Legelőször is bocsánatot szeretnék kérni mindenkitől. Ne haragudjatok, hogy eddig nem jelentkeztem, de szó szerint fenekestül felfordult az életem. Az a helyzet, hogy nagybátyám Ausztriában dolgozik, és kimentem hozzá egy hétvégére még május elején. Tényleg csak pár napig maradtam volna, és utána go haza, de közbejött valami, vagyis valaki. Oké, tudom, magánügy, de tartozom annyival, hogy elmondjam. Nagybátyám bemutatott egy új, fiatal és idézem őt "épp hozzád való" munkatársának, Mathias-nak. Hát igen, igaza volt; épp hozzám való. Még szerencse, hogy makogok valamennyire németül, így megértettük egymást. Szóval kitolódott az a pár napos kiruccanás majd két hetesre. Aztán hazajöttem vizsgaidőszakra, utána pedig rögtön megkezdtem a gyakorlatomat, amit a suli előírt. Elvileg 9 hét volt, de nekem sikerült 7 hét alatt ledolgoznom, a kötelezően előírt 360 órát. Balatonnál dolgoztam egy szállodában, ami kb. 120 km-re volt onnan, ahol lakom. Egy ismerős nyaralójában éltem addig, és ami a legszörnyűbb: net és tv  nélkül, mert az nem volt bevezetve. Aztán mikor befejeztem a gyakszit, rá 3 napra már újra kint voltam Ausztriában. És ott voltam egészen aug. 31-ig. De most újra visszatértem a sulipadba, és a sztori folytatásához. Nem tudom, hogy egyáltalán lesz-e kedve majd még valakinek olvasni, azok után, hogy ilyen sokáig nem voltam. Azt sem kérhetem, hogy értsétek meg, nem igazán volt rá időm. Őrült nyaram volt, az tény. De most ismét minden a régi kerékvágásban zötyög tovább. Remélem, azért majd néha idepillantotok még erre az oldalra...
Puszilok mindenkit, és ne haragudjatok:
Izu