-Csak nem valami szexuális töltetű álom?-nevettem el magam. Dean nem nevetett. Ez meg hogy lehet? Dean mindig röhög az ilyeneken.

-Nem. De bárcsak inkább ilyenről lenne szó.-mondta halál komolysággal.

-Dean, ne csináld! Megijesztesz!-mondtam falfehér arccal.

-Tudod jól, hogy elvileg nem alapoznék egy álomra, de ha Sam álmodik valamit, annak már komoly oka van.-nah jó, itt már meg kellett támoszkodnom a pad támlájába. A szívbajt hozza rám.

-Könyörgöm Dean, mondd már el!-kérleltem.

-Lehet, hogy nincs valóságalapja...

-Valóban?-csattantam fel.-Riley szerint én megszűntem létezni számodra. Vagy nem ilyesmit mondtál, miután elmentem a motelből?-ahogy rápillantottam, láttam rajta, hogy így történt.-És ezek után hirtelen tök normális, meg kedves leszel velem, és mindez azért, mert volt Sammy-nek egy álma, aminek te nem is igazán akarsz valóságalapot adni?? Tehát vagy rögtön elmondod, vagy....

-Oké, elmondom. Szóval...-kezdett bele gyászos hangon.-Sam egyik hajnalban tök rémülten ébredt fel. Elmesélte, hogy volt egy álma. Egy temetőben voltunk, te, én, Sammy, Sam, Riley és Jo. Szóval ott voltunk, és valami nagy harc volt, nem tudni milyen. Csak bevillanásokat látott Sam is. Az viszont, hogy te egy kést szorongatsz, úgy lejátszódott előtte, akár egy film kockái.

-És? Mi történt?-sürgettem.

-Te...szóval te...leszúrtad magad.

-Micsoda?-döbbentem le.

-Igen, tudom, hogy hihetetlen. Én se vettem komolyan, csak aztán tudod feltűntél te, meg veled volt Jo is. Szóval kezdtem megijedni, és gondoltam jobb, ha tudsz róla.

-Jha, tényleg jobb.-vetettem oda kissé flegmán.-És most ez miatt aggódtál?

-Igen.

-Jesszus, te tényleg aggódsz miattam? Ez komoly?

-Mert? Sokmindenkiért lehet aggódni.-zavarodott egy kicsit össze.

-Szóval mégis létezek a számodra? Fura.-vágtam elgondolkodó arcot.

-Ne gondolj bele túl sokat kicsi lány.-vette macsósra a figurát.-Csupán gondoltam jobb, ha tudsz róla.

-Oh, ezer hála. Majd ha a kezemben lesz egy konyhakés, figyelni fogok arra, nehogy véletlenül leszúrjam magam.-flegmáztam.

-Ohh, ilyen nincs. Én csak segíteni akarok, te meg megint bunkózol.

-Mi? Én bunkózok? Nézz már magadra! Te lehetnél a bunkóságnak állított totemoszlop mintája. És ha tudni akarod, nem csak bunkó vagy, hanem érzéketlen is.

-Méghogy érzéketlen? Nagyon is érzésekkel teli vagyok.

-Persze. Mély érzelmeket táplálsz a kaják, meg a miniszoknyás-köldökig kivágott-tűsarkúban topogó-jahj de szexi vagyok csajok felé.

-Valakinek őket is szeretni kell.-vont vállat.

-Jesszus, és ha én meg belegondolok abba, hogy valamikor még réges-rég, az ősidőkben tápláltam feléd bármiféle érzelmet, ami nem csupán gyűlöletből állt...

-Mármint amikor még kapcsolatunk volt?-vonta fel a szemöldökét.

-Fúúú, ki ne ejtsd ezt többé! Kiráz a hideg.

-Mit? Azt, hogy kapcsolatunk volt? Amikor egymáshoz értünk, amikor a veszekedések után az ágyban landoltunk?

-Igen. Pont ezeket. Felfordul a gyomrom.

-Kapcsolat. Kapcsolat. Kapcsolat.-nyávogta.

-Ugyan már. Hány éves vagy? Hat?

-Hét, de fiatalosan öltözködöm.

-Nah jó, nekem ebből elegem van.-pattantam fel.-Szerint hülyeség ez az egész álom, meg hogy megölöm magam. Meg te is kész röhej vagy. Nem csoda, hogy nem bírtam melletted olyan sokáig.-majd gyors 180 fokos fordulatot vettem, és elvágtattam onnan.

Egyszerűen nem hiszem el, hogy létezik egyáltalán ilyen idegesítő, meg bunkó, meg...meg áááá. Ilyen ember nincs. Nem is ember. Uhh, fel tudnék robbanni. Kerüljön csak kés a kezembe, rögötn a hátába állítom. Hogy bírtam együtt lenni vele akkor? Mindig is tudtam, hogy inkább Sam-mel kellett volna összejönnöm...nah jó, ez csak vicc. De attól függetlenül jó pasi, és ami még fontosabb: normális, kedves, aranyos, megértő. Jesszus, szinte tökéletes. Azt hiszem, most kezdem irigyelni Samantha-t, hogy egy ilyen álompasit kifogott. Nekem miért nem jut soha normális pasi? Áh, megvan: mert én sem vagyok normális. És egy nem normális lánynak sose lesz normális fiúja. Egyértelmű. Nah ez a felismerés elszomorít.

Lent a motel előtt ott volt Riley, Chad meg Jo.

-Sziasztok.-viharoztam el mellettük.

-Cat! Várj! Ne...-mondta Riley. De nem hallottam, mi volt a mondat befejezése, mert becsaptam magam mögött a motel bejárati ajtaját. Dúlva-fúlva vágtattam be Sam-ék szobájába, mert ott volt a táskám. Aztán megtorpantam. Nem is tudom megfogalmazni, milyen látvány terült elém...