Mikor újra magamhoz tértem, már ott ült az orvos az ágyam szélén. Fel akartam ülni, de nem engedte meg, hanem visszanyomott az ágyba.
-Pihenjen!
-Mégis mi történt?
-Kimerültség.-szólalt meg Sam a szoba sarkából. Fel se tűnt, hogy ő is bent van.
-Ahha.-bólogattam.
-Maga várandós, és ilyenkor nem szabadna terhelnie a szervezetét. Ezzel önmagának, és a babának is árt. Írtam fel pár gyengébb gyógyszert, olyanokat, amik nem ártanak a babának.
-Dean elment kiváltani őket.-jött közelebb Sam.
-Akkor én végeztem is. Azért nem ártana, ha holnap vagy még valamikor a héten elmenne a nőgyógyászához egy rutinellenőrzésre.
-Rendben.-ígértem meg.
-Jöjjön, kikésérem.-tessékelte kifelé Sam. Ahogy kimentek az ajtón, anya rögtön be is rontott hozzám.
-Jobban vagy kislányom?
-Igen anya, már sokkal jobban. Csak kicsit fáradt vagyok.
-Pihenj csak! De ha visszajön Dean, elkapom a mocskosát.-rázta az öklét anya.
-Merthogy?-értetlenkedtem.
-Mert nem vigyázott sem rád, sem az unokámra.
-Anya, ne csináld! Erről nem ő tehet. Én nem pihentem. Ezért csak én vagyok a hibás.
-De neki oda kellett volna figyelnie rád.
-Kérlek téged anya, de bonyolítsd túl a helyzetet. Én nem figyeltem magamra. Dean-nek ehhez semmi köze. Különben se kelts felesleges feszültséget. Ezzel nekem sem teszel jót.
-Igazad van. De akkor is felelőtlen egy ember.
-Anyucikám. Te mindig fogsz találni valami indokot arra, hogy haragudj Dean-re. Nagyon nem csíped.
-Nem arról van szó, csak egyszerűen féltelek. Édesapád és mindig óvott mindentől, de ő sajnos már nincs köztünk. És ő volt az egyetlen férfi, akiről tudtam, hogy meg fog téged védeni, legyen bármekkora veszély is. De most? Kire bízhatnálak? Egy Winchester-re?
-Dean és Sam mindig megvédtek. Nélkülük már biztos, hogy nem lehetnék itt. És bár mindig úgy éreztem, hogy apa nélkül teljesen védtelen vagyok, a fiúknak mégis sikerült elérniük, hogy megbízzak bennük. És nem egyszer bebizonyították, hogy nem hiába bízok bennük.
-Jólvan, nem szólok bele.
-Hahó, bejöhetek?-kukkantott be Dean.
-Persze.
-Itt vannak a gyógyszerek, amit felírt az orvos.
-Köszönöm.
-Egyébként jobban vagy?
-Igen, bár kicsit még fáradt vagyok, de már jobban érzem magam.
-Oké, én akkor nem is zavarlak titeket.-mondtam, majd felkelt, és kiment a szobából.
-Látod anya, nem is olyan bunkó, ahhoz képest, hogy Winchester.
-Lehet, de attól még nem zártam jobban a szívembe. De tudod mit, én is hagylak pihenni.
-Oké, nem tiltakozom. Tényleg fáradt vagyok.
Anya halkan kiosont, én meg 2 percen belül el is aludtam. Csak másnap délben keltem fel. Kicsoszogtam a konyhába.
-Jó reggelt Csipkerózsika!-köszönt rám Riley.
-Szia mindenkinek.-kicsit mosott voltam.
-Jobban vagy már?-kérdezte Samantha.
-Igen, sokkalta.
-Az a lényeg.
-Éhes vagyok.-jelentettem ki.
-Tessék kislányom.-rakott anya elém egy tányér rántottát.
-Már vagy 5-ször felmelegítette.-jegyezte meg Sammy.
-Csak azért, mert nem tudtam, mikor kel fel, és nem szerettem volna, ha órákat kell várnia a reggelire.-mentegetőzött anya.
-Köszi anya.-mosolyodtam el, majd jóízűen nekiálltam az elfogyasztásához. Szóval tök kényelmesen megreggeliztem, bár már inkább ebéd volt, majd elindultam a szobám felé, hogy összeszedjem magam. Sammy utánam sietett, majd betuszkolt a szobába, és leültetett az ágyra. Tök izgatott volt.
-Mi van?-értetlenkedtem.
-Megcsináltam.
-Aha, és mégis micsodát?
-Hát az idézést Samantha-nak.
-És sikerült?
-Nem tudom.
-Mi az, hogy nem tudod?
-Az, hogy fogalmam sincs. Nem tudom, hogy most látni kellene-e valamit Sam-en, vagy micsoda.
-És akkor mégis honnan tudjuk, hogy megvédi-e?
-Nem tudom, de kiderítem valahogy.
-Oké, de most mehetek zuhanyozni?
-Persze.-indult kifele a szobából.
-Sam.-szóltam utána.-Tudod, hogy ha segítség kell, akkor nekem nyugodtan szólhatsz.
-Igen, köszi.
Tehát megpróbáltam magam minimálisan összeszedni. Eléggé szét voltam csúszva az utóbbi időben, bár a többiek azt mondaták, hogy jól nézek ki, meg hogy megszépít az anyaság. Hát ha ők mondják.