Leültem a kanapéra. Közben odajött anya is, és Riley-val kérdően néztek rám, úgyhogy kihangosítottam a telefont, hogy ők is hallják.
-Oké Rob, ülök már, úgyhogy mondd!
-Hát mint mondtam, van egy kis baj. Oké, talán nem is annyira kicsi. Szóval, érted.-húzta az időt.
-Robert!-szóltam rá ingerülten.-Még ma kinyögöd?!
-Nah, jó. Tehát kezdjük Sammy-ékkel.
-Ugye nincs semmi bajuk?-aggodalmaskodtam.
-Végighallgatnál?
-Persze, mondd!
-Szóval úgy kezdődött, hogy azt a csajt, aki velük van....
-Samantha.-egészítettem ki.
-Igen, ő. Szóval kb 1 hónapja történt ez az eset. Tehát, épp valami démont üldöztek, aki embereket szállt meg. Szóval azt üldözték, amikor mint kiderült, megszállta Samantha-t is. De erre nem jöttek rá azonnal a fiúk.
-Mi a lényeg?!-szóltam közbe. Utáltam, ahogy Rob mesélt. Folyton mindent a végletekig elnyújtott.
-Az, hogy Samantha lelőtte Sam-et.
-Mi van?!-döbbentünk le mindhárman.
-Most ugye csak viccelsz?-mondtam remegő hangon, miközben pár könnycsepp folyt végig az arcomon jelezve, hogy nemsokára sírógörcsöt kapok.
-Nem, sajnos nem. Lelőtte, és Sam meghalt.
Itt volt az a pont, amikor már bőgtem anyával és Riley-val együtt.
-Miután ez megtörtént, a démon elhagyta Samantha testét. Dean csak ekkor ért oda. Elpuszította a szellemet, de a tesójáért már ő se tudott semmit sem tenni. Samantha....hát......enyhén szólva kifordult magából. Eszeveszetten kutatni kezdett valami megoldás után, és John feljegyzéseiben meg is találta. Megtudta belőle, hogy alkut lehet kötni egy bizonyos démonnal egy bizonyos helyen.
-Te az útkereszteződésben köthető alkuról beszélsz?
-Igen.
-De hát akkor Samantha.....-kaptam a szám elé. Nem akartam kimondani.
-Igen, meg fog halni. A démon visszahozta Sam-et az élők közé egy feltétellel. Hogy Samantha-nak meg kell halnia.
-Mennyi időt kapott?-kérdeztem elcsukló hangon.
-Mivel Winchester-ről van szó, 10 hónapot.
-10 hónap?
-Igen.
Egyszerűen nem tudtam mit mondani. Teljesen lenullázódtam.
-Kösz Rob, hogy szóltál. Most megyek Sam-ék után.
-Várj Cat. Van még valami, valami Dean-nel.-Ennek hallatán összerezzentem.
-Micsoda?-kérdezte anya helyettem.
-Szóval, röviden. Dean eltűnt.
-Hogy-hogy eltűnt?-kérdeztem.-Dean nem szokott csak úgy eltűnni.
-Nem is magától. Inkább szerintünk elrabolták.
-Valaki el tudta rabolni Dean Winchester-t?
-És közöd van hozzá.-tette hozzá Rob.
-Mi?!!-itt aztán végképp padlót fogtam.
-Egy szobából tűnt el Dean. Kocsija ott maradt, szóval nem önszántából ment. És a falon hagytak az elrablók egy jelet.
-Miféle jelet?-sürgettem.
-Sam szerint olyat, ami a csuklódon van.
Úgy éreztem, mindjárt összeesek. Forogni kezdett velem a föld, és minden elhomályosodott.
-És Cat!-szólt még közbe Rob.-Azt a jelet a falra....hát szóval.....vérrel írták.
Itt csapta ki a biztosítékot. Felpattantam a kanapéról, és felrohantam a szobámba. Minden olyan dolgot, amire szükségem lehet, elkezdtem összepakolni. Annyi minden kavargott bennem; düh, félelem, bűntudat. Szóval minden rossz. Gyorsan összedobáltam a cuccokat, majd lesiettem. Riley még Rob-bal beszélt a telefonon. Kikaptam a kezéből.
-Hol vannak Sam-ék?!-kérdeztem. Semmi válasz.
-Robert! Hol vannak Sam-ék?!-ordítottam. Ennyit arról, hogy lenyugodtam az utóbbi időben.
-Valahol Wisconsin államban. De nem tudok pontosabbat.
Lecsaptam a telefont, majd szó nélkül elindultam.
-Cat. Cat.-szólt utánam anya. De én rá se figyeltem.
-Cathrine Rheia Simon! Állj meg!-kiáltott utánam.
-Nem használom a Rheia-t!-álltam meg dühösen.
-Valóban? Pedig apád adta ezt a nevet.-mondta anya fölényesen.
-Azt hiszed, hogy megemlíted apát, és máris térdre rogyok? Hát nem. Én megyek, mert a másik családom épp széthullóban van. És nekem bőven elég egy csonka család is. Nem akarok még egyet elveszíteni. És nem akadályozhatsz meg benne.-majd hátat fordítottam, és elmentem onnan.
Gyalog vágtam neki az útnak. Jópár órája jöttem, és már a nagy kihalt úton mentem a várostól távol, amikor hirtelen a hátam mögül meghallottam Riley hangját.
-Cat. Várj meg!-szólt utánam lihegve.
-Minek jöttél utánam?
-Azt hitted, egyedül hagylak?
-Nem kellene velem jönnöd, veszélyes.
-És? Bírom a veszélyt. Különben is annyi mindent köszönhetek neked, úgyhogy törleszteni akarok.
-Hát jó.-egyeztem bele, majd telefonálni kezdtem.
-Chad? Itt Cat. Kéne a kocsim. Épp itt sétálok a Denver-ből kivezető 37-es úton. Úgyhogy hozd, minél hamarabb.-adtam ki a parancsot, majd leraktam.
Némán sétáltunk egymás mellett amikor Riley törte meg a csendet.
-Tényleg Rheia a második neved?
-Igen. Apa adta.
-Érdekes név.
-Az egyik göörög titánt hívták így, vagyis titaniszt. Mivel csaj volt.
-Húú, tök jó.
-Az.-válaszoltam, miközben tovább sétáltunk a végtelennek tűnő úton.
