Reggel érdekes mód én keltem fel a legelőször. Ez eddig igen ritkán fordult elő. Lecsoszogtam a konyhába, lefőztem a reggeli kávéadagot, és még az újságért is kimentem, pedig meg kell hagyni, eléggé rémisztő látványt nyújtok néha a borzas hajammal. Aztán egy csésze gőzölgő feketével letelepedtem, hogy végigböngésszem a reggeli sajtót. Alapból csak a sporthíreket és a vicceket olvasom el, de most bőven volt időm.

-Ez nem lehet.-kaptam a kezem a számhoz. Annak a pasasnak volt a képe az újságban, aki tegnap leszólított a kávézóban. Azt hittem csak káprázik a szemem. Hangosan kezdtem el olvasni.

-"Brutális gyilkosság áldozata lett egy férfi."-ez volt a cím.-"Késő éjszaka egy arra járőrőző rendőr talált rá a holttestre. A halál okát még vizsgálják. A rendőrség nem kívánt nyilatkozni az esetről, annyit viszont elmondtak, hogy teljesen kizárják azt, hogy egy soroztagyilkossal lenne dolguk."

Először is meglepődtem, majd kétségbe estem. Mi van, ha közöm van ehhez az egészhez? Mármint valami mocskos ügybe volt benne, és engem is bele akart keverni. Vagy ha valakinek nagyon szúrta a szemét, és látta, hogy velem beszélget, és ezért engem is meg akar ölni? Oké, oké, nagy butaság, de sose lehet tudni. Persze, tudom, túlkomplikálom a dolgokat. Szerencsére a többiek is kezdtek leszállingózni, így elterelődtek erről a gondolataim.

-Ezt olvassátok!-toltam eléjük a cikket.

-Neked is jó reggelt Cat.-ült le mellém a szemét dörzsölgetve Ramiel.

-Jha, jó reggelt. De olvassad már!

Ramiel gyors végigfutotta a cikket, majd szó nélkül továbbadta Jay-nek. Ő is némán olvasta, a háta mögül Angie is rá-rá pillantott a cikkre.

-És most akkor mi van ezzel?-nézett kérdően rám Jay.

-Ő az a pasas, akiről beszéltem. Az, aki bejött a kávézóba, és egyből felismert, meg mindenféle hülyeséget hordott össze. Nem különös ez?

-Mégis mi?

-Hogy pont aznap ölték meg, amikor én beszéltem vele. Lehet, hogy valami közöm van hozzá?

-Ugyan Cat, mindent túlbonyolítasz.-nevette el magát Ramiel.

-Lehet.-mosolyodtam el, leginkább zavaromban. Tényleg kicsit túlbonyolítottam.

-Jay, szívem. Beszélhetnénk?-kérdezte Angie.

-Persze. A nappaliban megfelel?

-Igen.

Így hát ők kivonultak. Én gyorsan majszolni kezdtem a reggelim.

-Ma meddig dolgozol?-kérdezte Ramiel.

-Huu, ma 8-tól este 6-ig. Merthogy?

-Nem megyünk el valahova vacsizni? Tudod, Angie-ék mostanság igen feszültek, főleg egymással, szóval jó lenne, ha ma egy kicsit egymással is tudnának foglalkozni.

-Jha, jólvan, oké. Akkor majd jössz értem?

-Aha, negyed 7-re ott leszek.

-Oké, nah de indulnom kell, mert elkésem.

-Dean, értsd meg, hogy nem lehet már bemérni Fred mobilját. Nincs bekapcsolva, ezért lehetetlenség.-magyarázta már vagy negyed órája Sam.

-Máskor előkapod a szuper számítógéped, és mindent megoldasz vele.-duzzogott Dean.

-Dean, ugye nem hiszed el, hogy Fred tényleg Cat-et látta?

-Nem, persze, hogy nem.

Sam persze ezt nem hitte el Dean-nek. Szörnyen sajnálta Dean-t, mert eddig is eléggé rossz állapotban volt. Bár sose mutatta ki, már mégsem az a régi Dean volt...valami megtört benne.

-De ugye nem kezdesz el kutatni utána?

-Ugyan öcsi. Néha csökönyös szoktam lenni, de azt te is tudod, hogy ezt lezártam, és elfogadtam.

-Hát persze.-természetesen ezt se hitte el Sam, de mivel biztos volt  benne, hogy Dean semmit sem talál, így nem foglalkozott vele.

-Nah, inkább megnézem Lena-t. Már biztos éhes.

-Rendben.-bólintott Sam.

Miután Dean Lena-t újra visszafektette, olyat tett, amit addig elég ritkán:leült a számítógép elé, és próbált valamiféle kutatást intézni rajta. Bár nem hitt ebben a túl modern életben, azért rávette magát. Hátha jut valamire...