Reggel én ébredtem utolsónak. Eddig minden reggel folyton valaki felébresztett. De most nem. Kimentem a nappaliba. Ott voltak mindhárman.

-Jó reggelt.-mondtam.

-Szia.-köszönt Dean és Sam egyszerre.

-Jó reggelt kislányom.-mondta anya is némi habozás után. Azért nagyszerű, hogy már lassan 19 éves leszek, de még mindig kislánya vagyok. Mindegy. Töltöttem magamnak egy csésze kávét, és elkezdtem lapozgatni a helyi újságot.

-Cat. Nem nagyon kellene...-kezdett bele Sam.

-Miért?-és ekkor megpillantottam. Már megint benne voltam a hírekben. Igaz, most legalább állnéven, mert mégse adhattuk oda a kórházban az igazi személyigazolványom. Úgyis van vagy kb 5 hamis, azok közül az egyiket adták be Sam-ék. Szóval ez állt a lapban:

-"Eltűnt Destiny Smith holtteste! Ismeretlen tettesek ellopták a nemrégiben elhunyt fiatal lány holttestét a Bruceyals-i kórházból. Az ügyben a helyi rendőrség nyomoz."-olvastam fel hangosan.-Szuper. Már kétszer is meghaltam.

Senkitől semmi reakció sem jött.

-Szólna hozzám valaki?-kezdtem ideges lenni. Látszott, hogy mindenki azon agyal, hogy most mit mondjanak, de senki sem mondott semmit sem.

-Nah jó.-pattantam fel, és kimentem az erkélyre. Már vagy 10 perce kint ácsorogtam, amikor kijött Sam.

-Hogy vagy?-kérdezte.

-Rosszul. Mivel senki sem szól hozzám egy szót sem. Mi a bajotok?

-Nekünk nincs bajunk. Csak miután elmentél, elgondolkodtunk. Rájöttünk, hogy mi hárman nem éltünk át annyi szörnyűséget egész életünkben, mint te mostanság. Tudjuk, hogy nagyon nehéz neked, és szégyeljük magunkat azért, hogy nem vagyunk elég megértőek.

-Azért ennyire nem kell sajnálni. Mint látjátok, megvagyok.

-Biztos?

-Igen.-majd bementem.

-Közérdekű közlemény: Cathrine Simon igenis jól van, bármit is gondoltok. Él és virul, és nagyon nem szereti, ha sajnálják. Köszönjük figyelmüket.-adtam elő.

-Kislányom, én....-kezdett bele anya.

-Anya, ha valami sajnáltató szöveget akarsz mondani, akkor inkább meg se szólalj.

-Jólvan. Csak értsd meg, aggódom érted.

-Nem kell. Jól vagyok. De komoly.-bizonygattam.-Szóval mikor megyünk innen el? Mert még mindig kutatnak utánam.

-Pár óra múlva.-szólt hozzám ma először Dean.

-Szuper. Minél hamarabb.-majd hátat fordítottam, és elvonultam zuhanyozni.

Szerencsére már ott tartottunk, hogy indulunk. Nah de hova?

-Én haza akarok menni.-böktem ki lent a kocsinál.

-Mi van?-döbbentek le Sam-ék.

-Haza akarok menni.

-De örülök ennek kislányom.-ölelt meg anya.

-Anya, félreértesz. Haza akarok menni, de csak egy kis időre, amíg kimegyek apa meg Nelly sírjához. Te is tudod, hogy otthon nem lennék biztonságban, csak Dean-ék mellett.

-Szóval akkor irány Denver.-állapította meg Sam.

-Igen. Irány haza!-mondtam.