-Nem hiszem el, hogy belementem ebbe a hülyeségbe.-mondtam felháborodtan Dean-nek, miközben apácaruhában baktattunk a zárda felé.
-Nekem mondod? Sok jelmezt felvettem már, de ilyet még soha. Olyan idétlenül nézek ki.-tépegette Dean a papjelmezét. Hát igen, Sam-nek az a csodás ötlete támadt, hogy öltözzek be apácának, Dean pedig papnak, mert csak így juthatunk be a zárdába.
-Én ezt nem csinálom meg!-torpantam meg a bejárati ajtó előtt.
-Dehogynem.-mondta Dean, és már épp kopogtatni akart, de gyors elkaptam a kezét.
-Nem megy. Lövésem sincs, hogyan viselkedik egy apáca. És különben sem bírom, ha a négy fal között kell lennem.-estem kétségbe.
-Nyugi már! Nézzük csak, ne beszélj sokat, és akkor nem lehet gáz. Már ha meg tudod állni.-mosolygott.
-Haha. Képzeld, megtudom.-sértődtem meg.
-Értem. Nah de visszatérve. Cat, egy lány élete a tét. Meg kell mentenünk!
-Igaz.-törődtem be, majd kopogtattam. Egy idősebb apáca nyitott ajtót. Én teljesen leblokkoltam, nem mertem megszólalni, mert biztos voltam benne, hogy lebukok. Szerencsére Dean kezdett el beszélni. Valami olyasmi baromságot adott be, hogy én egy jótékonysági körúton vagyok, és bezarándokolom az államok legtöbb zárdáját. Ezzel éhező gyerekeknek segítek. És arra kérte Dean, mint később kiderült, Mary nővért, hogy fogadjanak be ma estére. Másnap pedig már tovább is indulok. Hát Mary bevette. Körbevezetett minket a zárdában, majd a szobámhoz kísért.
-Remélem megfelel ez a kis szerény szoba.-mondta Mary, mikor odaértünk.
-Hogyne felelne meg a kis Sylviának.-mondta Dean. Hogy kinek? Sylviának? Mi a fenének lettem Sylvia. Ha már mindenkébb nevet kell módosítani, akkor inkább legyek Angelina, vagy Scarlett. De ne Sylvia.
-Igen, megfelel. Köszi szépen.-mondtam, miután észrevettem, hogy engem bámul Mary. Dean gyorsan oldalba bökött.-Vagyis Isten fizesse meg.-javítottam ki magam.
-Mary nővér. Magunkra hagyna egy kis időre? Beszélnem kell Sylvia-val.-mondta Dean.
-Hogyne atyám.-válaszolta, majd továbbállt.
-Ez nekem nem megy.-huppantam le az ágyra.
-Már hogy ne menne? Eddig is jól csináltad.-ült le mellém Dean.
-Különben is mi az, hogy Sylvia. Az meg milyen név?-akadtam ki.
-Egyszer láttam egy filmet, amiben így hívták az idegesítő, és mindenbe beleszóló főszereplőt.
-Vicces.-jegyeztem meg komoran.
-Az.-nevetett.
-De Dean. Én nem tudom, hogyan találjam meg azt a lányt.
-Dehogynem. Csak tartsd nyitva a szemed! Menni fog!
-De nem fog!-akadtam ki teljesen.- Én nem vagyok olyan, mint ti, hogy a kisujjamban van az egész. És ha meg is találom, akkor mit csináljak vele? És ha engem is kárhozott apácának néz az a gyilkolászó izé?-itt már teljesen kétségbe voltam esve.
-Cathrine!-szólt rám komolyan Dean. Teljesen megszeppentem.-Gondolj csak apukádra. Ő volt az egyik legjobb vadász. Nem hiszem el, hogy nem örököltél tőle semmit. Hiszen olyan hasonlóak vagytok. Komolyan mondom, rádnézek, és rögtön apukádta látom benned. Azt az elszántságot, azt a kitartást, azt a bátorságot. Kiskoromban találkoztam apukáddal. Emlékszem, ott állt Jack, meg apa egymás mellett. Épp vadászatra indultak, ezért fel voltak fegyverkezve. És én teljesen ámulatba estem. Akkor erő sugárzott ki belőlük, hogy azt hittem, ők azok, akik örökké élnek, mert őket semmi sem ölheti meg.
Teljesen elérzékenyültem azon, ahogy ezt előadta Dean. És ő is.
-Oké, megcsinálom.-mondtam olyan határozottan, hogy még én is megijedtem magamtól.
-Helyes. De most mennem kell! Te tartsd nyitva a szemed! Ha bámi van, akkor itt a mobil, ezen hívj minket.-mondta.
-Oké, rendben.-mondtam, miközben ő már elindult az ajtó felé.
-Jha és Cat.-torpant meg.-Itt van ez. Ha feltűnne a démonunk, és mi nem vagyunk a közelben, akkor ezt próbáld meg a szívébe döfni. Ez elpusztítja.-majd odadobott az ágyra egy hegyes végű színezüst keresztet. Majd hátat fordított és elment. Egyedül maradtam. Jesszus, egyedül vagyok. Apa, ilyenkor miért nem vagy mellettem? Segítened kell!
