Ahogy megláttam az autójukat, deja vu fogott el; nah nem teljesen, inkább úgy éreztem, hogy én ismerem ezt a kocsit.

-Szép járgány.-jegyeztem meg.

-Kösz.-szólalt meg Dean.-Nah menjünk, ha vissza akarsz érni 8-ra.

Beültem. Egészen kikocsikáztunk a nagy tóig. Fogalmam sincs, mi a rendes neve; csak hát olyan nagy, így nagy tó lett számomra.

-Szálljunk ki.-állította le Dean a motort.

Én kikászálódtam a kocsiból; a többiek még valamit diskuráltak a kocsiban, majd ők is kiszálltak. Dean hátrament a csomagtartóhoz.

-Figyelj Cat.-szólt hozzám Sam.-Először is tisztázzuk, hogy ez egy igen bonyolult és meglepő sztori lesz. De előbb meg kell bizonyosodnunk valamiről.

-Aha, és mégis miről?

-Erről.-szólalt meg Dean a hátam mögül, majd hirtelen jéghideg víz landolt a nyakamba.

-Normális vagy?-fordultam felé felháborodtan.-Ezt meg minek kellett?!

-Ezt nem hiszem el.-döbbenet ült ki az arcára, és még egy adag vizet küldött az arcomba.

-Ezzel most tényleg betelt a pohár.-töröltem meg az arcomat a pulcsim ujjával.-Ti nem vagyt....

Nem tudtam befejezni a mondatot, mert hirtelen Dean átölelt. Ezen nem kicsit ledöbbentem.

-Hát mégis te vagy az.-mondta rekedtes hangon, mintha a sírást akarná visszatartani.

-És ehhez a felismeréshez nyakon kellett önetni egy üveg vízzel? Különben mindjárt megfojtasz.

-Oh, bocsi. És csak azért öntöttünk nyakon, hogy megtudjuk nem démon vagy-e. Ez szenteltvíz volt.

-Démon? Ti fullra megzakkantatok.

-Nem, tök normálisak vagyunk, és mindjárt te is meg fogod érteni.

-Hát azt kétlem.

-Akkor figyelj csak.

És ezzel lenyomtak egy olyan sztorit, hogy én csak pislogtam. Párszor nagy lendülettel felálltam, hogy én ezt nem hallgatom tovább, és elmegyek, de ők mindig visszatartottak.

-Kb ennyi.-zárta le Dean.

-Ilyen fantáziával menjetek el forgatókönyv írónak.

-Szóval nem hiszel nekünk?

-Hát persze, hogy nem. Ez tiszta agyrém. Ilyen világ, amiről ti beszéltetek, egyszerűen nincs. Ajánlom, hogy vizsgáltassátok ki magatokat. És most rögtön vigyetek vissza a kávézóhoz.

-De rólad még semmit sem meséltünk.

-Ezek után már nem is érdekel. És most vigyetek vissza!-követeltem.

-Pedig neked is fontos szereped van a démonok elleni harcban.

-Persze. Hiszen szabadidőmbe folyton démonokat gyilkolászok.-nevettem már kínomban.

-Mondd Cat, mit tudsz a szüleidről?-kérdezte Sam.

-A szüleim meghaltak autóbalesetben.

-Ez hazugság. És lefogadom, hogy minden, amit eddig a múltadnak hittél, csupán kitaláció.

-Ezt hagyjátok abba!-elfogott a sírás. Felpattantam, és elindultam a nagy parkoló felé.

-Most hova mész?

-El innen. Minél messzebb tőletek.-ordítottam vissza, majd futásnak eredtem. Tudtam, hogy itt mindig szokott várakozni pár taxi. Bevágódtam az egyik hátsóülésébe.

-A Sampdora és a Fallway sarkára, de gyorsan!-adtam ki az utasítást. A fél utat végigbőgtem. Hogy a fenébe jönnek ezek ahhoz, hogy ilyen baromságokkal vagdalkozzanak, hogy az egész eddigi életem csak egy kitaláció, meg hogy én már egyszer meghaltam, és biztos valami túlvilági erő hozott vissza az életbe. Még jó, hogy nem voltam kiváncsi az azelőtti életemre. Ki tudja, milyen hülyeségeket hordtak volna össze.
Megkönnyebülve szálltam ki a taxiból. Észre sem vettem, hogy Dean-ék követtek engem.

-Oh, Ramiel.-pillantottam meg az utca túloldalán. Megkönnyebülve futottam oda hozzá.

-Szia.-mosolygott édesen.

-Olyan szörnyű napom volt.-fakadtam ki.

-Jól van, semmi baj.-ölelt meg.

-Én ezt nem bírom ki, valakinek el kell mondanom ezt az egészet.

-Jahj, Cat. Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. Gyere, induljunk el haza, és közben mindent elmesélhetsz.