Már hajnalodott, amikor elaludtam. Mondjuk kb. 2 órát alhattam, mert Lena felébresztett. A szokásosnál is nyűgősebb volt.
-Mi a baj?-vettem ki az ágyából.-Hiányolod apát, ugye?-szörnyen sírt. Valamit biztos érzett. Miután nagy nehezen ismét elaludt, lementem a konyhába, hogy megigyak egy nagy bögre kávét. Lefelé a lépcsőn már elkezdtem tárcsázni Dean számát. Épp megnyomtam volna a hívás gombot, amikor megpillantottam Samantha-t a konyhában.
-Szia.-köszönt egyhangúan. Eléggé nyúzott volt. De hát persze, hogy az, hiszen nemrég tudatosult benne, hogy gyereket vár, ráadásul az apa meg eltűnt.
-Szia. Épp most próbálom felhívni Dean-t.-mutattam fel a kezemben lévő mobilt.
-Én már próbáltam ma Sam-et, de semmi. Nem elérhető.
-Értem.-bólintottam, és már emeltem is a fülemhez a telefont. És...kicsöng.
-Kicsöng.-mondtam, és éreztem, hogy falfehérré válok. Sam felpattant a székről, és csak kérdően nézett rám. És felvették.....valaki beleszólt, de..de ez nem Dean hangja, és nem is Sammy-é. Nem értettem, hogy mit mondott.
-Ki beszél?-próbáltam határozottan kérdezni, de megcsuklott a hangom.
-Az lényegtelen. Én viszont tudom, hogy te ki vagy, Cathrine Simon.-jéghideg volt a hangja. A hátamon futkosott a hideg tőle. Sam csak figyelt, még egy arcizma sem rándult, nem is pislogott. Tudta ő is, hogy valami nagy baj van.
-Ki beszél?-kérdeztem újra, de most már semmilyen határozottságot nem akartam belerakni.
-Mondd csak Cathrine! Hogy van a kis Helena? Nem hiányzik neki az apukája?-káröröm hallatszódott a hangjában.
-Hol van Dean?!-fakadtam ki.
-Oh, hát nem valami kellemes helyen. És igen, Sammy is vele van.
-Mit műveltél velük?!-üvöltöztem a telefonba.
-Mondjuk úgy, hogy sok barátomat megölték, és most eljött a törlesztés ideje.-kacagott gúnyosan.
-De miért?!-tört elő belőlem a kérdés. De úgy, mintha nem is akartam volna kérdezni. Igazából eléggé értelmetlennek hangzott....szerintem.
-Miattad.-felelte.
-Micsoda?-rogytam le a földre.
-Igen, részben miattad. Mert bár a Winchester család tényleg sok barátomat megölte, de nem ez a fő indíttatás. Tudod, ha ők meghalnak, akkor senki sem lesz, aki megvédene téged, a kiválasztottat.
-Hát erre megy ki az egész? Hogy engem elkapjál?
-Pontosan. Sokan vadásznak ám rád Cathrine, de eddig a fiúknak hála, megmenekültél. De most már nincs melletted senki sem, így nem menekülhetsz.-mondta.
-De ha megölsz, akkor nem nyithatom ki neked a pokol kapuját.
-Ki mondta, hogy meg akarlak ölni? Élve sokkal értékesebb vagy.-ekkor viszont kapcsoltam.
-De csak akkor nyílik ki a pokol kapuja, ha én azt szabad akaratomból akarom. De ilyen sose lesz!-jelentettem ki határozottan.
-Épp ezért vannak nálam a fiúk.
Zsarolás....ők vagy én. Választhatok. Egy idejig semmit sem mondtam.
-Hallom nehezen megy a választás. Hát könnyítek rajta. Menj fel a kislányodhoz.
-Helena.-ijedtem meg, majd felrohantam az emeletre. Nem volt az ágyában. Még körbefutottam kétszer a házat, de sehol sem volt.
-Hol a lányom?!-kérdeztem ingerülten.
-Úton felém. Remélem most már könnyebben tudsz dönteni.
-Te szemétláda!!
-Nah de kérlek. Csak semmi durvaság.
-Hát akkor mondd, mit akarsz!-üvöltöttem a telefonba.
-Gyere Hellgate-be, az ősi zsidó temetőbe. Este ott várlak.
-És Helena?
-Élhet tovább az apukájával, meg a kis Sammy-vel együtt, ha betartod a szabályokat.
-Hát legyen.-törődtem bele.
-Jha és Cathrine. Egyedül gyere, ha viszont akarod látni a kis családodat....élve.
-De ha bármi bajuk esik!!!-fenyegetőztem, de hiába, mert már megszakadt a kapcsolat.
Forgott velem a világ, nem tudtam, hol vagyok. Sam kb. tudta, hogy mi történhetett, vagy legalábbis nem merte kérdezni. Percekig csak ültem a földön és néztem magam elé.