Már majdnem odaért hozzánk Kyle, vagyis mintha inkább Sam felé ment volna. Gyorsan kellett mérlegelnem, hogy mit csináljak. Mert ha lelövöm, akkor azzal együtt Kyle is meghal. Nem volt sok időm gondolkodni. Célbavettem és lőttem. Csak a lábát lőttem meg. Nem akartam megölni.

-Fustás Sam!-kiáltottam, miután Kyle a földre rogyott. Tudtam, hogy ez a kis sérülés nem tartja sokáig vissza. Futottunk ahogy csak bírtunk, lefelé a parkolóházból ki az utcára. Pont akkor értek oda Dean-ék.

-Hol van?

-Fent.-mondtam levegő után kapkodva.-Lábon lőttem, de nem tartja vissza sokáig.

-Mi? Miért nem lőtted le?-nézett rám kérdően Dean.

-Mert ő is ember, és én nem vagyok gyilkos.

-Cat. Ő már enm ember. Nem ura magának. És itt érvényes a természet törvénye:Ölj vagy téged ölnek meg!-nagyban oktatott Dean, és közben észre se vettük, hogy Kyle már lefelé tartott.

-Cat! Vidd innen Samantha-t!-mondta Dean, de Kyle ott termett, és egy laza mozdulattal nekivágta egy tűzcsapnak.

-Dean!!!-rohant oda hozzá Sam. Nem sok később már ő is eszméletlenül feküdt az utca tulsó oldalán. Mi ketten Samantha-val teljesen lecövekeltünk. Mozdulni se mertünk, mintha abban reménykedhetnénk, hogy nem vesz minket észre. Hát tévedtünk. Kyle egyenesen felénk tartott.

-Cathrine! Csinálj valamit!-súgta Sam remegve.

Muszáj lesz.-gondoltam magamban, és azzal újra célba vettem a tőlünk pár lépésre lévő Kyle, és meghúztam a ravaszt. A szíve alatt egy kicsivel találtam el.

-Mi történt?-kérdezte már emberi létében. Gyors odafutottam hozzá, de hiába. Meghalt. Sírógörcsöt kaptam. Mégiscsak embert öltem meg.

-Cathrine. Meg kellett tenned.-jött oda mellém Sam, bár ő is küzdött a könnyeivel.

-Tudom.-töröltem meg az arcom. Erőt vettem magamon. Odasiettem Dean-hez.

-Dean!-rázogattam.

-Uh, a fejem.-fogta a fejét.-Jól vagytok?

-Igen. Kyle...meghalt.-csuklott el a hangom.

-Héhé, nyugi. Ezt kellett tenned.

-De most öltem meg egy embert.

-Ő már nem volt ember. Vadállat volt. Különben meg inkább haltatok volna meg ti? Mindnyájunkat megmentettél.

-Igaz.-majd Sam felé pillantottam. Épp Samantha segítette fel.

-Jól vagytok?-kérdezte Sam-éket, mikor odajöttek hozzánk.

-Igen.-válaszolta Samantha.-Bár nem mindennap változik a főnököm vérfarkassá.

-Elég bizarr, de hát üdvözlünk a mi világunkban.-mondta Dean.

-És most mihez fogsz kezdeni?-kérdeztem.

-Nem tudom. Itt semmiképp sem maradok. Ez a hely esküszöm el van átkozva. Mindenki itt halt meg, aki nekem fontos volt.-mondta szomorúan Samantha.

-Van hova menned? Valami rokonhoz esetleg?-kérdezte Sammy.

-Nem, nincs. Kis család vagyunk, vagyis voltunk.

-Gyere velünk.-vetettem fel.

-Mi van?-nézett rám hülyén Dean.

-Cat. Ez nem épp Samantha világa, és nem kellene belekeverni.-mondta Sam.

-Benne vagyok.-vágta rá Sam.

-Samantha, te nem tudod, mire vállakozol.-mondta Dean.

-Dean. Egyedüli gyerek voltam a családban. 5 évesen volt egy autóbalesetem, amiben meghaltak a szüleim, de én túléltem. Utána a nagynénémhez kerültem, mert ő volt az egyetlen élő rokonom. Ő nem sokkal később öngyilkos lett, és felakasztotta magát. Én találtam meg. Utána nevelőintézetekben éltem, és pokol volt az életem. Aztán a legjobb és egyben egyetlen barátnőm meggyilkolásának helyszínére engem küldtek ki. Most pedig a főnököm vérfarkas lett, és meg akart ölni. Eddig is volt egyfajta életem, és szerintem ennél rosszabb nem lehet.

-Halljátok szegénynek eddig se volt fenékig tejfel élete, szóval? Különben is unom már a fiú-uralmat. Egyenlíteni kéne.-mondtam.

-Biztos vagy benne Sam? Tényleg nekünk is sokszor pokol az életünk. És sajnos ebből nincs kiszállás. Sőt nekünk hármunknak más választásunk nem is volt.

-Teljes mértékben.-bólogatott hevesen Sam.

-Hát jólvan.-csapta össze a tenyerét Dean.-Sammynek úgyis kellene egy csaj.

-Dean!!!-bökte oldalba Sam.-Ne is figyelj rá, kicsit lökött.

-Nah akkor megyünk?-kérdeztem.

-Mehetünk.-mondta Dean, és Sam-mel el is indult. Én is mentem volna, de Samantha visszatartott.

-Köszönöm.-mondta halkan.

-Ugyan, mit?

-Tudod, eddig nem tartoztam igazán senkihez se, de érzem, hogy itt jó lesz nekem, bármennyire is rosszul állítjátok be ezt a tifajta világotokat.

-Hidd el, itt csak egymásra számíthatunk! Üdvözöllek a Winchester családban. Igaz, én Simon avgyok, de mindegy. Nah menjünk.-indultam el.

Visszamentünk Sam lakására. Összeszedett néhány cuccot, aztán útnak indultunk, ugyanis állítólag Dean kapott valami hívást, és sürgősen oda kell mennünk. De azt nem tudom, hova.