Reggel baromira nem volt kedvem felkelni. Olyan kényelmes volt az ágy, mármint Ram ágya. És akkor eszembe jutott, hogy szombat van; és ma nem dolgozok. Ennek ellenére mégsem bírtam fél óránál tovább lustálkodni; bezzeg Ramiel még ott szundított mellettem. Én azért lecsoszogtam, hogy megigyam a kötelező kávémat. Jay és Angie sehol sem volt. Aztán a kávé után szép lassan összekészülődtem. Gondoltam, elmegyek egyet sétálni a városba. Egy ideig gondolkoztam, hogy felébresszem-e Ramie-t, de inkább csak egy rövid üzentet hagytam neki, hogy elmentem, és majd jövök. Nem volt konkrét célom, csak mászkáltam. Benéztem pár boltba, hátha találok valami nekem tetsző cuccot, de igazából ami tetszett, az eléggé drága volt. Mivel eléggé spórolós időszakban voltam, így a könyvtárat választottam. Már rég el akartam olvasni egy könyvet, és így még csak pénzembe sem kerül. Imádtam a városi főkönyvtárat. Hatalmas volt, és roskadásig volt könyvekkel; szinte bármit meg lehet ott találni. Úgy döntöttem, hogy nem csak beloholok a könyvért, és megyek is, hanem kicsit még körülnézek, hátha találok valami érdekeset.

 -Mégis mit keresünk konkrétan?-kérdezte Sam.

-Majd ha megtalálom, akkor megtudom.

-Persze, világos. De Dean, ennek így nincs túl sok értelme.

-Jól van öcsi, akkor mondj valami okosat.-emelte fel egy kissé a hangját.

-Csst! Ez egy könyvtár, itt nem szokás kiabálni.-oltotta le Sam. Dean gyilkos pillantásokat vetett az öccsére, tudatva vele, hogy baromira nem érdekli a dolog.

Ahogy beléptem a könyvtárba, rögtön megcsapott a régi könyvek jellegzetes illata. Oké, a legtöbben talál inkább szagnak hívnák, de én imádtam. Céltudatosan mentem a sorok között, mert tudtam, hol keressem a könyvem. Mikor megtaláltam, elkezdtem keresgélni a sorok között. Igazából a fantasy részleget kerestem. Bár nem hiszek az ilyen dolgokban, mégis imádok róla olvasni. Meg is találtam. Jó  hosszú könyvsor volt...sebaj, úgyis ráérek keresgetni. Szóval elkezdtem a legelején, és szép sorban végigolvastam minden érdekesnek tűnő könyv hátulját. Némi olvasgatás után még két könyvet választottam, aztán elindultam a pult felé, ami persze az épület tulsó felében volt. Persze addig sem tudtam letenni a könyvet, folyamatosan olvastam. Belém is jött valaki.

-Bocsánat.-mondta.

-Semmi baj.-válaszoltam, de fel sem néztem, hanem tovább olvastam a könyvet. Aztán kiváltottam a könyveket, és elindultam hazafelé.

-Mi van Dean?-kérdezte Sam a bátyját, aki folyamatosan a bejárati ajtó felé nézegetett.

-Nem tudom. De most megyek.

-Mégis hova?

-Egy csaj után.

-Hogy mi van?

-Valaki nekemjött, és olyan volt, mintha......

-Mintha mi?-kérdezte Sam, de Dean közben már el is indult a bejárat felé. Sam még összeszedegette a cuccát, de Dean már addigra lelépett.

Én elégedetten ballagtam haza a könyveimmel. Már csak arra vágytam, hogy otthon leüljek a kedvenc fotelembe és olvashassak. Most nem akartam sokat sétálni, ezért inkább levágtam az útvonalat; igaz, így sikátorokon keresztül kellett mennem, de hát nappal csak nem történik semmi baj....
Egy idő után azt vettem észre, hogy követ valaki. Nem láttam pontosan, hogy ki, mert nem mertem hátranézni. Megszaporáztam a lépteimet, de hallottam, hogy ő is gyorsabb tempóra váltott. Egyre közelebb került hozzám, nekem meg egyre vadabbul kalapált a szívem. Próbáltam nyugodt maradni, és nem szívbajt kapni; de nem nagyon ment. Mikor már csak pár lépésre lehetett tőlem, erősen megmarkoltam a táskát, amiben a könyvek voltak, és lendületből, ahogy megfordultam, megpróbáltam eltalálni a követőmet; de ő gyorsabb volt, és elkapta a csuklóm.

-Mit akarsz? Nincs nálam pénz.-mondtam, és bár határozott akartam lenni, kissé mégis megremegett a hangom.

-Cat?-kérdezte az idegen, és elengedte a csuklóm.

-Honnan ismersz?-néztem rá kérdően.

-Te...te...élsz.-döbbenet ült ki az arcára.

-Nem értem. Mint mondtam, nincs pénzem.

-Ez nem lehetséges. Hiszen te meghaltál. A saját szememmel láttam.

-Dean.-közeledett felénk egy másik férfi.-Mié.....-aztán megtorpant, és ő is csak döbbenten nézett.

-Cat...te...te....

-Nah jó. Ebből nekem elegem van. Hagyjanak békén, én egyiküket sem ismerem, és fogalmam sincs, miről beszélnek. És ha nem hagynak békén, akkor én hívom a rendőrséget.-majd villámgyorsan előkaptam a telefonom, és azzal kezdtem el fenyegetőzni, miközben hátrafele araszoltam.

-Cat, hagyd, hogy megmagyarázzuk.-lépett felém az egyik.

-Ne merjen közelíteni, különben fél perc, és itt lesznek a zsaruk.

Ez hathatott, ugyanis ezután egyik sem mozdult, én meg amikor már kellő távolságban voltam, megfordultam, és elkezdtem rohanni. Hátranéztem párszor, de úgy láttam, nem követtek. Hálát adtam az égnek, mikor végre hazaértem. Otthon volt már mindenki. Próbáltam nem zavarodottnak tűnni; ugyanis nem akartam erről mesélni Angie-éknek.