-Dean!-dobtam el a kezemből a sarlót. Igen, Dean volt bezárva a szekrénybe. Gyorsan kioldottam a lábán és a kezén lévő kötelet.

-Cat! Te hogy kerülsz ide?-döbbenet ült ki az arcára.

-Sammy küldött ide, hogy vigyelek haza. Már hiányzik neki a lökött dumád.-próbáltam kissé viccesre venni a figurát.

-Tiszat vér vagy. Minden rendben?

-Nem, nem épp. Pont a szellemek, démonok, vámpírok mekkájában vagyunk, és a táskádat is elhagytam, és fogalmam sincs, hogyan lehet innen kijutni. Azt meg végképp nem értem, miért ugrottam rögtön, hogy megmentselek. Szóval nem, egyáltalán nincs semmi sem rendben.

-Figyelj, az a fél évvel ezelőtti...-akart belekezdeni.

-Dean Winchester, nem éppen vagy a legjobb helyzetfelismerő, ezért tájékoztatlak. Ez nem a megfelelő idő, és hely a nagy lelkizésre. Úgyhogy most inkább menjünk.

-Azért örülök, hogy látlak. Még ha ilyen körülmények között is.

-Mi van? Te biztos Dean vagy? Különben meg nyugi, kiviszlek innen, és utána megyek haza, és folytatom az addigi életem.

-Most viccelsz? Te viszel ki innen engem? Ugyan már. Kitalálok egyedül is.

Nah ezzel felhúzott, de legalább kezdett a régi Dean lenni.

-Nah jó. Nem mondok semmit se. Inkább menjünk.-majd a kezembe vettem a sarlót, és kiindultunk.

-És mondd csak, Sam nem árulta el, hogyan lehet innen kijutni?-kérdezte, mikor már az utcán voltunk.

-Nem, de nézd. Elhoztam a táskád.-kaptam fel a földről, ahol ezelőtt elhagytam.

-Szuper. Meg vagyunk mentve.-gúnyolódott.

-Lehet, hogy úgy juthatunk csak ki innen, ahogy idejutottam.

-És az hogy történt?

-Egy térképpel. Keresnünk kell egy térképet.

-Mi van? Egy térképet?-értetlenkedett.

-Igen, azt. Nah gyerünk.-indultam meg. Már egy ideje keresgéltünk, de semmit sem találtunk. Néha feltűnt egy-egy démon, de könnyű szerrel megöltük őket.

-Lehet, hogy tévedtem, és nem térkép kell hozzá.-mondtam, bent állva egy cellában. Épp a városbörtönben voltunk.

-Nem hinném, hogy tévedtél.-mondta Dean.

-Kedves vagy, hogy nem akarsz megbántani.

-Mi? Dehogy. Nem arról van szó. Csakhogy épp rajta állsz a térképen.

-Mi?-néztem le a földre. És igaza volt. A cella padlójára volt rajzolva egy ugyanolyan térkép.

-Ez az.-állapítottam meg.

-És mi lesz, ha egy másik városba kerülünk át?-nézett rám Dean.

-Majd erősen koncentrálok Sammy-ékre.-vicceltem. De hát én sem tudtam, hogy működik ez.-Nah mindegy. Próba, szerencse. Gyere, add a kezed!

-Mert?

-Mert csak az jöhet át velem, akivel testi kapcsolatom van.

Ennél a kijelentésemnél Dean-ből kitört a röhögés.

-Hahaha. Nagyon vicces. Tájékoztatlak, hogy a testi kapcsolat azt jelenti itt, hogy az én kezem hozzáér az ő kezéhez.

-Hát persze.-vigyorgott.

-Jhaj. Komolyan mondom, itthagylak.-erre a mondatomra Dean ott termett mellettem, és már szorongatta a kezem.

-Itt nincs egy jó csaj se.-kommentálta. Inkább nem mondtam erre semmit se. Szerencsére volt elég sebem, így nem kellett vagdosnom magam, csak megszorítani a kezem. Miközben hullott le a vércsepp, erősen Samy-ékre és a motelre gondoltam. Nem tudtam, hogy működik-e, de nem jutott jobb az eszembe. Szokás szerint jött a vakító fény, aztán a szalagszakadás. Most nem álmodtam semmit, csak szimplán magamhoz tértem. Eleinte bizonytalan voltam, hol vagyok, de aztán meghallottam Jo hangját.

-Héé, Cathrine.-szólogatott.

-Még sose örültem ennyire neked Jo.-ültem fel az ágyból, ahonnan azelőtt elindultam a halott városba. Körbepillantottam. Dean ott ült a padlón, és nézegetett körbe. Nem igazán fogta még fel, hol van.

-A többiek?-kérdeztem. Pont végszóra, mert nyílt az ajtó, és hirtelen mindenki ott termett mellettem. Mindenki egyszerre beszélt, ezért nem sokat tudtam kivenni belőle.

-Hagyjatok egy kis levegőhöz jutni.-álltam fel.

-Tudtam, hogy sikerülni fog.-mondta Chad.

-De jó, legalább te bíztál benne.-válaszoltam, miközben odasandítottam Dean felé. Sam ott ült mellett a földön. Tök örültek egymásnak, és olyan jó volt ezt látni. Aztán Jo hirtelen leteperte a földre, akkor lendülettel ölelte meg. Nah hát ezt nem volt jó látni.

-Jahj Cat.-ölelt meg Riley és Samantha egyszerre.

-Sziasztok csajok.-mosolyogtam.

-Cat. Nagyon hálás vagyok, hogy visszahoztad Dean-t.-toppant mellém Sammy.

-Pedig elgondolkodtam rajta, hogy otthagyom.-nevettem.

-Nah ülj csak szépen le.-parancsolt rám Samantha.-Tiszta seb vagy. El kell ezeket látni.

-Értettem főnök.-mosolyogtam. Szóval amíg Sam ellátott, addig csak ültem és figyeltem a többieket. Leginkább Jo-t. Megállás nélkül Dean körül somfordált, és olyan "jhaj megérintettem a kezét, meg megint, és megint"-et játszott.

-Idegesítő egy csaj.-mondta hirtelen Samantha.

-Mi? Jha, nem a kedvencem.

-Bele vagy még zúgva Dean-be?-kérdezte tök nyugodtan.

-Dehogyis.-vágtam rá. Azt hiszem nem....vagy....nah itt elbizonytalanodtam. De aztán kijelentettem magamban, hogy nem.

-Nah, kész is.

-Köszi.-keltem fel, és kimentem az erkélyre.

-Még meg sem köszöntem, hogy kihoztál onnan.-lépett hirtelen mellém Dean.

-Ugyan már. Semmiség.

-Ugrottál, amint megtudtad, hogy bajban vagyok, és az életedet tetted kockára miattam.

-Azért nem így fogalmaznék.-mondtam kissé ingerülten.-Különben nem miattad tettem, hanem Sam-ért. Neki segítettem, nem neked. Vagy még sose gondolkoztál el azon, ki miatt léptem le fél éve?-néztem rá, majd miután nem válaszolt, megfordultam, és bementem vissza a szobába.