-Tudtam, hogy itt kellet volna kezdenem a keresést.-mondta Sam.
-Milyen keresést?-ült fel az ágyban Dean.
-Dean, egész reggel téged kerestelek. Mivel nem voltál az ágyadban.
-Beszélgettünk este, és véletlenül elaludtunk.-ültem fel én is.
-Beszélgettetek? Jha, persze.-mondta Sam.
-Igen, miért? Talán baj?
-Nem, dehogy. De most gyertek reggelizni.
-Oké.-pattantam ki az ágyból. És már rohantam is le.
-Jó reggelt Chad.-ültem le mellé.
-Szia Cat. Hogy vagy?-kérdezte sajnálattal a hangjában.
-Hogy lennék?-kérdeztem vissza.
-Hát Sam elmesélte, hogy te vagy a kiválasztott.
-Nem, én Cathrine Simon vagyok.
-Cat!-szólt rám Chad.
-Nah jó. Cathrine Anne Simon vagyok. De az Anne-t nem használom.
-Ne viccelj Cat! Ez igenis fontos. És nem olyan, amit átadhatsz másnak, ha megunod.
-Hidd el, tudom. És beletörődtem, mert nem tudok mást tenni. De ha most megbocsájtotok, akkor megyek levegőzni.-majd felálltam és kisétáltam az udvarra az én XXL-es pólómban. Nah jó, Sam-ében. Első utam a kocsihoz vezetett.
-Szia kicsim.-simogattam meg a motorháztetőt. Utánam jött Dean.
-Arra gondoltunk Sam-mel, hogy tovább kellene állnunk.
-Miért? Van valami ügy?
-Nem, nincs. De már épp elég időt töltöttünk itt.
-Jha, értem. Hát hiányozni fogsz kicsim.
-Mi? Miért?-nézett rám idétlenül Dean.
-A kocsihoz beszélek.-nevettem.
-Jha, persze. Tudtam.-mentegetőzött.
Hát a nap hátralevő részében semmi extrát nem csináltam. Fél órával az indulás előtt kimentem egyet utoljára a kocsimmal a tóhoz. Épp nagyban csodáltam a tájat, amikor ismerős autóhangot hallottam. Dean volt az.
-Hát te?-kérdezte.
-Egyet utoljára ki kellett jönnöm.
-Érdekes, nekem is valamiért ide vezetett az utam. De mennünk kell.
-Értem.
Visszamentünk Chad-hez, ahol következett a nagy búcsúzkodás, amit sose csíptem. De hát hiányozni fog ez az egész. Itt olyan jó lenni.
-Vigyázz ám magadra.-mondta Chad.
-Ígérem, fogok.-öleltem meg.-Te meg a kicsimre.
-Mint a szemem fényére.
Még utoljára megcsodáltam a kocsit, aztán beszálltunk, és elhajtottunk. Egészen addig néztem a házat, amíg borsó méretűvé össze nem zsugorodott.
-Hiányozni fog?-kérdezte Sam.
-Igen, nagyon.-sóhajtottam.
-Gondolom. De ha tovább kell állni....
-...akkor nincs mese.-fejeztem be.
