

-Tudom, csak kellett egy kis magány, hogy tisztázzak néhány dolgot.-közben tömten ismét magamba a gumicukrot.-Kérsz?-kínáltam.

-Igen.-majd jól belemarkolt a zacsiba.-Ez az egyik rossz szokásom, hogy folyton édességet ennék.

-Nekem is.-mosolyogtam.-Mondd csak!-tűnődtem el.-Dean-nek mi a baja?

-Hogy érted, hogy mi a baja? Szerintem nincs semmi baja.-mondta, de közben a zacsit méregette. Szóval titkol valamit.

-Sam! Ne nézz tiszta hülyének!-szóltam rá.-Tudom, hogy valami baja van. És azt is tudom, hogy te tudod, amit nekem is tudnom kellene.

-Valahogy így.-értetlenkedett.-De....

-Nehogy azt mondd, hogy semmi baja, mert nem tudom, hogy mit csinálok!-mordultam rá.

-Nah, jó. Igen, van baja.-bökte ki végül.

-És mi az?-érdeklődtem.-Tudod, hogy én mondtam neki valami olyat, amit nem kellett volna, de fogalmam sincs, hogy mit.

-Igen, ez is igaz.

-Légyszi, hadd ne kelljen könyörögnöm!

-De Dean meg fog ölni, ha elmondom.-tiltakozott Sam.

-Nem árulom el, ígérem.-esküdöztem.

-Jólvan. Nah szóval. Régebben, még úgy 5 éve Dean-nek volt egy barátnője.

-Nagy cucc. Úgy tudom jópár volt neki.-vágtam közbe.

-Nem. Ő tényleg komoly barátnője volt. Jóformán az egyetlen. Szóval az a lényeg, hogy igaz, hogy csak 5 hónapig voltak együtt, de Dean teljesen belehabarodott. Egyik napsütéses napon odaállt Dean elé a barátnője, Katie, Dean egyik legjobb haverjával, Ben-nel, hogy ők egymást szeretik, és hogy összeházasodnak. Közben pedig Katie még hivatalosan Dean-nel volt együtt. Szóval szépen átverték őt. Teljesen összetörte ez Dean-t. Azóta inkább csak az egyéjszakás kapcsoltaok híve.

-Ennyire megviselte?-néztem rá kérdőn.

-Igen. Utána még a csaj vissza akart menni, miután felbontotta az eljegyzést Ben, de Dean hallani se akart róla.

-Mondjuk ez érthető.-helyeseltem.-De akkor azzal bántottam meg annyira, hogy azt mondtam neki, hogy soha nem szeretett senkit?

-Lehet. Mondom, ez nála az egyetlen gyengepont.

-Értem.-bólogattam. Ekkor hirtelen hallottam, hogy valaki közeledik felénk. Nem tehettem róla, mert mindig reflexből jön, de ismét fegyvert rántottam, és kb arrafele tartottam, ahonnan jött a hang.

-Nyugi Cathrine! Csak én vagyok.-integetett Dean. Valamivel vidámabbank tűnt. De az zavart, hogy még mindig Cathrine-zett.

-Bocsi, reflex.-nyújtottam át a pisztolyát neki.

-Tiszta apukád vagy. Ugye tudod?-kérdezte Dean.

-Igen, már sokan mondták, hogy őt látják bennem.

-Hé srácok, nem mennénk vissza? Kezd hideg lenni.-javasolta Sam.

-OKé, mehetünk.-mondta Dean, majd elindult a tesója után. Én gyors megfogtam a kezét és visszarántottam.

-Bocs azért, amiket a fejedhez vágtam. Nem akartam.-kértem bocsánatot.

-Meg van bocsájtva.-mosolyodott el.

-De nehogy azt hidd, hogy ezentúl mindig ilyen kedves leszek veled!-fenyegetőztem.

-Nem is várnám el tőled. Tudom, hogy sose lennél az.-gúnyolódott. De most az egyszer nem bántam, legalább már nem olyan lehangoló látvány.

-Nah gyere Cat, menjünk vissza.-szólt oda nekem. Végre megint Cat vagyok neki.