-Nah mondjad szivem, mi a baj?-kérdezte Sam, mikor kimentünk az erkélyre.

-Sam. Nagy hülyeséget csináltam. Nagyon-nagyot.

-Lefeküdtél Dean-nel, mi?-kérdezte halál komolyan Sam.

-Mi? Ezt meg honnan tudod?-döbbentem le teljesen.

-Jaj, Caty. Ez várható volt.

-Nah jó, kezd kétségbeejteni ez a magabiztosságod.

-Gondoltam, hogy megint egymásba gabalyodtok előbb-utóbb.

-Jahj, könyörgöm mondd azt, hogy csak te sejtetted.

-Hát igazából szerintem kb. mindenki sejtette.

-Uhh, hogy én mekkora hülye vagyok.-fogtam a fejem.

-Ugyan Caty, ez még belefér. Különben a végén még lehet, hogy rokonok leszünk.-nevette el magát.

-Kizárt.-nevettem én is.

Nah jó, kicsit megnyugodtam. Igaz, még mindig bennem volt, hogy mekkora hülyeséget csináltam, de már annyira nem volt lelkiismeretfurdalásom. Szóval még egy kicsit beszélgettünk, aztán visszamentünk a többiekhez. Ott is kicsit dumáltunk. Sammy elmondta, hogy másnap tovább kell állnunk, mert egy állammal odébb egy kopogószellem tartja rettegésben a várost. Aztán Samantha volt olyan kedves, hogy megkérte Sam-et, hogy aludjon ott Dean-nel, én meg alhattam Samantha mellett. Huu, hálám üldözni fogja mindkét Sam-et, az tuti. Szóval másnap szépen útnak is indultunk. Dean-nel nem szóltunk egymáshoz, még csak rá sem néztünk a másikra. Szépen átautókáztunk abba a városba. Sam azt mondta, hogy ők egy-két perc alatt elintézik, mi addig csak üljünk be egy kávézóba. Hát nem tiltakoztunk. Samantha kicsit aggodalmaskodott a fiúk miatt, hogy bajuk esik. De persze sértetlenül visszajöttek. Ez gyerekjáték volt nekik. Utána ki tudja mennyi ideig csak autókáztunk keresztbe-kasul az államokban. Írtottuk a gonoszt.

Épp California államban voltunk, amikor is egyik reggel szörnyű rosszullétre ébredtem. Hányingerem volt, és émelyegtem. És ez megismétlődött a következő, és az utána lévő napon is. Már nem bírtam tovább, ezért kikérdeztem Sam és Riley véleményét. Elmondtam, hogy milyen rosszul vagyok.

-Szerintetek? Gyomorrontásom van?-kérdeztem, miközben tömtem magamba a csokiskekszet.

-Lehet. Miket ettél?-kérdezte Riley.

-Nem. Édesem, ez nem gyomorrontás.

-Nem? Akkor mi? Ételallergia?

-Szívem. Nem szívesen mondom ki, de szerintem terhes vagy.

-Micsoda?-döbbentünk le Riley-val.

-Jól hallottad.

-Könyörgöm, mondd, hogy csak viccelsz. Vagy legalább tévedsz.

-Hát remélem. De ezt csak úgy tudhatjuk meg, ha veszünk terhességi tesztet.

-Nem. Nem lehetek terhes. Lehetetlen.-kezdtem besokkolni.

-Cat. Elmegyünk Riley-val, és veszünk terhességi tesztet. Te csak ülj le, és pihenj.

-De még 21 éves se vagyok. És anyum mit fog mondani? Az nem lehet.-teljesen magam kívül voltam.

-Sietünk.-mondta Sam, majd elviharoztak Riley-val. Le kellett ülnöm, mert úgy éreztem nyomban összeesek. Kb. negyed óra alatt meg is fordultak a csajok, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt. 4 különböző teszttel állítottak vissza.

-Gyere csajszi.-húzott fel Sam a fotelből. Szóval félrevonultam, és megcsináltam a tesztet. Pár percig várni kellett az eredményre.

-Cat. Szerintem már megnézheted.-szólt Riley.

-Nem akarom.-tiltakoztam.-Nem akarom tudni.

-De muszáj lesz. Kérlek Cat, szedd össze magad.-kérlelt Sam.

-Oké.-határoztam el magam. Pár másodperc múlva remegő kézzel hoztam ki a kis szerkentyűt.

-Mondjátok azt, hogy a két csík azt jelenti, hogy nem vagyok terhes.

-Oh istenem Cat.-vágott kétségbeesett arcot Sam.

-Lehet, hogy téved a teszt.-mondta Riley.-Csináld meg a többit is.

Megcsináltam mind a hármat. Az összes pozitív lett. Aztán Riley mondta ki a megsemmisítő mondatot.

-Cat. Te tényleg terhes vagy.

Erre én elájultam. Pár perc múlva tértem magamhoz.

-Jól vagy Cat?-kérdezte Sam.

-Nem, egyáltalán nem vagyok jól. Terhes vagyok. Még nem is vagyok felnőttkorú. Még gyerek vagyok, mégis gyereket várok. Aztán Riley szerencsésen tovább rontot a helyzeten.

-Cat. Már bocsi a kérdésért, de kitől is lesz a baba?

Jesszus, Dean-től vagyok terhes. Ilyen nincs.

-Dean.-suttogta halkan Sam. Ő is csak most döbbent rá. Aztán össze kellett szednünk magunkat, mert megjöttek a többiek is.