Felkeltem, és egyszerűen otthagytam Dean-t. Oké-oké, ti sem erre gondoltatok, és én sem. Egyszerűen annyira édes, és szexi és még oly sok minden volt Dean, erre én meg egyszerűen faképnél hagytam. Naná, hogy szívem szerint nekiestem volna, és 3 napig ki sem szállunk az ágyból, de ez több dolog miatt is kivitelezhetetlen volt. Egyrészt 8 hónapos terhesen nem igazán lehet az embernek ilyesfajta vágyai, mert hát őszintén megmondva, eléggé nehéz lenne megvalósítani ezeket egy hatalmas nagy pocakkal, másrészt, valahogy nem lett volna korrekt, ha kihasználom a helyzetem. Gyereket várok Dean-től, és ezért ő úgy érzi, hogy teljeskörű felelőséggel tartozik irántam, és a baba iránt is. Magyarán szólva, mindent megtesz, mert úgy érzi, hogy ez a kötelessége. Én ezt meg így nem akarom. Én igenis meg akarom magam erőltetni azért, hogy valakit elcsábítsak, és most nem érdekel mennyire hangzik hülyén. Szóval megálljt parancsoltam a hormonjaimnak, és inkább összeszorított fogakkal otthagytam. Vissza bementem Sam-ékhez.

-Jól vagy?-kérdezte mindenki kórusban.

-Igen, persze. Semmi bajom. Csupán kissé fáradok, ez minden.

-És Dean?-érdeklődött....ki más?, naná, hogy Jo. Látom ez a Dean-es dolog egész életében végigkíséri.

-Még kint maradt egy kicsit.-vetettem oda közömbösen. Nem sokkal rá, Dean is bejött. Még megpróbáltam egy kicsit kibírni, és nem a desszert felett elaludni, de aztán hajnali 1-kor már nem bírtam tovább. Szörnyen fáradt voltam, és úgy éreztem, hogy ha most nem mehetek haza, akkor tényleg belefulladok az egyébként istenien finom pudingos sütibe.

-Sammy, Samantha, ne haragudjatok, de már tényleg nagyon fáradt vagyok, ezért most inkább hazamennék, ha nem gond.-keltem fel az asztaltól.

-Nem, dehogy. Rád fér a pihenés, hiszen egész nap talpon voltál. És egyébként köszönjük, hogy egy ilyen nagyszerű ünnepséget összehoztál nekünk.

-Ugyan, nem csak az én érdemem. Mindenki kivette a saját részét benne.

-Azért mi nagyon köszönjük. Életünk egyik legboldogabb napja.

Hát ezen majdnem elsírtam magam. De persze nem tettem.

-Én is megyek.-kelt fel Dean. Ajhhh, hát nem fogta fel, hogy nem kell engem folyton kísérgetni? De most az egyszer nem szóltam neki.......végülis jót akart. Szóval elbúcsúztunk, majd hazaindultunk. Kicsit nehézkesen szálltam már bele a Chevy-be.

-Úgy ennék egy hamburgert.-jelentettem ki hazafele menet.

-Hamburgert akarsz enni éjjel fél 2-kor?-döbbent meg Dean.

-Hát csak úgy megkívántam.-vontam vállat.

-Nekem egy duplasajtos kell.-mosolyodott el. És le is fordultunk a legközelebbi autós gyorsbüfénél. Életemben nem esett még ilyen jól az evés. Utána hazamentünk, és.................nem csináltunk semmit sem. Mármint semmi rosszat:P. Annyira álmos voltam, hogy rögtön bedőltem az ágyba és elaludtam. Csak másnap délben keltem fel. Legnagyobb meglepetésemre csak Dean volt ébren.

-Jó reggelt!-mosolyogtam rá.

-Szia. Jól aludtál?

-Igen, nagyon is. Bár most kezdem érezni, hogy elfeküdtem a nyakam.-billegtettem ide-oda a fejem.

-Nah gyere ide!-intett magához. Nem értettem, de közelebb mentem. Szépen odatolta alám a széket, és miután leültem, elkezdte masszírozni a nyakam. Jahj, de isteni volt. Szinte már beleborzongtam.

-Uh, ez nagyon jól esik.-élvezkedtem nagyban:D. Ő semmit sem mondott, viszont láttam a nappali tükörjében, ami pont velem szemben volt, hogy mosolyog. Majd miután befejezte a masszázst, adott egy puszit a nyakamra. Épp elhúzta volna a fejét, de én átkaroltam a nyakát, és közelebb húztam magamhoz.

-Ne hagyd abba.-suttogtam a fülébe. Erre ő a szemembe nézett,a két keze közé fogta az arcom, majd megcsókolt. Uhh, az a csók. Leírhatatlan volt. Tipikusan az a bárcsak megállna az idő. És mi történik ilyenkor? Naná, hogy valami félbeszakítja ezt a gyönyörű pillanatot. Jelen esetben drága anyucikám jött le csattogva az emeletről. Villámgyorsan elhúzódtunk egymástól, így anyának semmi sem tűnt fel.

-Jó reggelt.-köszönt anya.

-Jó reggelt.-köszöntünk kórusban.

-Kipihentétek magatokat?

-Igen, valamennyire.-bólogatott Dean.-Tessék, csináltam kávét.-tolta oda anya elé.

-Köszi szépen.-mosolyodott el anya.

Egész jól kijöttek az utóbbi időben. Valahogy már anya sem fújt annyira Dean-re, még azt is megkockáztatom, hogy megkedvelte. De tény, hogy Dean is teljesen megváltozott, persze jó irányba. Hát igen.....vannak még meglepetések az életben.