Aztán gyorsan kapcsoltam, ahogy felfogtam az elém táruló képet.

-Hupsz. Bocsika.-hátráltam kifelé.

Na nem, ne gondoljatok semmi rosszra. Nem olyan kép tárult elém...Igaz, ez sem volt piskóta. Vagyis elvileg jó dolog, csak meglepett. Nah, szóval: Sammy ott térdelt Samantha előtt, és az egyik kezét fogta. Szóval nem lehetett félreérteni...Sammy épp megkérte Sam kezét. Szóval gyors hátat fordítottam, és a két Sam meglepett tekintetével kísérve kiiszkoltam a folyosóra, majd bemenekültem volna a másik szobába, de az meg zárva volt, így nekidőltem a falnak. Kissé sokkolt ez a jelenet, bár nem tudom miért.

-Nem mondta Riley, hogy ne zavard most őket?-kérdezte egy hang a folyosó végéről. Oda se kellett néznem, hogy tudjam, ki az.

-Jhaj, Dean. Légyszi hagyj békén.

-Szóval nem vártad meg, amíg Riley szól, hanem inkább mérgesen felvágtattál.-mosolygott.

-És ha így volt?-kérdeztem tőle idegesen.

-Oké. És mi volt? Mit csináltak?

-Micsoda? Nem tudjátok?

-Nem. Csak annyit mondott Sammy Riley-nak, hogy kicsit egyedül akarnak lenni. Csak nem az ágyban találtad őket?

-És ha igen?

-Akkor miért nem szálltál be közéjük?-vigyorgott. Szóval ez poénos? Hát jó.

-Tudod, jobban csípem a két pasi egy csaj felállást. Igazából mindig is vágytam rá, hogy egy testvérpárral legyek együtt.-mosolyogtam rá kihívóan.

-Valóban?-villanyozódott fel.

-Igen. És ilyenkor jut eszembe, hogy milyen kár, hogy Sammy meg Chad nem testvérek...

Nah, itt letörlődött a mosoly az arcáról. Nesze neki. Kell nekem beszólni ilyenkor? Szerintem nem tanácsos.

-Nah de tényleg, mi volt bent?-komolyodott meg.

-Semmi olyan, ami ránk is tartozna.-mondtam, majd megfordultam és elindultam lefelé a lépcsőn.

Uhh, most Sam tényleg megkérte Samantha kezét? Olyan felfoghatatlan volt. Bár lehet, hogy félreértettem a helyzetet....Nah jó, ezt még magamnak sem mesélhetem be. Csak azt nem értem, miért zavart ez meg. Talán mert félek, hogy így mindketten eltávolodnak tőlem?? Vagy mi?

-Cat! Várj már!-loholt utánam Dean.

-Mit akarsz már megint?-mordultam rá idegesen.

-Csak megtudni, hogy mi a bajod. Teljesen más vagy mostanában.

-Nem értelek.

-Te nem az a Cat Simon vagy, akit megismertem. Valami megváltozott.

-Nagyszerű megfigyelő vagy. Közlöm, hogy a világ változik, és az emberek is. És valóban, tényleg változtam. Már nem vagyok olyan kis hiszékeny liba, akinek a fejét elcsavarhatja egy ilyen bunkó, mint te.

-Ki akarja elcsavarni a fejed?-vágott értetlen arcot.

Huu, hát erre nem tudtam. Inkább csak sértődötten továbbvágtattam.

-Jó, menj csak!-kiabálta még utánam Dean.

Kimentem Riley-ékhoz.

-Cat én...

-Tudom Riley. Szóltál, hogy ne menjek, de...-folytattam volna, csakhogy mindenki a motel ajtaja felé koncentrált. Odafordultam én is. A két Sam épp most jöttek ki. Dean utánuk kullogott. Mindenki csak kérdően nézett rájuk.

-Szóval.-kezdett bele Sammy.-Valamit be kell jelentenünk.

Mindenki izgatottan figyelt, csupán én vágtam kissé unatkozó képet.

-Tehát, nem kerítek. Sam megkérte a kezem, és igent mondtam.-fogalmazta meg tömören Samantha.

Mindenki ujjongásban tört ki, megrohamozták Sam-éket és sorban gratuláltak nekik. Én maradtam a helyemen, és ahogy észrevettem, Dean is. Tök zavarodottan nézett maga elé, mint aki fel se bírja fogni ezt az egészet. És én megértettem. Ugyanazt érezhette, mint én: elveszettséget. Aztán Dean is észbe kapott, odament gratulálni nekik. Én is összeszedtem magam. Éppen Sam ölelgetett, amikor láttam, hogy Dean épp egy padra roskad le. Félretettem a sértődöttségemet, és odamentem hozzá.

-Mi a baj?-ültem le mellé tök tudatlan arccal, mintha nem is sejteném, mi a gondja.

-Semmi.-rázta a fejét, de közben fel sem nézett rám.

-Tudom, hogy van valami.

-Igen, van.

-És nem akarod elmondani?-tök kedves voltam. Huu, ilyen kedves tudok lenni Dean-nel?? Ide nekem a béke nobel-díjat.

-Nem.-zárta rövidre.

-Oké.-keltem fel a padról, majd tettem egy lépést.-Nincs kedved meginni valamit?-fordultam felé. Ő csak kérdően pillantott fel rám.

-Miért is ne?-állt fel, majd elindultunk a városba az egyetlen kocsma felé.