Reggel 9-kor csörgött az órám. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mi van. Jha, hát persze; délutános vagyok a kávézóban. Nagyon nem volt lelki erőm felkelni. Alig aludtam pár órát. Még vagy egy fél órát erőlködtem mire fel bírtam ülni az ágyban. Abból a helyzetből már könnyebben kikászálódtam. Megértem lebotorkálni a konyhába, és készen voltam akár ölni is egy csésze kávéért.

-Jó reggelt Cat.-köszönt Ramiel.

-Kávé.-nyöszörögtem.

-Nem, én Ramiel vagyok.-viccelődött Ram. Hát nem volt vicces.-Különben ott van lefőzve.

Nagy csörömpölés közepette sikerült kihalásznom egy csészét, és kilöttyenés nélkül tele tudtam önteni. Szinte úgy roskadtam le a székre Ramie mellé.

-Ilyen hosszú éjszakád volt?-nézett rám kérdően.

-Még annál is hosszabb. Szegény csaj egész éjszaka megállás nélkül sírt.-nem semmi vagyok, még félálmomban is tudok hazudni.

-Uh, szegény. Ma mész dolgozni, nem?

-De, délutánra.

-És utána nincs kedved beülni valahova?

-Hát nem tudom Ram, már most hulla fáradt vagyok, pedig még el sem kezdődött a nap.-igazából nem is az volt a bajom, hogy fáradt voltam, hanem sokkal inkább találkoztam volna Dean-ékkel.

-Oké, akkor majd máskor. Egyébként is találkoznom kellene pár régen látott ismerőssel.

Angie botorkált le az emeletről a telefonommal a kezében.

-Cat, megállás nélkül csipog a telód.-nyújtotta át.

-Jha bocsi, hogy felébresztett. Sms-t kaptam, azért csipog folyton.-állapítottam meg.

Gyorsan elolvastam: "Cat. Ma mindenképp találkoznunk kell. Sammy rájött néhány dologra. Dean". Ettől tisztára magamhoz tértem, és persze tök kíváncsi is lettem. Vajon milyen dolgokra jött rá? Reggeli után felmentem a szobámba és akkor válaszoltam Dean-nek. Megírtam neki, hogy este 10 körül végzek, utána beszélhetünk. Mivel még mindig eléggé fáradt voltam, így visszafeküdtem aludni. Délután 1-kor keltem fel. Egy órám volt, hogy munka előtt összeszedjem magam, és beérjek a kávézóba. Jay volt olyan rendes, és elvitt kocsival. 

A munkaidő hamar elszállt. Mikor kiléptem az utcára, rögtön megpillantottam az utca túloldalán az Impalát. Benn ült Dean és Sam. Épp elindultam volna feléjük, amikor hirtelen a semmiből előttem termett Ramiel.

-Jesszus. Hát te?-lepődtem meg.

-Gondoltam eljövök érted, hogy ne kelljen egyedül mászkálnod az éjszaka közepén.

-De hát nem azt mondtad, hogy találkozol valamilyen ismerősökkel?-vágtam értetlen arcot, miközben Dean-ék felé pillantgattam.

-De, csak most mégse volt jó nekik.-vont vállat. Megállás nélkül Dean-ék felé pislogattam; a fejmozdulataikból könnyedén kkivehető volt, hogy azt akarják, koptassam le valahogy Ramielt.

-Figyelj Ram. Tök rendes tőled, hogy ennyire törődsz velem, de ez nekem már egy kicsit sok.-jahj, nagyon nem akartam bunkó lenni vele, de valahogy el kell küldenem.

-Ezt meg hogy érted?-nézett értetlenül.

-Úgy, hogy azt hiszed, hogy egyszer egy ágyban landoltunk, és akkor már rögtön mindig mindenhol meg kell jelenned, ahol én vagyok. Engem megfojt ez a tapadásod.- nah, épp most intéztem el, hogy minimum egy hétig szóba se álljon velem.

-Áh, hát értem. Zavar, hogy kedves akarok lenni.-úgy nézett rám, mint valami szívtelen dögre.-Akkor én megyek.-hátat fordított, és elviharzott.

-Ne haragudj Ramie!-kiáltottam még utána, de ő ezt figyelemre se méltatta. Kissé megtörten ültem be Sam-ékhez.

-Muszáj volt leráznod.-mondta Sammy.

-Tudom, csak így most napokig szóba sem áll velem.

-Majd megbocsájt. De most menjünk a motelhoz.

-Nem lehetne inkáb itt? Nincs kedvem sehova sem menni.

-Mi? Itt a kocsiban?-nézett rám Dean.

-Igen. Nagyon fáradt vagyok, és...szóval gyorsan mondjátok, mi van.-kissé ingerült lettem.

-Jól van, nyugi. Nah Sammy, vázold a helyzetet!-bökte oldalba Dean az öccsét.

-Szóval Cat, ez nem hiszem, hogy tetszeni fog.

-Per pillanat az egész életem nem tetszik, úgyhogy nem igazán tudtok rajta rontani.

-Tehát. Utánanéztem azoknak, akikkel élsz.-kezdett bele Sam.-És meg is találtam őket a nyilvántartásban.

-És ebben mi a fura?-néztem rá kérdően.

-Az, hogy a halotti nyilvántartásban szerepelnek.

-Hogy micsoda?-szörnyűlködtem el.-Az nem lehet.

-Pedig de. Nézd csak!-dugott az orrom elé egy mappát.

-Ő itt Angie, meg Jay, meg Ramiel. De ez hogy lehet?-hüledeztem.

-Úgy, hogy ők nem azok, akiknek látszanak. Először is ők itt Greta Hillins, Dereck Collins, és Fernando Carmona. Utánanéztem, és soha semmi közük nem volt egymáshoz. Greta, aki most Angela, 3 éve halt meg és Alaszkában élt. Dereck, aki Jackob, fél éve halt meg, és Detroit-ban élt, Fernando, aki Ramiel, 2 éve halt meg, és Új-Mexikóban élt.

-Én ezt nem értem.-ráztam meg a fejem.-Ha ezek a személyek már meghaltak, akkor hogy lehetséges....ez az egész?

-Ezt pontosan még mi se tudjuk, de van pár ötletünk.-mondta Dean.

-Hát akkor nem kíméljetek.-mondtam, bár már teljesen össze voltam zuhanva.