-Szerinted melyik jobb Sam? A sárga vagy a narancssárga?-faggattam Samantha-t az egyik boltban.

-Szerintem mindegy lesz Lena-nak.-vont vállat Sam.-Egyébként meg nem rózsaszín kell a kislányoknak?

-Az enyémnek nem.-jelentettem ki, miközben visszatettem a narancssárga darabot a polcra.-Jahj, Sam. Ne legyél már olyan mérges Sam-re. Bárkinek kimehet a fejéből egy-egy jeles időpont.

-De pont az első házassági évfordulónk? A tanácsodra vártam, hátha készül valamivel, vagy legalább megcsúszva eszébe jut, de már több, mint 3 hete volt. Különben sem az 5.-re kell emlékeznie, hanem csak az elsőre. Ez olyan nagy kérés?

-Igazad van.-bólogattam, bár szerintem kissé túlreagálta. Igen, már egy év is eltelt azóta. Én éppen Lena-nak kerestem valami ajándékszerűséget, ugyanis jövő héten lesz az első születésnapja. Igen, elszaladt az idő. Az életem pedig már egy éve maga volt a tökély. Jha, idő közben átköltöztünk Kansas államba. Igen, oda, ahonnan Dean-ék származnak, csakhogy ők Lawrence-ben éltek, míg most mi Kansas City-ben. Egy nagyon szép házban élünk én, Dean, Lena, és a két Sam. Anya időközben hazaköltözött, de így is elég közel van, hiszen Denver, ahol anya és én éltünk, itt van a szomszédos államban, Colorado-ban. Szóval nincs messze. Riley sajnos nem jött velünk, de igaza van, hiszen már a saját életét tervezi, joga van hozzá. Persze azért eljön néha meglátogatni minket. Most például a jövő héten fog érkezni, Lena szülinapjára.

A bevásárlás után hazamentünk. Dean és Sammy a nappaliban ültek, és már megint valami ügyön dolgoztak. Hát igen, a vadászatot nem tudtuk kitörölni az életünkből, de most már nem akarjuk. Ez egy mókuskerék, amiből sose tudunk kiszállni. Azért így is nagyon jó.

-Tessék. Itt egy kis agyserkentő, hátha jobban megy a munka.-tettem ki eléjük az asztalra 2 üveg sört.

-A kedvenc márkám.-állapította meg Dean.-Hát nem egy istennővel élek együtt?

-De, örülök, hogy rájössz.-nevettem el magam.-Nah de hogy haladtok?

-Lassan. Vagyis pontosabban megakadtunk.-dőlt hátra Sammy.

-Hát ha valamiben tudunk segíteni, akkor szóljatok. Egyébként Lena nem sírt?

-Ööö, Lena? Nem, szerintem nem.

-Dean. Mi az, hogy szerinted nem? Most sírt vagy sem? Egyáltalán voltál fent nála?

-Igen, voltam.

-Hányszor ez a majdnem 3 óra alatt?

-Egyszer.

-Szóval egyszer? Igazad van, minek több időd pazarolni a lányodra. Dean, tudod  jól, hogy se neked, se nekem nincs jó hírünk a démonok között, úgyhogy ez miatt egy kicsit talán többet kellene figyelni Lena-ra. Sose tudhatod, mikor akarnak majd bosszút állni.

-Igazad van. Ne haragudj.

-Oké, de most akkor felmegyek, és megnézem.

Nyugisan aludt, mint általában. Egyébként nem semmi egy kiscsaj volt. Már Samantha-val kielemeztük egyik este, hogy szerintünk milyen csaj lesz Lena-ból. Hát abban megegyeztünk, hogy elég nyughatatlan természet lesz. Mondjuk ez megjósolható volt, hiszen én is és Dean is ilyenek vagyunk. Egyébként eléggé önfejű is tud lenni, ha pl. neki nem tetszik egy ruha, amit rá akarunk adni, akkor folyamatosan hisztizik, és a nem szót mondogatja. Ezt az egyet tudja. Külsőre a szeme tiszta olyan, mint Dean-é, nagyon szép zöld, szinte világít. A haja meg olyan, mint amilyen az én eredeti hajszínem: mogyoróbarna. Most már az enyém se szőke, meguntam egy ideje, és nem festettem újra be, szóval ismét barna vagyok. Szóval tényleg gyönyörű kisbaba. Nyugodtnak meg csak akkor nyugodt, amikor alszik.

-Minden rendben?-jött be Dean.

-Igen.-bólintottam.-Ma megint elsurrantok este, mi?

-Ezt meg honnan tudod?-lepődött meg.

-Dean. Tudom, hogy esténként mentek elintézni a dolgaitokat, amit egy évvel ezelőtt nem mondtál el. Minden hónap 13.-án. Vagy azt hitted, hogy nem vettem észre, amikor hónapról hónapra folyton leléptetek az éjszaka folyamán, kora reggel meg úgy osontál vissza a szobába? Ugyan már Dean, azért ennyire félrevezethetőnek te se nézhetsz.

-Hát tudod....

-Ne! Nem kell semmi hazugságot kitalálnod. Nem érdekel, mit intéztek, csak kérlek, ne nézz hülyének! És mivel tudom, hogy valami kockázatos dolog, ezért légyszi vigyázzatok magatokra. Már nem vagytok egyedül, Samantha, Lena meg én is ittvagyunk.

-Jahj, hiszen tudod, hogy sose tennénk olyat, amivel nektek árthatunk.-ölelt meg.

-Igen, persze, tudom.

Drága kislányunk úgy döntött, hogy felébred, és tudatni akarta azzal, hogy elkezdett nyöszörögni.

-Nah mi van apuka? Te vagy a soros.-kuncogtam. Dean kivette a kiságyból Helena-t. Oh, hogy milyen jól néz ki....majd elolvadtam.

-És nem is kérdezősködsz, hogy hova megyünk este?-kérdezte.

-Figyelj, én 1 évvel ezelőtt kérdeztelek, de te nem mondtad el. Most már ismerhetsz annyira, hogy tudd, megbízhatsz bennem. De ha te ennek ellenére sem akarod elmondani, akkor nem fogom. Én ezt elfogadom.

-Értem. Annyit tényleg megígérhetek, hogy ha vége lesz ennek, akkor elmondom, de most még nem.

-Oké. Csak annyit mondj meg, hogy valami nagy baj van?

-Nem, remélhetőleg nincs.

Hát ez nem hangzott tőle tök őszintén. Mindegy, ő dolguk. Felnőttek, meg tudják oldani.

-Holnap elmegyek anyáért.-váltottam témát.

-Miért mész el érte?

-Mert itt akar lenni Lena szülinapján.

-De az csak jövő héten lesz.

-Dean. Miért tartasz ennyire anyától?

-Viccelsz? Marie félbe tudna harapni engem.

-Ezt már megbeszéltük egyszer. Anyának már semmi baja veled.

-Hogyne. Meg a farkas se eszik több bárányt.

-Mindegy. Azért elmegyek érte. Egy nap alatt megfordulok. Addig Samantha vigyáz Lena-ra.

-Én is vigyázhatok rá.

-Dean, egytelenem. Tudod, hogy én az életemet is rád bíznám, de Lena felügyeletét már kevésbé.

-Merthogy?

-Lássuk, miért is. Szóval, amikor azt mondtam egy este, hogy olvass neki valami mesét, te John naplójából olvastál neki mindenféle démonűző idézeteket, meg hasonlókat.

-Most miért? Fontos, hogy fiatalon megismerkedhessen a fontos démonűzésekkel. Bármikor hasznát veheti az életben.

-Értem. Másodszor meg, amikor azt mondtam, hogy játssz egy kicsit vele, amíg csinálok ebédet, te egy szétszerelt fegyver alkatrészeit nyomtad a kezébe, és azt mutattad neki, hogy kell összeszerelni.

-De az a fegyver nem működött, és a tár sem volt meg hozzá.

-Még szerencséd, mert addig éltél volna, ha működő fegyvert mersz adni a gyereked kezébe.

-Hiszen ezek mind hasznos dolgok.

-Igen, persze, hogy azok. De nem gondolod, hogy Lena kicsit túl fiatal hozzá? Még csak 1 éves, és nem éppen ezekkel kellene traktálni.

-De...

-Mindegy. Hagyjuk. Én megkértem Sam-et és ő igent mondott.

-Hát jó. De én is tudok rá vigyázni.

-Persze. Csak Sam....szóval. Most őt kértem meg. És ez egyébként sem azt jelenti, hogy te nem vigyázol rá. De mondjuk megetetni, meg fürdetni Sam fogja.

-Oké.Oké. De a kocsit még meg sem mutattam Lena-nak.

-Jhaj, istenem.-nevettem el magam.-Akkor menjünk, és mutassuk meg neki.