Tisztára olyan volt az egész szitu, mint amilyen a filmekben szokott lenni. Egy hatalmas fehér szobában találtam magam. Aztán megpillantottam a hang forrását. Egy férfi volt az.
-Cathrine. A kiválasztott.
-Igen, az.-sóhajtottam egy nagyot.-De maga?
-John vagyok.
-És mi ez az egész?
-Elhagytad a tested egy varázslat segítségével.
-Varázslat?-döbbentem le.
-Igen. A legfőbb gonosz is rájött már, hogy te vagy a kiválasztott. Ezért küldte rád ezeket a betegségeket.
-De az miért használ neki, hogy megöl? Hiszen így nem tudom kinyitni a pokolkaput.
-Nem megölni akar, hanem próbára tenni.
-Miféle próbára?
-Tudni, akarja, hogy mekkora erő rejlik benned.
-Szóval nem fogok meghalni most?
-Nem.
-Ez nagy megkönnyebülés. De akkor mégis hogy szabadulhatok meg ettől?
-Úgy hogy hagyod magad lekapcsolni a gépekről.
-Micsoda?-néztem értetlenül.
-Igen. Cathrine. Én tudom, hogy hatalams erő rejlik benned. De ezt csak én tudom. A gonosz nem. Így azt kell mutatnod, hogy gyenge vagy.
-De ha lekapcsolnak a gépekről, akkor meghalok.
-Nem fogsz. Bízz bennem. A gonosz nem engedi, hogy most halj meg.
-Értem. Magam sem tudom miért, de megbízom magában.
-Helyes.-mosolygott.-De még valami. Se Sam-nek, se Dean-nek, se senkinek nem mondhatod el, hogy miért határoztál úgy, hogy lekapcsoltatod magad. Így a gonosz rájön a csapdára. Csak akkor mondhatod el nekik, ha már visszatértél.
-Vissztértem? De honnan?
-A halálból.
-Mi? Hiszen most mondta, hogy nem halok meg.
-Nem véglek. Csak pár órára.
-Pár órára? Hiszen addigra már rég felboncolnak.
-Nem fognak...
-Várjon csak!-vágtam közbe.-Maga emlékeztet valakire. Vagyis valakikre.
-Csak nem Sam-re meg Dean-re?
-De, pontosan.
-Szóval.-folytatta, mintha mi sem történt volna.-Csak annyit mondj, hogy kapcsoljanak le. És Dean-nek, és kizárólag neki, adj át neki egy üzenetet: Braywood-i eset, augusztus 13. És ne feledje, háromszor 75 perc.
-Értem.
-Most pedig vissztérsz a testedbe, és magadhoz térsz. Szóval ne feledd!
-Rendben.
-Jha, és még valami. Majd ha vége ennek, akkor add át Sam-nek meg Dean-nek, hogy szeretem őket. És Dean-nek üzenem, hogy kitűnően választott. Szerintem te vagy a d.t.m.j.
-D.t.m.j.?
-Igen. Ő érteni fogja. Szóval viszlát Cathrine.
-Viszlát John. Bárki is legyen.
Ekkor hirtelen a kórházi ágyon találtam magam. Ismét nagy fájdalmak közepette.
-Cat! Teneked kómában kellene lenned. Hívom az orvosokat.-mondta Dean.
-Ne tedd!-szóltam utána, már amennyire bírtam.
-Mi? Dehogynem.
-Ne! Le kell kapcsolnod a gépekről.
-Mi van?
-Le kell kapcsolnod.
-Dehogy. Hiszen akkor meghalnál.
-Tudom. De már nem bírom tovább. Nem bírok így élni.
-Beszélsz hülyeségeket. Biztos a sok gyógyszertől van. Megyek, szólok az orvosnak.-indult neki.
-Braywood-i eset, augusztus 13.-a.
-Tessék? Mit mondtál?-torpnat meg Dean.
-Braywood-i eset, augusztus 13.-a.-ismételtem.
-Te honnan tudsz erről?-döbbent le.
-Az lényegtelen. De értsd meg, le kell kapcsolnod.
-Tudom.-mondta tök nyugodtan.
-Mi?-ijedtem meg.-Honnan?
-Most mondtad el.
Egy kukkot sem értettem, de ezek szerint ő igen. Értette annak a férfinak az üzenetét.
-Most ezt tényleg meg kell tenned.
-Tisztában vagyok vele. Ha te kéred.
-De félek.-kezdtem el könnyezni.
-Nem kell, vigyázok rád.-ölelt meg.
-Oké, légyszi gyorsan csináld! Mielőtt be nem jön valaki.
-Rendben.
-Jha még annyit. Ne feledd, háromszor 75 perc. Bár nem tudom, mit jelent.
-Én tudom.-és tanulmányozni kezdte a műszereimet.-Biztos vagy benne?
-Igen.
Ekkor lekapcsolta a műszereket.
-Szeretlek.-ennyi volt, amit még hallottam. Aztán tök sötétség. Meghaltam...