-Nah Cathrine! Kezdhetjük?-jött be Dean.

-Mi? Most?-lepődtem meg.

-Igen.Ugyanis Sam épp el akar menni boltba. Ugye Sammy?-bökötte oldalba.

-Hogyne. Persze.-indult is el Sam. Aztán ketten maradtunk Dean-nel.

-Nah akkor kicsit szedjük szét a szobát, hogy legyen helyünk.-mondta.

-Jólvan.-gyorsan széttoltuk a bútorokat.

-Nah szóval akkor kezdjük.-mondta kissé zavartan. Mondjuk én is izgultam, csak azt nem tudom, mitől. Persze megpróbáltam minél jobban titkolni.

-Nah tehát. Először is csak annyit próbáljunk meg, hogy hogyan kell leteríteni egy embert. Nem akarlak nagyon földhöz vágni...

-Csak ne félts!-vágtam vissza.

-Hát jó.-Mondta, majd hirtelen megragadott, és már a földön is találtam magam.

-Uhh.-csak ennyit bírtam kinyögni.

-Bocs, kicsit gyors voltam. Próbáljuk meg újra.-tök ledöbbentem, milyen normális volt.

-Oké. Készen állok.-jelentettem ki. Épphogy kimondtam, már ismét a földön találtam magam. De most olyan szerencsétlenül estem, hogy Dean-t magamra rántottam.

-Bocs...-próbáltam kimászni alóla, de nem engedte.-Leszállnál?-kérdeztem kissé ingerülten.

-Nem szívesen.-majd megcsókolt. Igen, tudom, hiba volt, de nem tiltakoztam. Pedig tudtam, hogy nem kellene, de nem tudtam megállni. Egyébként is, ki tudta volna megállni?

-Nem kellene.-súgtam halkan.

-Akkor tiltakozz!-mondta. És igaza volt. Tiltakozhattam volna, de nem tettem. 2 óra múlva idegesen másztam ki az ágyból.

-Mondtam, hogy nem kellett volna.-morogtam, miközben szedtem össze a ruháimat.

-Merthogy?-ült fel az ágyban.

-Mert mi nem illünk össze. Folyton vitázunk, és ez még a light-osabb. Mi egyszerűen nem tudunk meglenni egymás mellett.

-Ezt most komolyan így gondolod?

-Igen, így gondolom. De félre ne érts, nem azt jelenti, hogy így is érzek.

-És mióta hallgatsz az eszedre? Hiszen szőke vagy.

-Haha. Baromi vicces.

-Most nehogy azt várd el, hogy itt könyörögjek.

-Mi van? Nem is vagy te képes könyörögni.

-Lehet.-tűnődött el.-De te se. Ugyanolyan vagy mint én.

-Én nem viszek ágyba egyszerre 3 csajt.

-Én se.-szólta el magát.

-Mi van? Hiszen tegnap...

-Jha, arra gondolsz. Nagy cucc, csak jó estém volt.-hazudta.

-Jha, most meg engem használsz ki. Nagyon fair ember vagy.

-Nem, nem használlak ki. De ezt nem érted.

-Hát nem is. És elegem is van belőled. Te egy kiállhatatlan alak vagy, aki folyton csak magával foglalkozik, meg esetleg Sam-mel. A többi már nem érdekel, magasról teszel rá, hogy mások hogyan éreznek.-vágtam a fejéhez, miközben öltöztem, vagyis már összeszedtem magam.

-Nah idefigyelj!-pattant ki az ágyból, és megragadta a kezem, mivel én épp távozni akartam.-Te egyáltalán nem ismersz engem. Fogalmad sincs, milyen ember vagyok, sőt még Sam sem tudja. Senki sem. Mert egy csomó mindent meg kell játszanom, csakhogy másnak könnyebb legyen. Nem mutathatom ki, hogy félek, hogy bánt valami, hogy sírnék a legszívesebben. És ez baromi nehéz, de már mindenki ezt várja el tőlem. Szóval ne ítélkezz!

-Akkor talán ne játszd meg magad annyira, és akkor mások is szeretni fognak!-majd hátatfordítottam és kivágtattam az ajtón, pont amikor Sam be akart nyitni.

-Ez meg mi volt?-kérdezte Dean-t, miután figyelte, ahogy feldúltan elvágtatunk.

-Ennyire sikeres a te békítő-projekted.-vont vállat Dean.

-Aham. Nah jó, először is beszélnünk kell.-mondta Sam.-Vagyis először öltözz fel!

-Jhaj öcsi, tudom, hogy irigykedsz.-vigyorgott Dean, majd öltözni kezdtett.

-Ez így nem mehet tovább. Döntsétek el, hogy mi legyen, mert már én is megőrülök mellettetek.

-Neki mondd, ne nekem! Tudod, hogy ha én megszeretek valakit, akkor azmellől nem tágítok.

-Tudom, és életed 30 évében egyszer volt rá példa.

-Akkor most van a második.

-De biztos Cat kell? Ő még csak egy kiscsaj. Könyörgöm, 19 éves. 11 év van köztetek.

-Ez kit érdekel? Ő nem egy 19 éves kislány szintén van. Sokkal érettebb annál, meg...

-Oké, csak ezt akartam hallani.

-Mit?

-Azt, hogy megtudjam, tényleg szereted-e. És tényleg. Most pedig megyek, és beszélek Cat-tel.-fordított hátat Sam, és kiment a szobából.