-Most tényleg be akarsz kopogni?-kérdeztem Dean-t, miközben Samantha ajtaja előtt álltunk. Rámvigyorgott, majd bekopogott.

-Mit is mondtál az előbb? Tudod, annyira lekötött a két szép szemed.-mondta elégedett mosollyal. Nem tudtam mit válaszolni, mert ajtót nyitott Samantha.

-Jó napot. Dean Winchester vagyok. A munkatársamat, Sam-et keresem. Itt van még?

-Igen.-mondta kissé meglepődve Sam.-Esetleg bejönnek?

-Igen.-mondta Dean, majd betrappolt. Én csak zavarodottan pislogtam Sam-re, majd én is bementem.

-Áh kolléga. Csak nem lazsálunk munka közben?-huppant le Dean öcsikéje mellé.

-Dean. Mit keresel itt?-préselte a fogai között a szavakat.

-Érted jöttem. Mert gondoltam, hogy nem tudod elvégezni a munkát egyedül.

-Esetleg egy teát?-kérdezte Samantha.

-Igen, elfogadok.-vágta rá Dean. Ekkor Sam rám nézett kérdően.

-Én is kérek egyet.-feleltem.

-Öcsi. Nem csodálom, hogy itt vagy még. Milyen jó csaj. Túl jó neked.-suttogta Dean.-És a bélyeggyűjteményét megmutatta már?

-Dean! Hagyd abba!-szóltam rá. Már engem idegesített. Dean be is fogta, de csak azért, mert visszajött Samantha.

Nah aztán elteázgattunk, és Sam újra elmondta a sztorit, hogy mit látott. Végül eljöttünk onnan.

-Szerintem vérfarkasok lesznek.-állapította meg a kocsiban Dean.

-Aha, szerintem is.-mondta elgondolkodva Sam. Ekkor Dean rápillantott, és csak fürkészte az arcát.

-Ennyire bejön?-kérdezte végül.

-Mi? Kiről beszélsz?

-Hát arról a csajról. Hogy is hívják?

-Samantha.

-Igen, róla. Szóval?

-Mi szóval? Nincs semmi szóval.

-Persze-persze. A kis Sammy belezúgott a csaj Sammy-be.

-Jhaj Dean, hagyd már abba.

-Szerintem meg mindketten hagyjátok abba!-szólaltam meg a hátsó ülésről.-Dean, minek nyaggatod Sam-et? Nem tartozik rád, hogy ki jön be neki, meg hogy ki nem. Sam, te meg mit magyarázkodsz itt össze-vissza? Lerí rólad, hogy bejön a csaj, nem is kicsit. Szóval ezzel vita letudva. Oké?

-Oké.-válaszolták egyszerre.

-Akkor mi legyen?-tűnődött el Sam.

-Hát estig meg kell valahol húznunk magunkat. Vegyünk ki egy szobát. És készüljünk fel az esti ordas-vadászatra.-vázolta fel a tervet Dean.

Nem tiltakoztunk. Kivetünk egy kis szobát. A nap hátralévő részében készültünk az estére. Sam-en viszont láttam, hogy néha elkalandozott. Mikor Dean kiment kávéért, ki is faggattam.

-Sam. Ennyire nagy hatással volt rád a csaj?-szegeztem neki a kérdést.

-Samantha?

-Igen, ő.

Habozott.

-Héé, én nem Dean vagyok. Nem röhöglek ki. Nekem elmondhatod.

-Igaz.-vett egy nagy levegőt.-Tudod, nem hittem hogy Jessica után valaki ilyen nagy hatással lesz rám pár óra beszélgetés után.

-Szóval nehogy tetszik, de még bele is zúgtál.

-Ezt így nem mondanám. Mert még annyira nem ismerem. De tény, hogy jó csaj.

-Gondoltam, hogy így van. De...-ekkor betoppant Dean, úgyhogy befogtam inkább.

-Miről pletyiztek lányok?-kérdezte vinnyogós hangon.

-Téged beszéltünk ki.-vetettem oda félvállról.

-Nah jó. Viccet félretéve, mennünk kell. Kezd besötétedni.

-Oké, induljunk.-mondta Sam, majd összepakoltuk a szükséges fegyvereket, és elindultunk a városba.