Este igen lestrapáltan léptem ki a kávézóból. Egy dolog volt bennem:Haza, de minél hamarabb.

-Ram! Hát te?-lepődtem meg, aztán észbe is kaptam.-Jha, a vacsi.

-Csak nem nehéz napod volt?-mosolyodott el.

-De, eléggé. Mintha az összes problémás egyed itt gyűlt volna ma össze.

-Szegény. Akkor jól fog esni egy kis bor a vacsi mellé.

-Kettő is.-nevettem. Aztán elindultunk a kedvenc olasz éttermünk felé.

A vacsi nagyon jó volt. Rengeteget beszélgettünk, meg nevettünk, meg megvitattuk az élet nagy kérdéseit, meg hasonlók. Hazafelé egy nagy kerülőt tettünk, csakhogy ne siessünk annyira haza. Én folyamatosan nevettem; kicsit megártott a bor, de jól éreztem magam. Még a ház előtt, a lépcsőn letelepedtünk egyet, és ott voltunk vagy egy órát még.

-Jól éreztem magam veled.-kelt fel Ramiel.

-Ram, nem kell búcsúzkodni; te is itt laksz.-nevettem.

-De ezt így szokás.-nevette el ő is magát.

-Áh, értem. Én is nagyon jól éreztem magam.

-Egyszer megismételhetjük.

-Én benne vagyok. A számom ugye tudod?

-Persze.-hajolt közelebb, majd megcsókolt. Nah jó, erre aztán tényleg nem számítottam. De egyszerűen nem voltam képes elhúzni a fejem. Annyira jó volt, és egyébként is Ramiel olyan jó pasi. Nem is tudom, miért nem vettem ezt eddig észre.

-Nah jó, erre nem számítottam.-suttogtam.

-Talán baj?-kérdezte, de ő is suttogott.

-Nem.-ezt a választ igazából át sem gondoltam, inkább csak ösztönből jött. Különben is,  Johny volt az utolsó férfi az életemben, ha jól emlékszem; ennek pedig már lassan 8 hónapja; szóval nem gond, ha az állóvizet kicsit felkavarja valaki, és hát miért ne Ram legyen az? Hiszen szinte tökéletes pasi, a lányok sorban állnak érte, mert helyes, vicces, és van benne valami...hogy is mondjam, titokzatosság, valamiféle megfejthetetlen dolog, ami még ellenállhatatlanabbá teszi. És én sem bírtam ellent állni. Egyikünknek sem kellett egy szót sem szólni; tudtuk, hogy ugyanarra gondolunk: ma egyikünk sem alszik egyedül.

Reggel, mikor felkeltem, sajgott a fejem; a bor miatt. Felültem az ágyban, és körbenéztem: oké, valóban nem álmodtam; ugyanis Ramiel szobájában voltam, pontosabban az ágyában. És igen, ő is ott volt mellettem; még aludt. De elég fura módon nem volt az bennem, hogy megbántam ezt a dolgot; pedig eddig eléggé sokmindent megbántam. Ránéztem az órára; 10 óra volt. Szívem szerint még visszaaludtam volna, de nem lehetett, mert ezer dolgom volt mára, és délután még a kávézóba is be kell mennem. Így hát összeszedtem minden erőm, és kikeltem az ágyból. Nagy nehezen vonszoltam le magam; Jay és Angie már lent volt.

-Sziasztok.-köszöntem nekik.

-Szia. Ramie-t hol hagytad?-kérdezte Jay.

-Gondolom még alszik.-vontam vállat.

-Ugyan Cat, tudjuk, hogy te meg Ram; szóval ti ketten....

-Micsoda? Hogy lefeküdtünk?-kérdeztem tök nyugodtan.

-Hát tömören, igen.

-Nagyszerű. És esetleg valamiféle hozzáfűznivaló?

-Nem, nincs semmi.

-Helyes.-nyugtáztam. Pont ekkor jött le Ramiel is.

-Jó reggelt.-köszönt Jay-nek és Angie-nek.-Szia Cat.-jött oda hozzám, és adott egy puszit a számra. Oké, erre megint nem voltam felkészülve. Ez most akkor mi volt?

-Hát, hát erre nem számítottam.-döbbent le Jay.

-Nah jó, erre én sem.-motyogtam magam elé, de szerintem egyikőjük sem hallotta.

-Most akkor te meg Cat együtt vagytok?-tette fel Angie a mindenkit érdeklő kérdést. Erre én is kiváncsi vagyok. Gyorsan egy falat palacsintát tömtem a számba, nehogy nekem kellejen rá válaszolnom, mert hát fogalmam sincs, mit mondanék.

-Igen.-mondta teljes magabiztosággal Ramie. Nah ez kissé kicsapta a biztosítékot.

-Ramiel, beszélhetnénk négyszemközt?-kérdeztem udvarias hangnemben.

-Hát hogyne.-bólintott. Kimentünk a nappaliba.

-Már nem azért, de mikor beszéltük meg, hogy együtt vagyunk, mert én ilyenre nem emlékszem.

-Tudod, azt hittem, hogy ami tegnap este történt; szóval az jelentett valamit.

-Hát persze, hogy jelentett. Egy kellemes élményt. De szó sem volt róla, hogy következményei lesznek.

-Áh, értem. Szóval következmény lenne egy kapcsolat velem. Tehát már én magam is egy következmény vagyok. Ez igazán jól esik.

-Igazából nem értem ezt az eszmefuttatásod, de biztos igazad van. De akkor sem hozhatsz te egyedül döntéseket, főleg ha velem kapcsolatosak.

-Igazad van, sajnálom. Meg kellett volna kérdeznem erről téged is.

-Hát nem ártott volna.

-És ha most kérdezem meg?

-Akkor azt mondanám, hogy majd este megbeszéljük, ha megjöttem munkából.

-Ma is dolgozol?

-Csak pár órára ugrok be; Mandy-nek el kell ugrania valami személyes dolog miatt, és addig helyettesítem.

-Oké, akkor este érted megyek, és ne is vitatkozz!

-Hát rendben, de ha nem gond, most mennék a dolgomra.

-Persze, menj csak.

Gyorsan felkapkodtam valami normális ruhát, és elindultam nyakamba venni a várost.