Reggel Dean törtetett be a szobába.

-Öh, Cat.-rázogatott.

-Mi van?-ébredtem fel.

-Méghogy mi van? Úgy ébredtem, hogy Sam-et ölelgetem. Minek jöttél át?

-Mert Sam megkért rá.

-Minek?

-Kérdezd tőle, engem meg hagyj aludni.-fordultam át a másik oldalamra.

-De menni kell! Késésben vagyunk.

-Honnan?

-Onnan, ahova indultunk.

-Jha, csak még mindig nem mondtad el, hova is megyünk, és hogy minek.

-Majd elmondom. Most inkább ébreszd fel Samantha-t.

-Nem akarom. Még én is aludni akarok.-húztam a fejemre a takarót.

-Ne hisztizz már!-szólt rám Dean.

-Azt csinálok, amit akarok. Ha hisztizni van kedvem, akkor hisztizek. És még Sam is alszik, és nem ébresztem fel.

-Jólvan, te akartad.-mondta, majd elment a fürdőbe. Nem tudom, miért, de legalább addig is alhattam. Bárcsak ébredtem volna fel magamtól, ugyanis a következő percben egyszerre ugrottunk ki az ágyból Sam-mel. Dean leöntött minket egy üveg vízzel. Lehet, hogy nem üveg volt, de mindegy.

-ÁÁÁ, normális vagy?-kérdeztem csurom vízesen.-Hát van neked szíved?

-De még mekkora.-vigyorgott.

-Dean. Egy csésze kávéval is ébreszthettél volna.-csavarta ki a hajából a vizet Sam.

-Ez egyszerűbb.

-Hogy te milyen....-vágtam hozzá a párnámat.-Takarodj ki a szobából!

-Oké.-indult meg. Utánamentem az ajtóig.

-Kár, hogy ilyen könnyen belementél, hogy elmenj. Pedig Sam-mel úgy terveztük, hogy együtt zuhanyzunk. Csak mi ketten....

-Ne már! Had nézzem!

-Bocs, de buktad.-toltam ki az ajtón.

-Hé, minek könyörgök. Hiszen erős vagyok.-majd megtorpant, és nem tudtam megmozdítani.

-Nálam meg fegyver van.-kaptam fel az asztalról a pisztolyt.

-Értettem hölgyem. Itt sem vagyok.-ment ki a szobából.

-Jhaj, igen fárasztó néha.-sóhajtottam nagyot.

-Ez legyen a legnagyobb baj.-mondta Sam.-Mész a fürdőbe, vagy mehetek?

-Menj csak. Én ráérek.

Még Sam készülődött, én addig felhívtam anyát. Már rég hallottam felőle. Aztán Sam után én is bevonultam a fürdőbe, és szép kényelmesen elkészültem. Mikor kimentem a szobába, ott volt Sammy is.

-Jó reggelt.-mondtam nevetve. Persze az este miatti miatt nevettem. Nem semmi volt, Sam milyen ijedt arcot vágott.

-Öh, szia Cat. Kávét?

-Oh, köszi. Hmm, azt hiszem mennem kell....át Dean-hez. Igen, Dean-hez.-majd otthagytam őket.

-Sam?-kérdezte Dean a másik szobában.

-Melyik? Különben mindketten a szobában.

-Jhaj. Igazán összejöhetnének. Sammyre ráfér már egy csaj.

-Dean. Még csak 2 napja ismerik egymást. És ne magadból indulj ki.

-Jólvan. De akkor is. Sam kicsit lefoglalná magát a másik Sam-mel, így nekünk is több időnk lenne....

-Hmmm.....mire is?-gondolkodtam el.

-Bármire.-vágta rá.

-Igaz, úgyis meg kellene tanulnom verekedni. Még mindig nem tudok.

-Verekedni?

-Miért? Másra gondoltál?-nevettem.

-Nem...dehogy. Pont erre.

-Akkor jó. Nah nem kell indulni?

-Menjünk, de te mész át Sam-ékhez.-mondta.

-Mi? Én? Dehogy megyek. Nem akarok semmi nagykorút látni. Menj át te!

-Én ugyan nem.

-Jó, akkor reggelizzünk valahol, aztán majd utána visszajövünk értük.

-Oké.

Nah szóval elmentünk reggelizni. Sam-éket meg otthagytuk egymásnak. Nem siettünk vissza. Kb 3 órán át kajáltunk, aztán szép lassan visszajöttünk.

-Nah most már tényleg menni kell. Átmegyek érte.-jelentette ki Dean.

-Jólvan.

Nem telt bele fél perc se, Dean vissza is jött.

-Nah mi van?-kérdeztem.

-Be van kulcsozva az ajtó.

-Nem mondod?-mosolyodtam el.-Akkor mit csináljunk addig?

-Hm, van pár ötletem.-mosolyogtt Dean....

Szóval elvoltunk, meg minden. Aztán megintcsak teltek az órák, és már lassan délután 3 volt, amikor átjöttek Sam-ék a szobába. Még jó, hogy gyorsan felöltöztem előtteXD

-Gyerekek. Mi lenne ha máskor este intéznétek a dolgaitokat, és nem akkor, amikor menni kellene.-mondta nekik Dean.

-Mi csak beszélgettünk.-vágta rá Sammy.-Meg titeket vártunk.

-Hát hogyne. Bekulcsozott ajtóval....

Itt mindketten elpirultak.

-Sam, nem vagy éhes?-kérdeztem gyorsan Samantha-tól.

-De, eléggé.

-Nagyszerű. Van itt nemmessze egy kis kávézó. Együnk valamit.-kezdtem el kihúzni a szobából.-Majd gyertek utánunk.-mondtam a fiúknak.

-Sammy. Hát te meg?-kérdezte Dean, miután csak ketten voltak a szobában.

-Most mi van?

-Most semmi. De mi volt?

-Jahj Dean. Nem tartozok beszámolóval neked.

-Már hogyne tartoznál.

-Én nem mondok semmit. Inkább rád bízom, meg a fantáziádra.

-Huu, öcsi. Azt nem kellene...

-Inkább fizessük ki a szobákat.-terelte a szót Sam.

A kávézóban aztán én is faggatni kezdtem Sam-et.

-Nah Sam. Ne húzz már! Mi volt?

-Jhaj Cat. Semmi.

-Ugyan már. Sammy sem tud hazudni, te se tudsz. Nekem elmondhatod!

-Csak hát...nem is tudom.

-Ugyan Sam. Előttem nem kell pirulni. Én se szoktam.

-Nah jó, lefeküdtünk egymással. Ez miért olyan nagy baj?

-Nekem ugyan nem baj. Amíg nem Dean-nel vagy, addig nem zavar.-nevettem.

-Huu, Cat. Be kell valamit vallanom.-kezdett bele Sam.

-Jhaj, ne ijeszgess!

-Jha, nem olyan. Csak tudod, úgy érzem, hogy Sam...

-Elvarázsolt?

-Igen, olyasmi. Pedig én nem szoktam ilyet, meg semmi hasonlót. Meg alig ismerem, de tetszik. Nagyon is. Csak nem akarok koppanni.

-Ugyan, miért koppannál? Sam nem olyan, mint Dean. Nem fekszik le mindenkivel, aki csak egy kicsit is bejön neki.

-De mégis nem járnál kicsit utána, hogy mi van nála?

-Dehogynem.

-De légyszi finoman.

-Ígérem, fincsi leszek.-nevettem.

Ekkor megjöttek a fiúk is. Mondták, hogy menni kellene. A két Sam eléggé zavarban volt egymás mellett. Szegényeim...olyan édesek. Dean meg csak folyton rátett egy lapáttal, mert egész útközben kétértelmű megjegyzéseket tett rájuk. Legszívesebben lecsaptam volna. Pedig szerintem olyan aranyosak lettek volna együtt.