Már vagy az 5. szobából jöttem ki sűrű bocsánatkérések közepette, hiszen én buta, azt hittem, hogy ott a mosdó. Viszont Helga-nak nyoma sem volt eddig. Amikor elhaladtam a kis kápolna ajtaja előtt, akaratlanul is bepillantottam. Bent imádkozott valaki. Ez fura, hiszen már takarodó volt. Bementem, és letérdeltem az illető mellé, mintha én is imádkoznék. Azért fél szemmel rápillantottam. Basszus, Helga az. Tiszta sápadt volt.

-Jól vagy Helga?-kérdeztem tőle. Semmi válasz sem jött, csak tovább mormolta az imákat.

-Helga! Minden rendben?-kérdeztem már határozottabban. Hirtelen rámnézett. Teljesen meg volt ijedve. Ahogy felém fordult, csak akkor láttam, hogy tiszta kék-zöld folt az arca. Szóval az a szemét Callos itt van már.

-Nem. Én nem csináltam semmi rosszat.-mentegetőzött.

-Mi művelte ezt veled?-kérdeztem tőle.

-Maga a gonosz. De én nem követtem el bűnt. Ő akarta, nem én.-motyogott össze-vissza. Nem tudtam, hogy miről beszél, de tudtam, hogy elkezdődött.

-Gyere!-ragadtam karon, és elkezdetm kifele vonszolni. Nem szólt semmit, csak jött utánam. Bementünk a szobámba. Dean-nek hála, hagyott itt sót, így körbe tudtam hinteni a szobát.

-Nyugi, ide nem tud bejönni.-nyugtattam Helga-t, aki az ágyamon kucorgott és remegett. Közben tárcsáztam.

-Dean! Hol a fenében vagytok?-kérdeztem tőle.

-Mindjárt a zárdánál. Megtaláltad a csajt?

-Igen. De már Callos is.

-Ugye nincs nagyobb baja?

-Eddig nincs. Könyörgöm siessetek!-kérleltem, ekkor arra lettem figyelmes, hogy Helga fogja magát, és kisétál a szobából.

-Helga, ne!-kiáltottam utána.

-Mi van?-kérdezte Dean, de ezt már nem hallottam, mert ledobtam a telefont és Helga után eredtem. Hát jó gyorsan tud futni egy apáca. Egészen a pincéig követni tudtam, de aztán ott elvesztettem a nyomát. Előkaptam a keresztet, és szép halkan osonni kezdtem. Már vagy 10 perce keringtem abban a nagy pincében, amikor hangokat hallottam. Jól megmarkoltam a keresztet, és füleltem. Felém közeledett. Már levegőt sem vettem, de így is olyan hangosan kalapált a szívem. Erőt vettem magamon, és a hang irányába ugrottam, amikor már hallottam, hogy nagyon közel jár.

-Hé, vigyázz azzal az izével.-kapta el a vélt szellemem a kezem. Hát igen, Dean volt az. Meg ott volt mellette Sam is.-Hol van a csaj?

-Nem tudom.-löktem el magamtól Dean-t.-A pincéig tudtam követni, de aztán felszívódott.

-Csstt!-csítított minket Sam.-Halljátok?-igen, hallottuk. Valaki nem messze tőlünk beszélt valakihez. Halkan odaosontunk. Helga volt ott, meg a mi kis démonunk. Azt láttuk, hogy Callos átnyújt egy kést Helga-nak. Basszus, csak nem olyan hülye ez a csaj, hogy felvágja az ereit....Vagy mégis?

-Dean! Csinálj már valamit.-súgtam oda neki.-Ez mindjárt megöli magát.-de ezek szerint mégse túl halkan súgtam, mert a jó öreg Callos felkapta a fejét, és pont felém nézett. Majd el is indult. Dean is észrevette ezt, és kiugrott elé, majd nekiugrott. De a démon egy pöcköléssel nekidobta valami polcsornak, ami rádőlt. Ekkor Sam iramodott neki, de ő se jutott többre. Mindketten ott feküdtek a földön eszméletlenül, én meg egyedül maradtam.....nagyon egyedül. Nem tudtam mást tenni, kezembe szorítottam a keresztet, és rohanni kezdtem felé. Ő viszont engem és félrelökött, pon úgy, hogy beletenyereltem a keresztbe. Beleállt a tenyerembe. Gyors felkeltem, és próbáltam futni, de a démon hátulról elkapta a sebesült kezem. Azt hittem, hogy ennyi volt, de aztán érdekes dolog történt. Egyszerűen magától kigyulladt a démon, és elégett. Nem hittem a szememnek, hiszen semmit sem csináltam. Miután felfogtam, hogy tényleg elpusztult, odafutottam Sam-hez.

-Sam! Sam!-rázogattam. Ő nyöszörögve feltápászkodott.

-Hol van a démon?-kérdezte.

-Elégett.-válaszoltam, majd odafutottam Helgához. Szegény csaj csak ült egy helyben és szorongatta a kést, amit Callos nyomott a kezébe. Kivettem a kezéből.

-Hé, nyugi. Már minden rendben.-nyugtattam.

-Elment?-kérdezte remegve.

-Igen, és többet nem jön vissza.-időközben Dean is magához tért. Én viszont kezdtem rosszul lenni, mert elég komoly volt a seb a kezemen. Szerencsésen el is ájultam. Dean kocsijában tértem magamhoz.

-Jó reggelt.-köszönt hátra Sam.-Csakhogy felkeltél.-én csak értetlenül néztem rá.

-Lássuk csak, Helga jól van. A démon elpusztult. A kezed bekötve. És épp Sunville fele hajtunk.-mondta.-Mert gondolom azt akartad kérdezni, hogy mi történt.-én csak bólintottam, mert tényleg ezt akartam.

-Viszont most én kérdezek.-szólalt meg Dean a volán mögül.- Azt mondta Sam, hogy állításod szerint elégett a démon.

-Igen.-bólintottam.-Mert?

-Mert nem égnie kellett volna, hanem köddé válnia. És különben is, hogy ölted meg?

-Én sehogy.-ráztam a fejem.

-Akkor mi történt az előtt, hogy elpusztult volna?-nézett rám kérdően Sam.

-Ööö, megragadta a kezem.

-Melyiket? Amelyik megsebesült?-kérdezte Sam.

-Igen, azt. Mert?

-Jha, semmi.-rázta a fejét Sam.

Normális esetben érdekelt volna, hogy miért kérdezte, de most túl fáradt voltam hozzá. Inkább fogtam magam, eldőltem a hátsó ülésen, és visszaaludtam. Sunville-ben ébresztett Sam.