Aztán végre odaértünk abba a kis városba, ahol a gyilkosságszerűséget történtek.
-Hol kezdjük?-kérdeztem a fiúkat.
-Szerintem Samantha Heven-nél. Ő állítólag látotta az egyik gyilkosságot a szobája ablakából. Bár van még egy személy, bizonyos George Bell.
-Oké Sam. Tiéd Sam. Miénk Cat-tel George.-jelentett ki Dean.
-Miért kell különvállni?-értetlenkedett Sam.
-Mert így gyorsabb.-kacsintott Dean.
-Áh, jólvan.-kapta fel kissé a vizet Sam, majd elvágtatott.
-Dean, talán ezt nem kellett volna.-jegyeztem meg.
-Ugyan Cat, mi baja lesz, ha egyedül megy egy csajhoz? Legfeljebb az, hogy megdönti.
-Édes istenem. Nem tudnál egyszer az agyaddal gondolkodni?
-Hiszen tudod, hogy menthetetlen vagyok.-vette elő a csajfelszedő vigyorát.
-Áh, menjünk inkább.-indultam el.
-Ugyan Cat.-futott utánam. Közben Sam odaért Sam házához.(Ildy, te leszel a hibás, ha az olvasók belekeverednekXD) Kopogtatott, és közben valami lapot fogott a kezében, amivel be akarta adni, hogy újságíró. Szóval a lapot tanulmányozta, amikor nyílt az ajtó.
-Jó nap...-ekkor pillantott fel Sam.-...ot!-hát igen, kissé ledöbbent.
-Jó napot.-mosolygott Samantha.-Miben segíthetek?
-Hát, szóval.-nagy levegőt vett Sam.-A helyi újság gyakornoka vagyok, és cikket írok a mostani támadásokról. Úgy hallottam, maga látta az egyiket.
-Oh, igen.-sóhajtott egy nagyot Sam.-Jöjjön be.
Bekísérte a mi Sam-ünket a nappaliba.
-Már meg ne haragudjon, de elég sokat járok a helyi újság szerkesztőségébe, de magát még nem láttam.
-Valóban? Hát, csak nemrég vagyok itt. Esetleg ott dolgozik?
-Fényképész vagyok, és az újságnak is szoktam fotókat csinálni.
-Áh, értem.
-Tehát mit szeretne megtudni?
-Mindent, amit látott.
Samantha leadta a sztorit. Az volt a lényege, hogy csak épp a végét látta ennek az egész gyilkosságnak. Sam meg csak ledöbbenve hallgatta.
-Bocsánat, ha személyeskedem.-kezdett bele Sammy.-De lehet, hogy rosszul látom, mégis olyan, mintha annyira nem viselte volna meg ez az egész. Mármint valamilyen szinten igen, de nem annyira, amennyire kinéznénk magából.
-Értem, mire céloz. Hát igen, az eredeti végzettségem helyszínelő. Szóval láttam már pár csúnya dolgot.
-És hogy-hogy most újságnak csinál fotókat?
Itt Samantha elhallgatott és látszott rajta, hogy valami rossz emlék miatt.
-Ne haragudjon!-kért bocsánatot Sammy.
-Semmi. Tudja, egyszer szokás szerint egy gyilkossághoz hívtak ki, és csak ott derült ki, hogy az áldozat a legjobb barátnőm volt. Onnantól kezdve nem akartam többé helyszínelőként dolgozni.
-Oh, részvétem. És köszönöm szépen a segítséget.-kelt fel Sam.
-Nem kér esetleg egy teát, vagy kávét?-vágott gyorsan közbe Samantha.
-Hm, miért is ne? Elfogadok egy teát.-ült vissza a helyére.
-És nem lenne túl nagy gond, ha tegeződnénk?
-Dehogy.-helyeselt Sammy.-Egyébként szia. Sam vagyok.
-Szia. Én úgyszintén Sam.
-Tényleg?-mintha most hallotta volna először a mi kis Sammynk.
-Igen, Samantha. Te meg gondolom Samuel.
-Igen.-mosolygott Sammy, ekkor viszont megcsörrent a mobilja. Dean volt az.
-Hol vagy már öcsi? Mi rég végeztünk Georgeikával.
-Még Samantha-nál.
-Ennyire jó a csaj?
-Jhaj Dean. Hogy lehetsz ilyen?-ekkor viszont visszajött Samantha a teákkal, ezért Sam lecsapta a mobilt.
-Nah mi van?-kérdeztem Dean-t.
-Lecsapta a telefont. Biztos a csaj miatt. Hát ajánlom neki, hogy nagyon jó csaj legyen. Nah gyere!
-Hova?
-Hát Samantha-hoz.
-Minek mennénk oda?
-Mert ha Sam egy jó csajt lát, akkor meg se bír mukkani. és így semmit sem tudunk meg a támadásokról.
-Bezzeg ha te csinálnád, akkor már a kezünkbe lenne a gyilkos pontos leírása, és a csaj telefonszáma is.
-Hiszen ismersz.
-Sajnos. Nah akkor menjünk.-lódultam meg. Dean még gondolkozott egy ideig, aztán utánamrohant.
-Mit jelentsen az, hogy sajnos?-nyaggatott.
