Hát jó sok mindent átbeszéltünk, de arról, hogy mi lesz velünk, egy szó sem esett. Aztán visszamentünk a motelbe. Már Sam is előkerült. Mindenki ott volt a szobában.

-Sammy, valamit mondanunk kell.-kezdett bele Dean.-Sam és Riley már tud a dologról...

-Mi az, hogy a dologról?-háborodtam fel.-Dean, ez nem dolog.

-Igen, sajnálom.

-Elárulnátok már, mi van?-vágott közbe Sam.

-Jha, igen. Szóval öcsi, lehet, hogy kicsit meglep...

-Azt ne mondd, hogy eljegyeztétek egymást.

-Mi? Nem, dehogy. Hova gondolsz?

-Akkor miről van szó?

-Szóval tudom, hogy meg fogsz lepődni rajta, de....

-Gyereket várok Dean-től.-böktem ki. Nem értem, minek kell így húzni az időt.

-Öhm, hát, jha......huuu, szóval....-nagyon nem találta a szavakat Sammy.-Gratulálok. Ugye azt kell?

-Hát végülis.-vontam vállat.

Hogy ezeket a Winchestereket mennyire sokkolja egy ilyen hír....

-Azt hiszem, én elmegyek aludni. Elfáradtam.-jelentettem be.

-Ha kell valami, akkor tudod, csak szólj.-kicsit zavarban volt Dean.

-Oké, köszi.

Aztán csak telt az idő, a hasam pedig gömbölyödni kezdett. Időközben anyát is tájékoztattam. Szokás szerint ő is sokkba esett, majd mondta, hogy ne mozduljunk sehova, jön utánam. Holnaputánra várjuk az érkezését. Jham, azóta kivettünk egy picike házat. És történt még egy kis változás. Dean teljesen megváltozott. Hallottam már arról, hogy valakit megváltoztat az apaság, de úgy gondoltam, ez Dean-re nem vonatkozhat. Hát tévedtem. Bármilyen meglepő, Dean kedves lett hozzám. Bármennyire is lehet hisztis, ő sose emeli fel a hangját.

-Ne cipeld Cat, add ide, majd én hozom.-ráncigálta ki Dean a kezemből a papírtáskát. Épp boltból jöttünk.

-Dean! Ne idegesíts! Ez csak két kiló kenyér. Elbírom.

-Az lehet, de meg is árthat.

-Mi árthat meg? Két átkozott kenyér? Különben is nem beteg vagyok, csak terhes. Nem kell folyton engem kímélni.

-Hogyne. Holnapután meg jön anyukád, és leszedi a fejem, ha megtudja, hogy te itt mindenféle kenyereket cipelsz, én meg nem segítek.

-Akkor vidd!-nyomtam oda a kezébe. Vele most ugyse tudok vitatkozni, mert természetesen most is neki van igaza, mármint szerinte.

De nem csak Dean bánt így velem, hanem a többiek is. Az oké, ha nem engedik, hogy szekrényeket vagy hasonlókat cipeljek, de az sok, hogy még az ágyat sem vethetem be. Persze hiába vitatkozuk velük, ők mindig mindent jobban tudnak.....jha, biztos már olyan sokszor voltak terhesek. Már nagyon várom anyát, hogy megérkezzen. Legalább valaki normális is lesz a közelemben.

-Sziasztok!-értünk haza Dean-nel.

-Áh sziasztok.-mosolygott Samantha.

-Riley?-őt nem láttam sehol.

-Találkozója van.

-Kivel?

-Uhh, kivel is? Valami Mike? Vagy Matt? Nem tudom.

-Randija van, és nekem nem is szól?-háborodtam fel.

-Egy közös reggelizést te randinak nevezel?-mosolyodott el Samantha.

-Hát ha egy kellemes éjszakát követ.-elmélkedtem.

Ezen mindannyian nevettek. Jha, tök jó, hogy most mindenki happy.

-Cat! Kicsit tudnál jönni? Tudod, a mosógépet még nem tudom elindítani.-mondta Sammy. Persze ez nem igaz....Bementünk a mosókonyhába.

-Nah, haladtál valamit?-kérdeztem.

-Igen. Le tudtam fordítani a következő két sort.

-Nagyszerű.

-Annyira nem, mert lassan haladok, és nincs rá garancia, hogy működik.

-Biztos működni fog. Muszáj. Ez Sam utolsó esélye.

Jha, igen. Kb 3 hete Sammy "szerzett" egy könyvet, amiben mindenféle különös varázslat van. Vagy idézések? Hát nem igazán tudom, minek hívják őket. Szóval a lényeg: Sam talált benne egy ilyen idézésszerűt, ami lehet, hogy segítene Samantha-n. Valami ónyelven van írva, meg eléggé homályosan fogalmaz, de Sammy annyit már kiszűrt belőle, hogy ezzel az idézettel lehetséges egy "zálogba" adott lelket megmenteni. Persze Samantha-nak nem szóltunk egy szót sem. Nem akartuk felzaklatni. Különben is ő már belenyugosott, hogy ez a sorsa. Szóval nem szóltunk neki. Ahogy Dean-nek és Riley-nak sem.

-Reggeli!-kiabálta Sam.

-Megyünk.-ordibáltam vissza.

Azt hiszem mégse jut ki nekem a kismamák nyugodt életéből semmi sem. De ez van ha te vagy a kiválasztott és mellette még gyereket is vársz egy Winchester-től.