Már hajnalodott, amikor elaludtam. Mondjuk kb. 2 órát alhattam, mert Lena felébresztett. A szokásosnál is nyűgősebb volt.

-Mi a baj?-vettem ki az ágyából.-Hiányolod apát, ugye?-szörnyen sírt. Valamit biztos érzett. Miután nagy nehezen ismét elaludt, lementem a konyhába, hogy megigyak egy nagy bögre kávét. Lefelé a lépcsőn már elkezdtem tárcsázni Dean számát. Épp megnyomtam volna a hívás gombot, amikor megpillantottam Samantha-t a konyhában.

-Szia.-köszönt egyhangúan. Eléggé nyúzott volt. De hát persze, hogy az, hiszen nemrég tudatosult benne, hogy gyereket vár, ráadásul az apa meg eltűnt.

-Szia. Épp most próbálom felhívni Dean-t.-mutattam fel a kezemben lévő mobilt.

-Én már próbáltam ma Sam-et, de semmi. Nem elérhető.

-Értem.-bólintottam, és már emeltem is a fülemhez a telefont. És...kicsöng.

-Kicsöng.-mondtam, és éreztem, hogy falfehérré válok. Sam felpattant a székről, és csak kérdően nézett rám. És felvették.....valaki beleszólt, de..de ez nem Dean hangja, és nem is Sammy-é. Nem értettem, hogy mit mondott.

-Ki beszél?-próbáltam határozottan kérdezni, de megcsuklott a hangom.

-Az lényegtelen. Én viszont tudom, hogy te ki vagy, Cathrine Simon.-jéghideg volt a hangja. A hátamon futkosott a hideg tőle. Sam csak figyelt, még egy arcizma sem rándult, nem is pislogott. Tudta ő is, hogy valami nagy baj van.

-Ki beszél?-kérdeztem újra, de most már semmilyen határozottságot nem akartam belerakni.

-Mondd csak Cathrine! Hogy van a kis Helena? Nem hiányzik neki az apukája?-káröröm hallatszódott a hangjában.

-Hol van Dean?!-fakadtam ki.

-Oh, hát nem valami kellemes helyen. És igen, Sammy is vele van.

-Mit műveltél velük?!-üvöltöztem a telefonba.

-Mondjuk úgy, hogy sok barátomat megölték, és most eljött a törlesztés ideje.-kacagott gúnyosan.

-De miért?!-tört elő belőlem a kérdés. De úgy, mintha nem is akartam volna kérdezni. Igazából eléggé értelmetlennek hangzott....szerintem.

-Miattad.-felelte.

-Micsoda?-rogytam le a földre.

-Igen, részben miattad. Mert bár a Winchester család tényleg sok barátomat megölte, de nem ez a fő indíttatás. Tudod, ha ők meghalnak, akkor senki sem lesz, aki megvédene téged, a kiválasztottat.

-Hát erre megy ki az egész? Hogy engem elkapjál?

-Pontosan. Sokan vadásznak ám rád Cathrine, de eddig a fiúknak hála, megmenekültél. De most már nincs melletted senki sem, így nem menekülhetsz.-mondta. 

-De ha megölsz, akkor nem nyithatom ki neked a pokol kapuját.

-Ki mondta, hogy meg akarlak ölni? Élve sokkal értékesebb vagy.-ekkor viszont kapcsoltam.

-De csak akkor nyílik ki a pokol kapuja, ha én azt szabad akaratomból akarom. De ilyen sose lesz!-jelentettem ki határozottan.

-Épp ezért vannak nálam a fiúk.

Zsarolás....ők vagy én. Választhatok. Egy idejig semmit sem mondtam.

-Hallom nehezen megy a választás. Hát könnyítek rajta. Menj fel a kislányodhoz.

-Helena.-ijedtem meg, majd felrohantam az emeletre. Nem volt az ágyában. Még körbefutottam kétszer a házat, de sehol sem volt.

-Hol a lányom?!-kérdeztem ingerülten.

-Úton felém. Remélem most már könnyebben tudsz dönteni.

-Te szemétláda!!

-Nah de kérlek. Csak semmi durvaság.

-Hát akkor mondd, mit akarsz!-üvöltöttem a telefonba.

-Gyere Hellgate-be, az ősi zsidó temetőbe. Este ott várlak.

-És Helena?

-Élhet tovább az apukájával, meg a kis Sammy-vel együtt, ha betartod a szabályokat.

-Hát legyen.-törődtem bele.

-Jha és Cathrine. Egyedül gyere, ha viszont akarod látni a kis családodat....élve.

-De ha bármi bajuk esik!!!-fenyegetőztem, de hiába, mert már megszakadt a kapcsolat.

Forgott velem a világ, nem tudtam, hol vagyok. Sam kb. tudta, hogy mi történhetett, vagy legalábbis nem merte kérdezni. Percekig csak ültem a földön és néztem magam elé.