Mikor betértünk a kocsmába, leültünk egy kis sarokasztalhoz.

-Mit hozzak neked?-kérdezte. Most egész normális volt, de szerintem csak az eljegyzés okozta sokk miatt.

-Nem tudom, hogy vagy vele, de én egy sört innék.-próbáltam némi mosolyt erőltetni az arcomra.

-Oké.

2 perc múlva vissza is tért 2 üveg sörrel a kezében. Kezdetben csak ültünk csöndben és iszogattuk a sörünket.

-Tök jó, hogy Sammy eljegyezte Sam-et.-állapítottam meg hirtelen.

-Jah, aha. Az.-oké, az nyilvánvaló, hogy nem ujjong tőle, de hogy ennyire leamortizálja...

-Szerintem tök édesek együtt.-próbálkoztam tovább.

-Azok. Szinte tökéletesek.-jegyezte meg gúnyosan.

-Dean, mondd már el, mi van.-kérleltem. Azt hittem, többet kell neki könyörögnöm, ellenben ő meg simán belekezdett a panaszáradatba. Csak mondta és mondta és mondta. Tök gyorsan hadarta. Annyit levettem belőle, hogy szerinte korai az eljegyzés, meg hogy ugyebár ott van Sam-nek az alkuja, szóval csúnya dolog-e vagy sem, de meg kell halnia.

-Most irigyled őket? Vagy féltékeny vagy?-szegeztem neki a kérdéseket. Ő csak nagy szemekkel nézett rám.

-Nem, dehogy.-rázta kissé bizonytalanul a fejét. Letámadhattam volna valami beszólással, de inkább finoman próbálkoztam.

-Tudod, engem is szíven talált ez az egész. Sőt, még meg is ijedtem az elején. Sammy és Samantha is rengeteget jelent számomra, és van bennem némi félelem amiatt, hogy ezentúl kissé hanyagolni fognak. Bár lehet, hogy bolond vagyok, hogy ilyen félelmeim vannak.-tettem egy enyhe célzást. Nah végre, vette.

-Tudom, miről beszélsz.

-Valóban?-vágtam meglepődött arcot.

-Tudod, Sammy az egyetlen, aki még megmaradt nekem a családból. Az öcsém, és rengeteget jelent számomra, és úgy érzem, hogy Samantha többet fog neki jelenteni, mint én. Pedig én csak rá számíthatok.

-Ez hülyeség.-mordultam fel-Mi mindannyian itt vagyunk neked. Sammy, Samantha, Riley, Chad, még Jo is. És bármennyire is szoktál idegesíteni, még én is itt vagyok melletted, és ha baj van, számíthatsz rám.-nyugtattam.

-Köszi.-mosolyodott el-De tudod, én nem csak a bajban akarok számítani valakire, hanem mindenben. És igazad van, irigy is vagyok. Sam bármilyen szorult helyzetben is van, valahogy folyton szerencsésen jön ki belőle. És persze megtalálja azt a nőt, aki mellett le tudná élni még ezt az elátkozott életet is. Ellenben én ha meg is találom, úgyis elszúrom.

-Már miért szúrnád el?

-Mert volt már rá példa.

-Minden helyrehozható.-vontam vállat. És ahogy rápillantottam, csak akkor esett le miről beszél, vagyis kiről....rólam. Rólam???-Vagyis sok dolog, persze azért nem minden, mert kivételek mindenhol vannak.-javítottam ijedten magam. Azt hiszem, visszamegyek a motelbe.

-Oké, én is megyek.

Szóval visszasétáltunk a motelbe. Belépve a szobánkba, mintha egy kis összejövetel kellős közepén találtuk volna magunkat. Mindenki ott volt, és együtt iszogattak, meg nevetgéltek.

-Hát itt meg?-rökönyödtem meg.

-Csak megünnepeljük Sam-éket.-válaszolta Riley.

-Értem.-mosolyogtam.

-Gyertek, ti is!-invitált minket be Sam. Kb. egy negyed órát voltam ott, aztán fáradtságra hivatkozva átmentem Sam-ék szobájába, ami most üresen állt. Ledőltem az ágyba, sőt inkább egyenesen beleájultam. Tényleg nagyon fáradt lettem hirtelen. Már félálomban voltam, amikor valaki bejött a szobába. Hallottam, ahogy elhelyezkedik az ablak mellett álló fotelben. Összeszedtem a maradék erőm, és felültem, hogy megnézzem ki az.

-Bocsi, nem akartalak felébreszteni.-mondta Dean.

-Nem aludtam még. De te mit csinálsz itt?

-Meguntam az ünneplést, és gondoltam szundítok egyet.

-Ott a fotelben?

-Hát elvileg az ágyat céloztam meg, de te azt már elfoglaltad.

-Igen, és nem adok mellettem helyet.

-Nem kell.

-Oké, akkor szép álmokat.-majd fogtam magam, és a másik oldalamra fordultam.

-Neked is.

Egy idejig álmatlanul pislogtam, majd visszafordultam felé.

-Gyere, idefekhetsz.

-Mi?-nézett rám értetlenül.

-Tudom, hogy kényelmetlen az a fotel.

-Jó ez nekem.

-Szóval visszautasítod az ajánlatom?

-Hát ha ennyire kínálgatod, akkor elfogadom.-mondta, majd befeküdt az ágyba. Én a másik oldalamra fordultam. Nézegettem egy idejig, és fogalmam sincs, mi ütött belém, de hirtelen letámadtam Dean-t. Igen, rámásztam. És ő nem ellenkezett. Jesszusom, tök hülye voltam. Azt sem tudom, miért csináltam. Mikor észbe kaptam, már késő volt. Miután Dean elaludta, gyors összeszedtem a ruháimat, és átmentem a másik szobába.

-Sam.-mentem oda Samantha-hoz.-Beszélnünk kell.

-Értem. Menjünk ki az erkélyre.-mondta Sam komolyan. Érezte, hogy baj van.