-Ébredjetek srácok!-keltett minket Sam.

-Mi van öcsi?-ült fel Dean.

-Munka van.-felelt Sam.

-Milyen munka?-ültem fel én is az ágyban.

-Olyan munka, amit el kell végezni, és akkor elvégzett munka lesz.-viccelt Sam.

-Jólvan Samy, bármilyen szőkének is látszódik Cat, szerintem ő is tudja, hogy mi az a munka.-szólt közbe Dean.

-Hahaha. Nagyon vicces vagy.-vágtam a pofát.-Nah mondjad Sam.

-Találtam egy érdekes esetet tegnap este. Nemrég meghalt egy apácanövendék. Méghozzá elég érdekes módon, öngyilkos lett.

-Ebbe mi a fura?-nézett kérdően Dean.

-Lássuk csak, lehet, hogy túl szőke vagyok a következtetéshez, de aki apácának készül, és az egész életét feláldozza Istennek, az nem öli meg magát. Hiszen az gyilkosság, és egyben főbűn.

-Pontosan.-helyeselt Sam.-Utánanéztem, és ebben az évben ez volt a 2. eset. Visszakerestem, és 10 évente lejátszódott ez az egész folyamat, az apácák halála öngyilkossággal. Egészen 1910-ig visszamenőleg.

-Nah ez már érdekes.-állapította meg Dean.

-Úgyhogy amíg hozok nektek kávét, addig szedjétek össze magatokat.-szólt Sam.

Mire visszatért, addigra nagyjából össze is szedtük magunkat. Vagyis inkább csak Dean, én nehezebben ébredek. Majd odatelepedtünk Sam laptopja elé.

-Mi a franc van ezzel az izével?-csapkodta Dean a laptopot, mert az nem töltött elég gyorsan.

-Héhéhé, ha téged csapkodnak, akkor gyorsabb leszel?-kérdeztem.

-Kiscica, ezek így működnek.-szólt fölényesen. Közben én matatni kezdtem a táskámban. Ezaz, megvan a laptopom. Kitettem az asztalra és bekapcsoltam.

-Öh, Cat, ezek a programok még nincsenek is forgalomban.-rökönyödött meg Sam.

-Tudom, de nekem megvannak.-mondtam félvállról.-De most álljunk neki keresgélni!

Sam visszaült Dean-nel a saját gépe elé. Vagy 4 órán át ültünk a gép előtt.

-Kész, feladom.-kelt fel Sam a gépe elől.-Te találtál valamit Cat?

-Hogyan talált volna öcsi?-nevetett Dean.

-Simán.-jelentettem ki.-Találtam egy aktát. Egy bizonyos Jean Christopher Callos aktáját.

-Ez az akta rendőrségi akta?-pillantott rám Sam.

-Igen.-vontam vállat.-Nem volt nehéz bejutni a biztonsági rendszerükbe.

-Látod Dean, te még azt mondtad, hogy csak a terhünkre lesz.-nevette el magát Sam, de csak ekkor esett le neki, hogy elszólta magát.

-Hogy mi van?-háborodtam fel.

-Ööö, csak nyelvbotlás volt.-mentegetőzött Dean.

-Igen, csak poénból mondta.-védte Sam.

-Nah tudjátok, kit etessetek ám!-ordítottam. Közben elkezdtem összepakolni a cuccaimat.

-Hova készülsz?-nézett rám Sam.

-Megyek, megoldom az ügyet.-jelentettem ki.

-Nem mész sehova.-szólt rám Dean, majd odajött és felkapott az ölébe.-Sam, menj át a szobádba!-szólt Sam-re, ő pedig szó nélkül teljesítette.

-A te érdekedben van ez.-mondta, miközben az erkélyajtó felé menetelt. Én közben kapálóztam össze-vissza, de ő azért jóval erősebb nálam, és nekem is fogyott az energiám. Egy hirtelen mozdulattal szó szerint odadobott az ágyra. Akkor ledülettel, hogy le is estem róla. Ő közben gyors bekulcsozta az erkélyajtót, zsebrevágta a kulcsot, majd a szobaajtóhoz futott. Közben én is utánaeredtem.

-Nanana, cicám. Nem mész innen sehova sem!-húzta az agyamat.

-Dögölj meg!-ordítottam, majd megfogtam az asztalon lévő cd-tokom, és odavágtam hozzá. Lassabban reagált, nem tudta olyan gyorsan becsapni az ajtót, ezért eltaláltam a tokkal.

-Maradtál volna otthon!-üvöltött rám.

Miután kiment, próbáltam kinyitni az ajtót, de nem tudtam. Bekulcsozta az a....az a.....áhh, mindegy. Inkább nekiülök, hogy megoldjam az ügyet.