Pár óráig még bírtam követni a dolgokat, de aztán félbeszakítottam a meséjüket. Közöltem velük, hogy egyszerre ennyi is bőven elég volt. Mivel már nagyon későn, vagyis inkább korán volt; nem mentem haza. Mivel csak két ágy volt, és a fiúk nem akartak egymás melletted aludni, így nekem kellett döntenem, hogy ki mellett alszok. Sam-et választottam. Egyrészt ő házas ember, így csak nem mászik rám; meg hát ő szerintem nem is az a fajta. Másrészt, Dean-nel volt valami köztünk (bár erre nem tért ki nagyon a sztoriban), és hát így fura lett volna. Szóval maradt Sammy. Elég hihetetlen dolgokról beszéltek nekem, de szerintem igazat mondanak. Vagyis nagyon próbálok hinni nekik. Valahogy olyan meggyőzőek. Egyébként is kiderül, ha valamiben hazudnak. Szóval csak feküdtem az ágyon, és bámultam a plafont. A szuszogásból úgy vettem ki, hogy Sam már aludt. De én nem bírtam. Még negyed órát voltam egy helyben, aztán nem bírtam tovább, és felkeltem. Rápillantottam a telefonom kijelzőjére; hajnali fél 4 volt. Szép halkan felvettem a cipőm, meg a kabátom, és az ajtó felé indultam.

-Cat. Hova indulsz?-kérdezte a sötétben Dean.

-Nem bírok aludni, úgyhogy inkább kimegyek egy levegőzni, meg iszom egy kávét.-suttogtam, mert nem akartam, hogy Sam felébredjen.

-Várj, megyek én is.-kelt fel.

-Ahogy gondolod.-hagytam rá.

Nem messze volt egy non stop kávézó. Vettünk ott két nagy adag kávét, majd a leültünk a kávézó előtti padra.

-Mesélj Helena-ról!-kértem.

-Mi? Meséljek Lena-ról?-lepődött kissé meg.-Mégis mit meséljek?

-Nem tudom. Például, hogy milyen a természete, vagy hogy mit szeret, mi a kedvenc játéka? Bármit.

-Cat. Ezt most úgy kéred tőlem, mintha soha nem találkoznál vele. Majd ma szépen kocsiba pattanunk, és hazamegyünk.

-Szerinted ez ilyen egyszerű? Csak úgy kirángattok az eddigi életemből, és beledobtok egy másikba, azzal a felkiáltással, hogy ez az igazi életed, ezt éljed? Vagy hogy gondoljátok?-háborodtam kissé fel.

-Miért? Talán nem ezt akarod? Hogy az igazi életedet éld?

-Figyelj Dean! Jó embernek tartalak, tehát gondolom, ártani sem akarsz nekem. Úgyhogy válaszolj! Melyik életemben láttál engem boldogabbnak?

-Nem ez itt a lényeg.

-Hogy nem ez? Akkor mi?

-Az, hogy az igazit éld, és hogy nem egy mesevilágban, amiben mások irányítanak.

-Mások? Mégis kik?-fakadtam ki.

-Ezt akarjuk megtudni. Nem valami kis egyszerű démonok, ők nem képesek ilyesmire. Mert ez a valaki, vagy valami mindent képes irányítani. A gondolotaidat, az emlékeidet, a tetteidet.

-És szerinted az érzelmeimet is?-gondolkodtam el.

-Ezt nem tudom sajnos. Mi csak tippelünk, de lehetséges.

-Ez félelmetes, és egyben baromira idegesítő is. Egy bábu lennék a saját életembe? Tudod, elég nehéz elhinni azokat, amiket mondtok.

-Tudom, ez még nekem is megterhelő lenne, pedig nem egy fura dolgot éltem már meg. De újra itt vagy, és ez a legfontosabb; a többit majd megoldjuk.-fogta meg a kezem. Ekkor mint valami villámcsapás, belémhasított egy kép.

-Cat. Jól vagy?

-Ugye azt említettétek, hogy van egy GT 500-asom.

-Öh, igen. De ez hogy jön ide?

-Ne nézz idiótának, de nem voltunk mi egy gyorsulási versenyen?

-De, igen. Egy alakváltó miatt. Honnan tudod?

-Nem tudom. Egyszerűen csak bevillant. Eléggé fura volt.

-Ezek szerint nem vesztek el teljesen az emlékeid, csupán elnyomták őket. Lényegében ez egy jó hír.

-Jha, bár elég szomorú, hogy ez  már jó hír kategóriába esik. De hiszek nektek. És tudni akarom, hogy mi történt. Senki nem szórakozzon az én életemmel!

-Nah ez is ritka eset volt, hogy valamiben egyet értettünk.

-Áruld el Dean, komoly volt a kapcsolatunk?

-Van egy lányunk, szerinted?

-Igen, és minek a következménye a gyerek? Mert tudtommal a szexé. És hát nem csak szerelemből fekszenek össze emberek. De gondolom ezt neked nem kell bemutatnom.

-Hát ami azt illeti...-húzta mosolyra a száját.-De azt ne kérd, hogy a mi "kapcsolatunkat" besoroljam valahova is.

-Nem kérem, csak annyit akarok tudni, hogy olyan egyéjszakás típusú volt-e?

-Inkább többéjszakás. Az olyan..hát hogy is mondjam...

-Oké, nem kell megfogalmaznod. Látom nem menne. Úgyhogy hagyjuk. Inkább elindulok haza.

-Rendben, elviszlek.

-Azt megköszönném.

Dean bement a kocsi kulcsért. Egész út alatt nem beszéltünk.

-Itt is vagyunk.-állította le Dean a motort.

-Hát köszi szépen. Gondolom még fogunk találkozni. Bár ez így most eléggé hülyén hangzik.

-Igen, mindenképp fogunk. Utána kell járnunk ennek a dolognak.

-Rendben. Hát akkor szia.-nyitottam ki a kocsiajtót.-Csak még valami. Szerinted Ramiel-éknek köze van a dologhoz?

-Lehetséges. Szóval ha lehet, akkor nem beszélj nekik rólunk.

-Rendben.-bólintottam, és kiszálltam a kocsiból.-Nah még egy utolsó kérdés.-hajoltam be a vezető felöli ablakon.

-És mi lenne az?

-Mivel vettél le a lábamról? Mert hát biztos nem a kedveségeddel. És a humorod is eléggé hímsoviniszta.

-Haha. Én igen is egy lenyűgöző ember vagyok.-jelentette ki határozottan.

-Nah jha. Most már értem. Tuti a szerénységed fogott meg. Nem érdekes, akkor majd hívjatok. A számom megadtam, ugye?

-Aha. Jó éjt.

-Neked is.

És ezzel el is hajtott. Én meg mint egy macska, olyan halkan osontam be a házba, majd fel a szobámba. Húzós napok elé nézek.