Anya már kint toporzékolt az udvaron, amikor megérkeztem.
-Hol voltál ennyi ideig?
-Bocsi, kicsit megcsúztam.-válaszoltam a kocsiból kiszállva.
-Jólvan. Nah gyere, csináltam finom ebédet. Megebédelünk, aztán akkor akár el is indulhatunk.
-Rendben.-bólintottam.
Mondanom sem kell, hogy anya a kedvenceimet főzte, és úgy teleettem magam, hogy alig bírtam felállni az asztaltól. Ebéd után kiültünk a hátsó teraszra kávézni. Egy csomót beszélgettünk szinte mindenről. Aztán lassan elindultunk, mert már késő délutánra járt az idő. Már bent ültünk a kocsiban, amikor anyának eszébe jutott, hogy a házban hagyta Lena ajándékát.
-Gyors visszafutok érte. Egy perc.-pattant ki a kocsiból.
-Oké.-válaszoltam. Miközben a táskámban kutattam a mobilom után. Kicsit aggódni kezdtem, miután láttam, hogy Dean még mindig nem hívott vissza. Már késő délután volt. Nem bírtam ki, felhívtam. Uhh, ilyen nincs, még mindig nincs bekapcsolva. Sammy-t is megpróbáltam utána felhívni, de ő sem volt kapcsolható.
-Valami baj van?-kérdezte anya, mikor visszaült a kocsiba.
-Talán nincs.-nyeltem közben egy nagyot.
Egészen hazáig olyan rossz érzésem volt. Valami itt nem stimmel.-hajtogattam magamban megállás nélkül. Hazaérve első, amit megpillantottam az Samantha riadt pillantása volt. Pontosan kiolvastam a szeméből a kérdést:Hol vannak Sam-ék? Lesütöttem a szemem, jelezve hogy én sem tudom.
-Nah hol van az én kisunokám?-nézett körbe anya.
-Fent alszik.-mondta Sam.
-Megnézem.-osont fel lábujjhegyen anya a lépcsőn. Amint anya eltűnt a látókörből, Sam egyszerre nekem esett.
-Hol vannak Dean-ék?-szinte követelőzve kérdezte, miközben könny gyűlt a szemében.
-Nem tudom.-ráztam a fejem. Ezek szerint nem csak nekem van rossz érzésem.-Ne aggódj, hiszen tudod, hogy tudnak magukra vigyázni.
-De Cat....-hajolt közelebb hozzám, szinte suttogott.-Cat, én azt hiszem terhes vagyok, sőt biztos.
-Micsoda?-lepődtem meg. Még a kocsikulcsot is kiejtettem a kezemből.-Ez biztos?
-Hát orvosnál még nem voltam, de biztos. Érzem. Te is érezted.
-Igazából most így eléggé hülye helyzetben vagyunk, de azért gratulálok. Sammy tud róla?
-Nem. Még nem akartam neki mondani, amíg nem biztos. És érted már, hogy miért vagyok kétségbeesve, hogy történt velük valami.
-Hogyne érteném. Én is ugyanígy voltam, sőt még vagyok. De értsd meg Sam, hogy most semmit sem tudunk csinálni.
-Felébredt.-jött le anya karjában Lena-val.
-Szia édesem.-vettem át.-Nagyon hiányoztál drágám.
-És megkérdezhetem, hogy az apja hol van?-vonta fel a szemöldökét anya.
-Öh, dolguk van Sam-mel. Azt intézik el.
-És nem is érdekli, hogy itt a családja várja?
-Jahj, anya. Hagyd már abba! Elég időt tölt a családjával is, ne aggódj!
-Hát jólvan.-vont vállat.
A vacsora nagyon csendesen telt. Dean-ék persze még mindig nem értek vissza. Aztán eljött a lefekvés ideje, és még mindig nem voltak sehol sem. Már vagy 20-szor hívtam őket, de semmi. Elaludni sem tudtam. Egész éjjel csak forgolódtam az ágyban.