Tisztára olyan volt az egész szitu, mint amilyen a filmekben szokott lenni. Egy hatalmas fehér szobában találtam magam. Aztán megpillantottam a hang forrását. Egy férfi volt az.

-Cathrine. A kiválasztott.

-Igen, az.-sóhajtottam egy nagyot.-De maga?

-John vagyok.

-És mi ez az egész?

-Elhagytad a tested egy varázslat segítségével.

-Varázslat?-döbbentem le.

-Igen. A legfőbb gonosz is rájött már, hogy te vagy a kiválasztott. Ezért küldte rád ezeket a betegségeket.

-De az miért használ neki, hogy megöl? Hiszen így nem tudom kinyitni a pokolkaput.

-Nem megölni akar, hanem próbára tenni.

-Miféle próbára?

-Tudni, akarja, hogy mekkora erő rejlik benned.

-Szóval nem fogok meghalni most?

-Nem.

-Ez nagy megkönnyebülés. De akkor mégis hogy szabadulhatok meg ettől?

-Úgy hogy hagyod magad lekapcsolni a gépekről.

-Micsoda?-néztem értetlenül.

-Igen. Cathrine. Én tudom, hogy hatalams erő rejlik benned. De ezt csak én tudom. A gonosz nem. Így azt kell mutatnod, hogy gyenge vagy.

-De ha lekapcsolnak a gépekről, akkor meghalok.

-Nem fogsz. Bízz bennem. A gonosz nem engedi, hogy most halj meg.

-Értem. Magam sem tudom miért, de megbízom magában.

-Helyes.-mosolygott.-De még valami. Se Sam-nek, se Dean-nek, se senkinek nem mondhatod el, hogy miért határoztál úgy, hogy lekapcsoltatod magad. Így a gonosz rájön a csapdára. Csak akkor mondhatod el nekik, ha már visszatértél.

-Vissztértem? De honnan?

-A halálból.

-Mi? Hiszen most mondta, hogy nem halok meg.

-Nem véglek. Csak pár órára.

-Pár órára? Hiszen addigra már rég felboncolnak.

-Nem fognak...

-Várjon csak!-vágtam közbe.-Maga emlékeztet valakire. Vagyis valakikre.

-Csak nem Sam-re meg Dean-re?

-De, pontosan.

-Szóval.-folytatta, mintha mi sem történt volna.-Csak annyit mondj, hogy kapcsoljanak le. És Dean-nek, és kizárólag neki, adj át neki egy üzenetet: Braywood-i eset, augusztus 13. És ne feledje, háromszor 75 perc.

-Értem.

-Most pedig vissztérsz a testedbe, és magadhoz térsz. Szóval ne feledd!

-Rendben.

-Jha, és még valami. Majd ha vége ennek, akkor add át Sam-nek meg Dean-nek, hogy szeretem őket. És Dean-nek üzenem, hogy kitűnően választott. Szerintem te vagy a d.t.m.j.

-D.t.m.j.?

-Igen. Ő érteni fogja. Szóval viszlát Cathrine.

-Viszlát John. Bárki is legyen.

Ekkor hirtelen a kórházi ágyon találtam magam. Ismét nagy fájdalmak közepette.

-Cat! Teneked kómában kellene lenned. Hívom az orvosokat.-mondta Dean.

-Ne tedd!-szóltam utána, már amennyire bírtam.

-Mi? Dehogynem.

-Ne! Le kell kapcsolnod a gépekről.

-Mi van?

-Le kell kapcsolnod.

-Dehogy. Hiszen akkor meghalnál.

-Tudom. De már nem bírom tovább. Nem bírok így élni.

-Beszélsz hülyeségeket. Biztos a sok gyógyszertől van. Megyek, szólok az orvosnak.-indult neki.

-Braywood-i eset, augusztus 13.-a.

-Tessék? Mit mondtál?-torpnat meg Dean.

-Braywood-i eset, augusztus 13.-a.-ismételtem.

-Te honnan tudsz erről?-döbbent le.

-Az lényegtelen. De értsd meg, le kell kapcsolnod.

-Tudom.-mondta tök nyugodtan.

-Mi?-ijedtem meg.-Honnan?

-Most mondtad el.

Egy kukkot sem értettem, de ezek szerint ő igen. Értette annak a férfinak az üzenetét.

-Most ezt tényleg meg kell tenned.

-Tisztában vagyok vele. Ha te kéred.

-De félek.-kezdtem el könnyezni.

-Nem kell, vigyázok rád.-ölelt meg.

-Oké, légyszi gyorsan csináld! Mielőtt be nem jön valaki.

-Rendben.

-Jha még annyit. Ne feledd, háromszor 75 perc. Bár nem tudom, mit jelent.

-Én tudom.-és tanulmányozni kezdte a műszereimet.-Biztos vagy benne?

-Igen.

Ekkor lekapcsolta a műszereket.

-Szeretlek.-ennyi volt, amit még hallottam. Aztán tök sötétség. Meghaltam...