Este, miközben nagy hévvel készülődtem, egész végig azon agyaltam, hogy lehet, hogy Dean mindig keresztbe tud tenni nekem? Végre bulizhattam volna egyet, erre meg azt kell néznem, hogyan enyeleg a modell csajokkal. De azért valamennyire lenyugtattam magam. Hiszen kaptam egy gyönyörű ruhát, amit maga Montan tervezett, jópofizhatok a szakma naggyaival, és a legfinomabb koktélokat szürcsölhetem.

-Kész vagy Cat?-kérdezte Sam.

-Csak még a fülbevalóm beteszem és mehetünk.-és már épp indultam is volna, amikor Sam elkapta a kezem.

-Cat. Akarok kérdezni valamit.-suttogta.

-Oké. De miért kell suttogni?-kérdeztem kissé hangosabban.

-Pszt!-tapasztotta be a szám.-Dean-ről van szó.

-Mi van vele?-vettem lejebb a hangerőm.

-Hát, izé. Nem zavar, hogy ott lesz egy csomó jó csajjal, akik egytől-egyig ki vannak éhezve egy pasira?

-Nem.-vágtam rá.-Vagyis...de. Igenis zavar, de nem tudok mit csinálni ellene.

-És ha beszélnél vele, hogy mi lenne ha ti ketten újra....

-Be ne fejezd a mondatot! Ő nem tudhatja, hogy én még mindig teljesen bele vagyok esve. Higgye csak azt, hogy közömbös vagyok.

-De ezt nem értem.-rázta a fejét Sam.

-Ne is próbáld megérteni.-mondtam, majd kilibbentem a szobából.

15 perc múlva már ott is voltunk a party helyszínén. Én csak ámultam. Ott volt minden fontos ember a divatszakmából. Meg persze híres modellek is. Eddig azt hittem, hogy káprázatosan nézek ki, de aztán ahogy néztem ezeket a csajokat, elszállt az önbizalmam. Nem úgy Dean-nek, aki rögötn ott is hagyott minket Sam-mel, és ment "ismerkedni". Én megpillantottam Montan-t. Gondoltam odamegyek megköszönni ezt a nagyszerű lehetőséget, hogy a ruháiban résztvehettem egy divatbemutatón.

-Jó napot Mr. Montan.-mosolyogtam rá tündérien.

-Oh, Mrs. Simon. Meg szeretném megegyszer köszönni, hogy résztvett. És ha már itt van, szabadna bemutatnom pár ismerősömnek?-kérdezte. Ekkor pillantottam körbe csak, hogy kikkel társalgott. Tátva maradt a szám. A leghíresebb tervezők vettek körül. Montan pedig mindenkinek bemutatott. És amin mégjobban meglepődtem, ők is dícsértek, hogy milyen nagyszerű voltam. És most jön a java: Megkértek, hogy vegyek részt későbbiekben is ilyen bemutatókon. Zavaromban csak annyit mondtam, hogy átgondolom, mivel épp "egyetemista vagyok". Mondjuk részben igaz volt, hiszen elkezdtem, csak abba kellett hagynom egy szörnyű családi tragédia miatt, amiről azóta se beszélünk.

-Sam! Sam!-futottam oda hozzá.-Azt akarják, hogy legyek modell. Érted? Én, modell!

-Hiszen ez nagyszerű.

-Tudom. Sose hittem volna. Most mi legyen? Mi lenne veletek, ha elfogadnám? És velem?

-Héhé, nyugi!-csitított le Sam, mert kissé túlpörögtem.-Ez a te döntésed. Szerintem aludj rá egyet.

-Jó, igaz.-bólogattam hevesen.

-Most inkább csak élvezd a bulit.

-Oké, de te is.

-Áh, most nincs nagy kedvem hozzá. Különben is, Dean nemcsak helyettem, hanem egy egész baráti kör helyett is élvezi a dolgokat.-bökött Dean irányába, aki teljesen le volt kötve a csajokkal. Gondolom épp valami eszemet nagy baromságot hitetett el a csajokkal. Pl, hogy rockzenész, vagy tehetségkutató, vagy pap vagy tudom is én mi.

-Nah jó, akkor legalább igyunk valamit. Aztán ha utána sem jön meg a kedved, akkor visszamegyünk a hotelbe.

-De hát nem akarsz bulizni?

-Egy csomó ismeretlen van itt, és nekem most nincs kedvem ismerkedni.

-Hát jó, akkor irány a bár!-jelentette ki Sam. Jópár koktélt megittunk, és eldumálgattunk, de a bulihoz ezek után sem volt nagy kedvünk, így úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a hotelbe. Előbb odamentünk Dean-hez.

-Öh, bocsika. Dean, mi visszamegyünk a hotelbe. Nem jössz?-kérdeztem tőle, miután nagy nehezen a közelébe férkőztem.

-Ő meg ki?-bökött felém az egyik csaj.

-Áh, csak az unokahúgocskám.-legyintett Dean.-Egyébként nem megyek. Végülis nem hagyhatom magukra ezeket a gyönyörű hölgyeket.-erre a csajszikák idétlen röhögcsélésbe kezdtek.

-Biztos beszéltél a munkádról is.-mondtam csak úgy, amivel az volt a célom, hogy megtudjam, mivel szédítette ezeket a csajokat. Csak úgy, szimpla kíváncsiságból...

-Igen.-felelte Dean helyett egy fekete hajú csajszi.-Mondta, hogy a Playboy-nál dolgozik, és Hugh Hefner jóbarátja.

-Áh...Hef jó barátja.-nevettem.-Nah jólvan, mi mentünk.-hátat fordítottam és elvonultam. Még ilyen hülyeséget, hogy ő lenne a híres nyuszis magazin atyjának jóbarátja. és hogy ezt még be is veszik.....Nah mindegy. Visszaértünk és én ki is ütöttem magam.