-De Dean, én eddig se értettelek, miért voltál együtt Cat-tel. Teljesen különböztök.-magyarázta Jo Dean-nek, miközben mentek fel a szobákhoz. Igen, azokhoz a szobákhoz, amik előtt én aludtam.

-Jo. Ne feszegessük ezt a témát, oké?

-Rendben.-bólogatott.

-Nem hiszem el, hogy még csak világítás sincs a folyosóóóóóóó....

Igen, épp végszóra. Dean pont keresztülesett a lábaimon. Tök megijedtem, úgyhogy szó szerint felugrottam.

-Uh, a tökéletes nap.-jött a hang a földről.

-Dean?-kérdeztem.

-Jesszus, Cat. Te vagy az? Mit keresel itt?

-Jó kérdés.-filóztam el. Ez is csak velem eshet meg, hogy elalszok egy motel folyosóján. Kitapogattam Riley-ék szobájának kilincsét, majd benyitottam.

-Gyertek be ide.-szóltam nekik. Bent megkerestem a konyha villanykapcsolóját. Olyan nyugodt és természetes hangszínben beszéltem velük, hogy magam is meglepődtem. Hiszen elvileg haragszom rájuk, főleg Dean-re. Mindegy, a fáradtságra fogtam. Miután felkapcsoltam a villanyt, beinvitáltam őket a konyhába, és behúztam magunk után az ajtót, nehogy Riley-ék felébredjenek.

-Szóval mit is kerestél kint a folyosón?-szegezte nekem a kérdést Dean. Kissé zavarban éreztem magam, hiszen mégsem mondhatom azt, hogy kint gondolkodtam azon, hogy nekem kellene meghalnom, hogy megmentsem Sam-et, és eközben meg elaludtam.

-Hááttt....-habogtam.-Tudod ez bonyolult.....-nem jutott semmi sem az eszembe.

-Most tényleg ennyire besértődtél Dean beszólásán?-vonta fel a szemöldökét Jo.

-Öööö...igen, ez az. Ez miatt voltam kint.-kapcsoltam gyorsan. Kissé zavarodott pofát vághattam, mert Dean megérzett valamit.

-Jo, kimennél egy kicsit?-kérdezte Dean. Szegény Jo tök meglepődött, hogy mi a francnak akarja Dean lekoptatni őt, aki mindvégig mellette állt.

-Persze.-habogta, majd kisasszézott a konyhából és közben villámokat szórt felém a szeme.

Én csak értetlenül pislogtam Dean-re.

-Oké, Cat. Lehet, hogy nem értjük meg mindig egymást valami tökéletesen. Nah jó, a legtöbbször nem értjük meg egymást, de most tegyük félre a nézeteltéréseinket.

-Dean Winchester, mire akarsz kilyukadni?

-Figyelj Cat.-hajolt közelebb hozzám, és szinte suttogó hangerőre váltott.-Tudom, hogy valami baj van veled. Valami nagy gondod, dilemmád lehet. Fogalmam sincs mi az, és ezért kérlek, hogy mondd el, hátha segíthetek.

-Mi van? Te beszívtál?-próbáltam a hangomban némi iróniával kérdezni, de közben tök meg voltam ijedve, hogy ki van írva az arcomra, mit terveltem ki.

-Tudom, hogy valami baj van.

-Aztán honnan tudnád?-kérdeztem felháborodással a hangomban.

-Nem tudom, csak érzem.

-Vannak érzéseid?-vágtam idétlen értetlen arcot. Ezen elmosolyodott.

-Jó, oké. Nem kell semmit sem mondanod. Úgyis rájövök.

-Hát akkor hajrá.-vetettem oda lazán, majd felálltam az asztaltól, és emelt fővel kivonultam a szobából. Persze belülről tök reszkedtem. Szívem szerint elmondtam volna mindent Dean-nek, de akkor tuti, hogy magához kötözött volna, nehogy valami hülyeséget csináljak. Bár lehet, hogy nem bántam volna...ááá, gyorsan ki kell ezt vernem a fejemből. Nem fogok megint Dean vonzáskörébe kerülni!!! Kizárt! Nah szóval kimentem a motelből, vettem egy éjjel-nappali kávézóban egy csésze kávét, majd elsétáltam egy parkszerű valamihez. Ott lecsüccsentem egy padra, és kortyolgatni kezdtem a kávémát, miközben azon pörögtem a gondolataim, hogy most mit tegyek. Igazából nem is érzékeltem az idő múlását, csak az tűnt fel egyszer csak, hogy hajnalodik. Ekkor rájöttem, hogy már legalább 2 vagy 3 órája ülök itt, de még mindig nem jutottam semmire. Pokoli egy érzés. Itt van egy csomó gond a nyakunkon, emberek élete forog kockán, és te közben tudod mi lenne a megoldás, de nem tudod elfogadni. Jesszus, hogy is fogadhatnám el, hogy meg kellene halnom ahhoz, hogy minden megoldódjon. Én nem akarok meghalni, túlságosan is szeretek élni ahhoz. Hiszen annyi rossz történt már velem, de eddig fel sem merült bennem, hogy az öngyilkosságba meneküljek. Nem is bírnám megölni magam. Ahhoz gyáva és önimádó vagyok.

-Szép a napfelkelte.-ült le mellém Dean. Elnevettem magam.-Most mi van?

-Csak nem szállsz le rólam? Oké, oké, tudom, hogy hihetetlenül vonzó vagyok, akár egy mágnes....

-Nah meg egoista.-vágott közbe.-De komolyra fordítva a szót. Én tényleg aggódom.

-Miért aggódsz Dean?-kérdeztem szórakozottan.

-Nem igazán tudom.

-Jahj, dehogynem.-ugyan már, nekem ne próbáljon hazudni.

-Tudod, Sammy...-szünetet tartott.

-Igen?

-Sammy-nek volt egy álma még azelőtt, hogy elraboltak volna engem.

-Nekem is voltak álmaim.-nem értettem mire akar kilyukadni.

-De ez nem egy szimpla álom. Rólad szólt...