Reggeli után Sam-mel valami hülye ürügyet kitalálva elmentünk egy kis kávézóba. Egészen késő délutánig dolgoztunk a fordítással. Nehezen indultunk el, de aztán valahogy egész jól haladtunk, és már csak pár sor volt vissza. Mikor visszaértünk, mindannyian furán néztek ránk, de nem kérdeztek semmit sem. Mégis érezhető volt a feszültség a többiek között. Egyáltalán nem volt meg az a jókedv. Mindenki mintha magába fordult volna. Sammy-vel megvártuk, míg este mindenki elaludt, majd ismét munkához álltunk. Egészen hajnalig dolgoztunk, de megérte, mert végre befejeztük. Kiderítettük, hogy milyen hozzávalók kellenek az idézéshez, és hogy mi maga a szöveg, amit el kell mondani. Mondanom sem kell, hogy hullafáradtan feküdtem le az ágyba. Nem tudtam magam kipihenni, ugyanis a többiek kb 3 óra múlva ébredezni kezdtek, így nekem is muszáj volt felkelnem, csakhogy nehogy gyanakodjanak valamire.
Épp vacsoraidő volt. Én meg Riley terítettünk, a többiek pedig ott ültek az asztalnál. Hirtelen úgy éreztem, mintha kirántották volna alólam a talajt. Igen, összeestem. A kanapén tértem magamhoz.
