-Nah Sam, hogy állsz?-kérdezte Dean.-Bejutottál a rendőrségi adatbázisba?-közben fel-le mászkált.

-Nem, sajnos nem tudtam. Bonyolult a biztonsági rendszere.

-Akkor légyszi magyarázd meg, hogyan tudott Cat bejutni a rendszerbe.

-Úgy hogy ő ért hozzá. Dean.-nézett Sam Dean-re.-Cat nélkül most semmire sem megyünk.

-Értem.-dünnyögött Dean.-Átmegyek érte.-majd fogta a szobakulcsot, és átindult értem. Egyszer csak Sam hangos szitkozódást hall a másik szobából.

-Ilyen nincs!-ordította Dean, miután visszavágtaott a szobába.

-Mi van?

-Megszökött!

-Azt mondtad, hogy az ablak nem nyitható.

-Az nem is. A szellőzőn át ment.

-Hát nagyszerű.-csapott az asztalra Sam.-Megyek, és megkeresem

-Nem!-kiáltott rá Dean.-Én megyek érte!

-Persze. Hogy utána nekiessél?

-Nem fogok! Legalábbis nem rögtön.

-De Dean!

-Öcsi, én megyek. Te addig kutakodj tovább.-mondta Sam-nek, majd felkapta a kocsikulcsot és elviharzott. Sam csak ült egy helyben. Rég látta ilyennek a tesóját. Aztán végül mégis újra nekiállt a keresgélésnek.

 Úgy döntöttem, hogy megszállok addig is egy motelben, amíg rá nem jövök, hogy mégis hogy álljak neki ennek az egésznek. Bementem.

-Jó napot! Egy szobát szeretnék kivenni.-mondtam bent a recepciósnak.

-Kártyával vagy kézpénzzel fizet?

-Kártyával.-szólalt meg egy hang a hátam mögül.-Megperdültem a tengelyem körül. Basszus, Dean volt az. Hát ő meg hogy a fenében került ide?

-Szia szivem.-lépett oda hozzám.

-Szia. Hát itt vagy?-kérdeztem zavartan.

-Igen, miért azt hitted, hogy megléphetsz előlem?-vigyorgott erőltetetten.

-Áh, szóval maguk nászutasok?-vágott közbe a recepciós.

-Dehogy!-mondtam reflexből.

-Dehogynem.-vágta rá Dean.-Úgyhogy a nászutas lakosztályt kérjük.-mondta. Majd miután megkaptuk a kulcsot, felmentünk.

-Hogy a fenében találtál meg?-kérdeztem a szobában.

-Szivi, előlem nem lehet csak úgy meglépni.-mosolyodott el. Ez az önelégült mosolyt ki nem állhatom.

-Szép piros a fejed, mintha valaki leütött volna.-gúnyolódtam.-Jha, nem, bocsi, hiszen az én voltam. Hány éves is vagy? 30? Mert már látszik a reflexeiden, hogy nem a régiek.

-Először is. Nem vagyok 30, csak 28. De így is még egy 10-est verek rád. Másodszor meg, ha nem Jack lánya lennél, már rég......

-Már rég mi?-kérdeztem.-Lelőttél volna, vagy mi? És meg egyébként, ne gyere apával. Ezt fogod mindig odavetni, ha már semmi más ötleted sincs? Azt hiszed, hogy megemlíted apa nevét, és akkor máris el tudsz hallgattatni? Én is jöhetnék a tiéddel. Te tudom, hogy milyen elveszíteni egy apát.-kezdtem ideges lenni.

-Nyugodj le!-kiáltott rám.-Értsd meg, nem akarom, hogy bajod essen. Az öcsémmel felelősséget vállaltunk érted. Megígértük Marie-nek, hogy vigyázunk rád.

-Jha, meg azt is, hogy keresztbetegyetek nekem.

-Nah jó. Elegem van belőled. Te egy kiállhatatlan csaj vagy.

-És akkor most mit csinálsz? Lelősz?

-Hát néha szívem szerint megtenném.

-Tedd meg!-mondtam, miközben odasétáltam hozzá. Alig pár centire álltam meg tőle. Átöleltem.

-Mit csinálsz?-lepődött meg. Közben hátulról elővettem a fegyverét.

-Itt van.-nyomtam a kezébe a pisztolyt. Egész végig a szemébe néztem.-Tessék, tedd meg! Hiszen ezt akarod. Gyerünk! Ne légy ilyen fatökű. Húzd meg!

-Te mondtad.-válaszolta. Majd félredobta a fegyvert, közelebb húzott magához, és megcsókolt. Kellett pár másodperc, amire felfogtam, hogy mi van. Aztán gyorsan ellöktem magamtól.

-Mi a fenét csináltál?-keltem ki magamból.

-Jha, bocs szivi. De ezt nevezik csóknak.

-Hogy lehetsz ilyen? Pontosan tudod, hogy nemrég vesztettem el Troy-t. Te meg rögtön kihasználod, hogy ez miatt igen labilis az idegállapotom. De te ezt úgyse értenéd meg, te sose szerettél senkit sem. Neked nincs is szíved, csak kihasználsz minden csajt.-vágtam a fejéhez, de nem reagált semmit. Kivettem a kabátzsebéből a mobilját és felhívtam Sam-et, hogy jöjjön ide. Dean még mindig csak maga elé bámult. Én tök ideges voltam rá, de annyira fura lett, hogy kezdtem megijedni, hátha valami rosszat mondtam. De aztán erőt vettem magamom, és nekiültem a laptopomnak. Miközben a monitort bűvöltem, időnként felpillantottam Dean-re. Ő csak támoszkodott az asztalnál, és a fegyverét nézegette. Nagyon el volt mélyülve a gondolataiban. Mindegy, nem foglalkozom vele. Most erre a gyilkolászó démonra kell öszzpontosítanom.