-Szia. Bejöhetek?-kukkantott be az ajtón.-Vacsit hoztam.
-Gyere nyugodtan.-mondtam kissé szomorkásan.
-Hogy vagy?-ült le az ágyamra.
-Meg vagyok.
-Biztos?
-Hát őszintén? Nem! Teljesen lesúlyt ez az egész. Hogy lehet, hogy egy olyan ember, mint én, csak azért jött a világra, hogy tönkretegye az emberek életét?
-Vagy megmentse. Ezt ne feledd! De akármi is lesz. Tudd, hogy én és Sam itt leszünk melletted mindig.
-Hát ez olyan kedves. Bár annyira talán nem vagyok szétcsúszva, de ha ilyen kedves vagy, akkor inkább szétcsúszok.-nevettem.
-Egyszer próbálok kedves lenni, és máris izélsz.-nevetett.
-Nem azért. Komolyan, köszönöm.
-Szívesen. Nah de elég az érzelgésből.-pattant fel.-Gyere!
-Hova?-néztem rá értetlenül.
-Sétálni.
-Jha, jó.-keltem fel. Nem kellett nagyon meggyőzni engem, mert egész nap bent kuksoltam, és vágytam egy kis mozgásra.
Esküszöm, mintha nem is Dean-nel beszélgettem volna. Annyira más volt. Vagyis csak szimplán normális volt. Kiértünk a tóhoz.
-Jhaj, imádom ezt a helyet.-sóhajtottam fel.
-Tényleg jó. Van benne, van benne valami...
-Valami varázslatos.-fejeztem be.
-Igen, azt hiszem. Akárcsak benned.
Nah erre elakadt a lélegzetem. Ezt tényleg ő mondta? A szemébe néztem. Olyan szép volt.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem, de egyfolytában a szemébe kellett néznem.
-Csak úgy, ahogy mondom. Különleges vagy.
-Oh, köszi.-kezdtem zavarba jönni. Tisztára szugerált a szemeivel. És csak néztük egymást. Nem bírtam ki, megcsókoltam.
-Bocsi.-húzódtam el tőle.-Nem tudom, miért tettem.
-Remélem azért, mert azt érzed, amit én.
-Mi? Miért, mit érzel?-néztem rá furán.
-Háát, izé...-jött zavarba.-Tudod, jó csaj vagy, meg okos, meg...
-Vagyis?
-Vagyis...
-Csak nem tetszem?
-Nem.
Nha itt ledöbentem.
-Micsoda?-kérdeztem.
-Nem csak szimplán tetszel, ahnem annál több. Nem tudom, mi ez, de jó. Fura, de jó.-szegény, annyira zavarban volt.-És te hogy vagy vele?
-Ugyan így. Bár nem tudom, hogy ez jó ötlet, hogy mi ketten...
-Pszt!-tette az ujját a számra. És megcsókolt. Ott azon a helyen voltunk, és annyira jó volt minden.
-Akkor ez most mi köztünk?-kérdeztem miközben már visszafele tartottunk.
-Valami jó kezdete.-ekkor megtorpantam.
-Lehet, hogy nem kellene ezt folytatnunk.
-Mi?-döbbent le.
-Először is mit szólna Sam? Meg ott volt Troy...Meg a korkülönbség, meg megölnénk egymást.
-Ugyan már. Bízz bennem!-ölelt magához. Hát oké, meggyőzött.
Amikor hazaértünk, még senki sem sejtett semmit. Aztán jött a döbbenet, amikor vacsi után Dean felkelt az asztaltól azzal a mondattal, hogy elmegy zuhanyozni, és odajött egy puszit adni a számra. Hát látni kellett volna Sam arcát, meg Chad-ét. Én nekiálltam mosogatni. Sam segített.
-Hát ez meg?
-Mi?-kérdeztem vissza, mintha nem tudom, miről beszél.
-Ti együtt vagytok?
-Hát látod.
-Nah ez szuper. Azt hittem, hogy sose lép Dean. Tudod, mióta könyörgök neki, hogy vallja már be?
-Nem.
-Hát régóta.
-Tényleg. Nem zavar téged?
-Miért zavarna? Én tök örülök neki.
-Akkor jó. Nah de most megyek aludni.
Legnagyobb meglepetésemre Dean ott volt a szobámban.
-Hát te?-kérdeztem.
-Csak bejöttem jó éjszakát kívánni.
-Rád se ismerek. Te biztos Dean Winchester vagy?
-Mert?
-Mert túl kedves vagy.
-A szeretteimmel az vagyok.
-És én az vagyok?
-Igen, az.-lépett oda hozzám. Nem bírtam, megcsókoltam. Annyira boldog voltam. Végül az ágyban kötöttünk ki... Nyugi, nem úgy. Csak beszélgettünk, aztán meg elaludtunk. Hát nem semmi emberek vagyunk:P
Reggel Sam toppant be...
