Hát a kis szundiból másnap reggelig tartó alvás lett. Igaz, jó korán felkeltem. Kissé émelyegtem, de nem volt vészes. Csináltam magamnak teát, és azt kortyolgattam. Pedig nem is szeretem a teát, de most valahogy jól esett. Aztán szép lassan mindenki ébredezni kezdett. Igazából egész nap nem történt semmi sem, attól eltekintve, hogy Sam és Riley aggodó pillantásait kellett elviselnem. De semmi extra nem történt. Sőt, a következő néhány hétben sem. California-ban voltunk mindvégig. Nem találtunk semmi "munkát", ezért úgy véltük, semmi értelme továbbállni. Egyébként már egész jól kezeltem a reggeli rosszulléteimet. Sőt, mintha enyhültek volna. Talán lassan túlleszek ezen a rosszullétes szakaszon.

-Nem Sam, értsd már meg, hogy megbántottad ezzel Samantha-t.-vitatkoztam Sammy-vel.

-De nem ez volt a célom.

-Oké, én elhiszem. De egy bocsánatkérésbe nem halsz bele.

-De hiszen nem csináltam semmi rosszat.

-Áhh, pasik. Olyan bolondok tudtok lenni.

-Cat! Hagyd már!-vágott közbe Riley.-Nem érdemes vitatkozni Sam-mel. Inkább gyere, keressük meg Samantha-t.

-Jahj, jólvan.-hagytam magam. Hát, igen. A Sam-ek között volt egy kisebb nézeteltérés. Vitatkoztak, Samantha meg bemérgedt és elvágtatott a szobából. Szóval elindultunk megkeresni a feldúlt Sam-et. Benéztünk a környék szinte összes kávézójába. Ugyanis ha Sam ideges, mindig beül egy kávézóba sütit enni, és tejeskávét inni. Ez nála már rituálénak számít.

Épp a 4. kávézóból indultunk kifelé, miután láttuk, hogy Sam itt sincs, amikor ismerős arc köszönt vissza rám. Igaz, kint már szürkület volt, az asztalnál pedig csak egy olajmécses világított, de így is felismertem azt a személyt. Dean volt az. Aznap reggel láttam utoljára, amikor lelépett.

-Gyere már Cat. Menjünk.-szólt Riley. Ő nem figyelt fel Dean-re.

Már épp indultam volna, amikor megláttam, hogy Dean nincs egyedül. Egy nővel volt. Igaz, ki mással lehetett volna? És nem tehetek róla, de ez felzaklatott.

-Mi a baj Cat?-kérdezte Riley, miután észrevette, hogy valami nem stimmel.

-Ott van Dean, egy...egy nővel.-nyökögtem. Riley követte a tekintetem. Nem szólt semmit sem. Én meg valami hülye ösztöntől vezérelve elindultam Dean felé. Szegény Riley meg sem mert szólalni, csak némán jött utánam.

-Hello Dean.-mosolyogtam mézédesen.-Áh, hogy nem vagy egyedül. Bocsika, nem vettem észre, hogy van társaságod.-mértem fel a csajt.

-Mit szeretnél Cat?-erőltette magára Dean a kedvességet.

-Nem láttad véletlenül valamerre Samantha-t? Őt keressük már órák óta.

-Nem, nem láttam. De van még pár kávézó erre, nézzétek meg.-koptatott finoman le minket.

-Oh, sütiztek.-vettem észre a nagy sütit Dean előtt. Lehuppantam Dean mellé, és falatozni kezdtem belőle. Oké, ez bunkóság, és nem is annyira idegesítésnek szántam. Egyszerűen csak szörnyen megkívántam. Nem tudok ez ellen mit tenni.

-Cat, ha eddig nem vetted volna észre, épp zavarsz minket.

-Miért? Miről beszélgettetek?

-Semmi különösről. Csak úgy társalogtunk.-kezdett ideges lenni Dean.

-Azt én is tudok. Héé, te....hogy is hívnak?-böktem a csaj felé.

-Pamela.-válaszolt.

-Adok egy tippet, de csak így kettőnk között.-hajoltam közelebb hozzá.-Ne bújj ágyba Dean-nel, mert megbánod. Tapasztalatból mondom.

Majd elegánsan felálltam, és épp elindultam volna kifelé, amikor Dean megragadta a karom, és visszarántott.

-Ez fájt.-dörzsölgettem a kezem.

-Figyelj Cat! Tudom, hogy most emészt a féltékenység, hogy egy másik nővel látsz. De ez van, törődj bele. Túl kell lépned rajtam.

A kis szemét. Azt hittem, majd elmond mindenféle kis kurvának, hogy itt bezavarok a csajozásába, de nem. Ügyes taktika.

-Tudod Dean, ezer örömmel túllépnék rajtad, de sajna van egy apróság, ami nem engedi ezt.

-Cat! Gyere, menjünk. Ne most mondd el!-szólt közbe Riley.

-Hallod. Hallgass Riley-ra. És menj innen!

-Oh, hogy te milyen egy szemét alak vagy.

-Én vagyok szemét? Nézz magadra! Fogadjunk, hogy nem is Sam-et keresitek, csak utánam kémkedsz.

-Utánad? Te el vagy tévedve. Legszívesebben örökre eltűnnék az életedből.

-Akkor tedd azt!-már ordította Dean.

-Azt is tenném, de nem lehet.-már én is ordítottam. Az egész kávézó minket figyelt már.

-Dehogynem. Csak menj ki azon az ajtón.

Oké, nem így terveztem, de kicsúszott.

-Gyereket várok tőled Dean.-tessék, bejelentettem.

-Mi?-döbbent le teljesen.

-Azt hiszem, én inkább megyek.-iszkolt el a csajszi. Mi is volt a neve? Paula? Mindegy. Lehuppantam a csaj helyére. Kicsit megszédültem az idegeskedéstől.

-Jól hallottad.

-Szóval gyerekünk lesz? Ez biztos?

-Az, hogy terhes vagyok, tuti. De hogy a tiéd-e? Passz. Tudod, annyi szeretőt tartottam.-próbáltam elviccelni, de nem volt vicces.

-Ööö, én visszamegyek a többiekhez.-jelentette be Riley, majd lelépett.

-De mégis mióta?

-Hogy-hogy mióta? Amióta lefeküdtünk.-ilyen hülye kérdést.-Különben épp 8 hete. Az orvos szerint.

-Szóval akkor, amikor Jo-ék...

-Láttak. Igen, akkor miattam voltunk ott.-fejeztem be. Oké, hogy meglepte, de hogy ennyire transzba essen...

-De, de...miért nem szóltál eddig?

-Mert kissé engem is sokkolt a hír. És úgy gondoltam, előbb nekem kéne feldolgoznom, és csak utána mondom el neked.

-Bocs, de ez olyan....olyan....

-Hihetetlen? Fura? Váratlan?

-Olyasmi.

-Gyere, sétáljunk egyet, és közben mindent átbeszélünk.-javasoltam.

-Rendben.-bólintott.

Azt hiszem, sokminden megbeszélnivalónk lesz.