-Dean! Dean!-rázogatta Samantha.

-Hmm? Mi van?-kérdezte álmos hangon Dean.

-Reggel van. Elaludtál a laptop felett.

-Hát most ahogy mondod, eléggé fáj is a nyakam.

-És mit kerestél?-hajolt Sam közelebb a monitorhoz.

-Semmit.-majd villámgyorsasággal lecsukta a gépet.

-Hát jó. Egyébként Lena lent van Sammy-vel. Épp rajzfilmet néznek. Csak gondoltam közlöm, ha keresnéd a lányod.

-Jha, köszi szépen.

-Nincs mit. Nah azt hiszem megyek, mert Brooke már biztos éhes.

-Brooke?

-Igen, tudod, a kislányom, akinek egyébként te vagy a nagybátyja.

-Jahj, ne haragudj, csak olyan fura, hogy te Brooke-nak szólítod, Sammy meg Megan-nek. Különben is minek két név egy gyereknek?

-Pont azért, ha a szülők nem tudnak megegyezni egy neven, akkor kettőt adnak neki; és így mindenki boldog lesz. Nah de most már tényleg megyek.

Amint Sam kiment a szobából, Dean visszakapcsolta a gépet. Gyorsan összegezte, hogy mit talált tegnap éjszaka. Miután rádöbbent, lement Sammy-hez, hogy elmesélje neki is.

-Képzeld, találtam valamit.-ülte le Sam mellé a kanapéra.

-Neked is jó reggelt. Köszi jól aludtam, és itt a kislányod, ő is jól van.

-Jahj, Sammy, ne izélj már!-de azért elvette tőle Lena-t.-Mondanivalóm van.

-Nah, ne kímélj!-dőlt hátra Sam.

-Tegnap este épp a neten barangoltam, vagy hogy mondják, és véletlenül ráakadtam egy cikkre.

-Hahaha. Először is te sose barangolsz csak úgy a neten, másodszor pedig, ha azt mondod, hogy véletlenül akadtál rá egy cikkre, akkor biztos, hogy nem igaz. Céltudatosan kerested.

-Hát, végülis így is mondhatjuk. De nem ez itt a lényeg. Találtam egy cikket, ami egy brutális gyilkosságról szól. A napokban történt. És egy fénykép volt mellette az áldozatról.-tartotta Sam elé a cikket.

-De hiszen ez Fred.-döbbent meg Sammy.

-Igen, Fred. És pont akkor halt meg, amikor engem hívott. Nem szimplán csak megszakadt a vonal. Ezt te nem tartod furcsának? Fred felhív azzal, hogy látta Cat-et, és utána meghal. Ilyen véletlen nincs.

-Igen? És akkor már terved is van? Tudod mit, ne is mondd; kitalálom. El akarsz menni...-tanulmányozni kezdte a cikket.-.....Sacramento-ba.

-Hát ez lenne a tervem.

-És minek mész? De most őszintén, mit vársz? Hogy ott megtalálod Cat-et, élve, sértetlenül? Ezt ugye te sem gondolod komolyan.

-Már miért nem gondolhatnám komolyan? Hiszen mi tudjuk a legjobban, hogy bármi megtörténhet.

-De a halottak nem térnek vissza. Önszántukból semmiképp sem.

-Persze, te aztán baromi könnyen beszélsz.-állt fel Dean.-Te most élheted a kis tökéletes családi életed a feleségeddel, meg a lányoddal. De mi jut nekem? És Lena-nak? Ugyanazt kell átélnie, mint nekünk anno. Anya nélkül kell felnőnie. És mi lesz, ha engem is elkapnak? Szóval ha én Sacramento-ba akarok menni, akkor oda is megyek.

-Igazad van. Biztos, hogy engem sem hagyna nyugodni ez a dolog. Ezért veled megyek.

-Hogy mi?

-Dean. Nem mehetsz egyedül, ezért megyek én is. És ne is kezdj el vitatkozni.

-De Samantha, meg Megan?

-Addig eljön ide Mary és segít Sam-nek.

-Hát rendben. Kösz öcsi.

-Nincs mit. Tehát délután indulhatunk?

-Persze.

Dean teljesen be volt sózva egész nap. Komoly elhitte, amit Fred mondott neki, miszerint én élek. Délutánra Mary is megérkezett. Aztán a fiúk elindultak Sacramento-ba.

Igazából baromira nem volt kedvem bemenni Mandy helyett, de ha egyszer már megígértem...nah mindegy. Azért nagy nehezen bebaktattam. Persze forgalom az volt. Miért is ne most legyen? Viszont így legalább gyorsan eltelt az a pár óra.

-Hálám üldözni fog.-hálálkodott Mandy.

-Ígérem, nem menekülök el előle.-nevettem.-Nah további jó munkát. Szia.-majd ezzel a lendülettel kilebegtem a kávézóból, ami még mindig tele volt. Az út túloldalán megpillantottam Ramie-t. Átszaladtam hozzá.

-Szia. Nah hogy telt ez a pár óra?-kérdezte.

-Pörgősen. Jól esik itt kint lenni a friss levegőn, és lazítani.

-És mire jutottál rólunk?

-Huu, hát azt hittem kissé hosszabban vezeted ezt fel; de mindegy. Őszintén szólva egy percem sem volt, hogy ezen gondolkodjak.

-Jó, akkor most így hazafele menet beszéljük át. Mondjuk pro és kontra?

-Jhaj, Ram. Te annyira túlkomplikálsz mindent. Nem lehetne, hogy valami ösztönből jöjjön neked? Esküszöm nem tesz jót neked, hogy ügyvédnek tanulsz.

-Cat; nem lehet mindenki olyan, mint te.

-Igen? Miért? Én milyen lennék?

-Hát olyan ösztönből cselekvős, normálisan át sem gondolós.

-És ezek mellett te úgy gondolod, hogy pont mi összeillenénk? Hiszen tök különbözünk. Te higgadt, megfontolt vagy, én meg, hát, ennek pont az ellentéte.

-Így kiegyensúlyozzuk egymást.

-Hát én ebben nem annyira hiszek.

-Akkor hagyjuk ezt az egészet?-nézett rám kérdően.

-Nem azt mondom, hogy hagyjuk, csak ne egy olyan tök komoly kapcsolatnak vegyük. Inkább csak amolyan jól érezzük magunkat együtt, de nem kell beszámolót tartanunk a másiknak.

-Lefordítva: csak hancúrozni járjunk össze?

-Jahj, Ram; ez így olyan csúnyán hangzik. De igazából valami hasonló a lényege. Nem azt mondom, hogy később ebből nem lehetne komolyabb...

-Oké, értem. Akkor semmi komoly. De azért ma ugye nálam alszol?-nevetett.

-Olyan izé vagy.-nevettem el én is magam.-De lehet róla szó...