-Még mindig nem veszi fel.-tette le aggodalmaskodva a telefont Riley.-Már vagy 5-ödszörre hívtam Sam mobilját.

-Várjál, felhívom az én mobilomról is.-kutakodtam a táskámban fél kézzel, a másikkal pedig fogtam a kormányt.

-Most arra célzol, hogy nekem nem veszi fel, neked meg rögtön?-húzta fel kicsit magát Riley.

-Nem, dehogy.-tiltakoztam, pedig pont úgy gondoltam. Úgyanis sejtheti Sam, hogy csak akkor hívnám, ha baj van. Szóval tárcsáztam. Kicsöngött. Eddig jó. De aztán csak csöngött, és csöngött. Már épp letettem volna, amikor beleszólt.

-Cat?-kérdezte aggodalmas hangon.

-Jesszus, Sammy. De jó, hogy felvetted.-kaptam vissza a fülemhez a telefont.

-Csak Dean-től viseli el, hogy Sammy-nek szólítsa.-dörmögte hátulról Jo. De aztán Riley gyilkos pillantásokat vetett felé, így befogta.

-Rob felhívott, és elmondta mik történtek. Hogy vagytok? Samantha jól van? És te? Meg egyáltalán hol vagytok?

-Voltunk sokkal jobban is. Épp Hardford-ban vagyunk.

-Megyünk oda hozzátok. Talán 2 óra, és ottvagyunk.

-Vagytok?

-Igen, én, Riley, Chad, meg Jo.-Jo nevét kisebb megvetéssel mondtam ki.

-Jó, siessetek.-majd le is csapta a telefont. Eléggé zaklatottnak tűnt, ami nem csoda.

Szóval most még jobban tapostam a gázt, mint eddig. Kevesebb, mint 2 óra alatt odaértünk. Kicsike kis város volt, és rögtön kiszúrtuk Dean kocsiját az egyik motel előtt. Bent gyorsan letudakoltuk, melyik szobában vannak Sam-ék. Én már szinte vágtattam előre, de amikor épp nyitottam volna az ajtót, Jo megragadott a kezemnél, és maga mögé rántott. Így diadalittasan vonulhatott be először ő a szobába.

-Szia Sam.-ugrott szinte a nyakába Jo. Én nem törődtem ezzel, hanem odasiettem Samantha-hoz.

-Oh, Cat.-ölelt meg.-El se tudod képzelni, milyen jó érzés, hogy újra látlak.

-Én is nagyon örülök. Nagyon hiányoztál. És sajnálom, hogy nem szóltam legalább neked, mielőtt leléptem.

-Semmi baj.

Közben Sam levakarta Jo-t a nyakáról, és odajött hozzám. Csak néztünk egymásra. Hát igen, amióta volt az a bizonyos eset, hogy (bár hülyén hangzik, de) véletlenül lefeküdtünk egymással, azóta nem igazán értünk egymáshoz. Kissé még zavarba jöttünk ilyenkor. De most valahogy nem érdekelt a múlt. Megöleltem, és csak ott szorítottuk egymást.

-Úgy örülök neked Cat. Már nehezen ment nélküled.-és még mindig nem engedett el.

-Itt vagyok, és megoldunk minden problémát.-nyugtattam.

-Öh, fiatalság.-szólt közbe Riley.-Az ölelkezés szép dolog, de nem old meg semmit sem.

Így észbe kaptunk, és elengedtük egymást.

-Nah jó.-ültem le az ágyra.-Sam, mondd el, hol tűnt el Dean, mikor, mikor vettétek észre, meg minden fontos infót.

-Hát ebből a motelből tűnt el. A szomszédos szobából. Menjünk át.-javasolta.

Amikor beléptem a szobába, egyszerűen térdre rogytam. Megállás nélkül forogott velem a világ, és nem fogtam fel, hogy Sam-ék mit mondanak nekem. Aztán arra eszméltem, hogy Riley már szinte lökdös.

-Cat, minden rendben?-kérdezte Riley.

-Hát nem éppen.-mondtam, miközben a padlót bámultam. Nem bírtam felnézni arra a falra, ahol az a bizonyos jel volt felfestve.

-És ez biztos vér?-ment közelebb a falhoz Chad.

-Igen, biztos.-mondta lesütött szemekkel Sam.

-És az is, hogy.....szóval.....hogy ez a vér......tudod.-habogott Riley.

-Nem, nem tudom biztosra, hogy kié ez a vér.

Én közben hatalmasnagy erőt vettem magamon, és közelebb léptem a falhoz. Felemeltem a csuklóm, és összehasonlítottam az ábrával. Úgy csináltam, mintha abban reménykedhettem volna, hogy lesz valami eltérés, és rájövünk, hogy nekem nincs is közöm hozzá. De persze ez szinte lehetetlennek számított. És bár nehéz volt, de be kellett ismernem, hogy közöm van hozzá, nagyon is.

-Nah jó, menjünk vissza!-szólalt meg Sam. Már mindenki vonult ki a szobából, én mentem utolsónak, amikor megpillantottam valamit a földön. Lehajoltam érte. Dean nyakláncának medálja volt.

-Sam. Ezt szerintem tedd el!-nyújtottam át neki a medált, amikor már visszamentünk a másik szobába.

-Mi ez?-vette a kezébe.-Dean medálja.-mondta némi habozás után.

-Igen.-válaszoltam. Mindenki néma csöndben volt a szobában.

-Legyen inkább nálad.-adta vissza a medált.

-Mi??-döbbentem le. Nem értettem, miért adja nekem.-Sam, szerintem nálad jobb helyen van.

-Nem, jobban szeretné, ha tőled kaphatná vissza.

-Nem hinném.-tiltakoztam.

-Nem érted.-állapította meg Sam.

-Hát lehet.

-Gyere, mondanom kell valamit.-kezdett el húzni.

-Nem! Mondd itt, ha valamit akarsz. Szerintem semmi olyan nincs, amit el kellene titkolnunk itt bárki elől is.

Erre mindenki heves bólogatásba kezdett, de senki száját el nem hagyta egy szó se.

-De Cat, ez inkább olyan személyes jellegű.

-Dean és Cat kapcsolatáról szerintem mindenki tud mindent.-szólalt közbe Riley. Hát ha a pillantásommal ölni tudtam volna, akkor Riley már nem élne. Jo pedig kissé összezavarodva nézett. Hát igen, ő nem tudott mindent.

-Ááá, akkor inkább nem mondom.-zárta le Sam.

-Akkor ne mondd!-vetettem oda. Közben pedig nagyon is érdekelt, hogy miről van szó.

-Akkor szerintem álljunk neki megoldani a gondokat.-javasolta Chad.

Ebben mindannyian egyetértettünk.

Már olyan rég láttuk őket...