Másnap már kora reggel továbbindultunk. Anya szíve szerint odakötözött volna a székhez, de végül ő is rájött, hogy így a legkönnyebb mindenkinek. Legalább biztonságban leszek a fiúk mellett. Aztán csak teltek a hetek, és mi megállás nélkül keringtünk az államok között. Egy furcsa haláleset sem volt mostanság. Én szörnyen untam magam. Dean-hez alig szóltam, csak ha muszáj volt. Így is elég nagy erőfeszítésembe került kitörölni az érzelmeimet iránta. Sam-hez is csak ritkán szóltam. Mert amikor beszéltem vele, úgy éreztem, hogy Dean felénk-felénk pillant, és elfogott valamilyen rossz érzés. Eszembejutott, hogy mit műveltünk Sam-mel, és szabályos rosszul lettem tőle. Tehát nagyrészt csak zenét hallgattam, olvasgattam, neteztem.

-Sam! Még mindig semmi fura eset?-kérdeztem már az unalom legszélső határán.-Valami, akármi?

-Nem, még mindig semmi.-fordult hátra hozzám a kocsiban.

-Én ezt nem bírom.-terültem el az ülésen.

-Jobban örülnél, ha emberek halnának meg csak azért, hogy ne unatkozz?-nézett rám furán Sam.

-Dehogy. Csak ezt így már nem lehet kibírni.

-Most az egyszer egyetértek Cathrine-nel.-szólalt meg Dean. Hát jha, amióta eljöttünk tőlünk, Dean megállás nélkül Cathrine-nek hív. Igaz, hogy utálom, de már lassan megszokom.

-Akkor mégis mit csináljunk?-kérdezte Sam.

-Menjünk Los Angeles-be.-vetettem fel.

-Miért pont oda?

-Mert az tele van híres, és szexy színésznőkkel.-vigyorgott Dean.-Én benne vagyok.-tette hozzá.

-Felőlem.-vont vállat Sam.

-Király. Irány Los Angeles!!-kiáltottam.

Hát jó pár napba telt, amíg odaértünk, ugyanis pont az államok tulsó felén voltunk. De amikor odaértünk.....elállt a lélegzetem. Sokmerre jártam már, de itt még sose.

-És most hova?-tűnődött el Sam.

-A Bronze Shine-ba.-vágtam rá.

-Miért pont oda?

-Mert állítólag oda csomószor betérnek a sztárok is.

-Akkor jó drága lehet....

-De nem Juliett Parker-nek.-lobogtattam az egyik hamis bankkártyámat.

-Hé, kezdesz Winchester lenni.-nevetett Dean. Még mindig összeszorult a gyomrom, ha a csillogó szemeibe néztem...

-Nah jó. Felőlem mehetünk.-nyugodott bele Sam.

-Előbb vásárolni.-mondtam.

-Azt meg minek?

-Mégse mehetünk be valami ócska ruhába.-pillantottam végig Dean-en.

-Héé, ez eredeti műbőr.

-Értem, és igen.....hogy is mondjam....strapabírónak tűnik, de oda menő cuccok kellenek.

-Mitbánom én, menjünk.-sóhajtott Sam.

Ennek tök örültem. Végre vásárolhatok. Már meg se tudom mondani, mióta nem vásároltam egy jót. Egy tök drága boltban vettünk ruhákat. Ááá, annyira jól néztem ki. Mondjuk a fiúk is....

-Ez az?-kérdezte Dean a bár előtt.

-Igen.-bólintottam.

Bementünk. Wááá, ez nagyon király hely. Csupa csillogás, és látszik, hogy itt minden a pénzről, a csillogásról szól.

-Jesszus.-karoltam bele Sam-be.-Az ott Charles Montan.

-Az meg ki?-nézett rám hülyén Dean.

-Az ifjú divattervező, aki már tervezett ruhákat a Dior-nak, a Gucci-nak, sőt még a Chanel-nek is. Most pedig saját vállakozásba kezd. Oda kell mennem, el kell mondnaom, hogy mennyire imádom a ruháit.

-Akkor menj!

-De nem merek. Annyi csodálatos modell veszi körül.

-Hmmm, tényleg.-mérte fel a terepet Dean.-Gyere!-elkezdett húzni.

-Dean! Állj már meg!-szóltam rá, de mintha nem is hallotta volna.

-Jónapot. Maga tényleg Charles Montan?

-Igen.-bólintott.

-Ez nagyszerű. A húgom, Cathrine, nagy rajongója önnek.-mondta Dean.

-Valóban?-nézett rám Montan.

-Igen.-bólintottam megszeppenve.

-Csodás. És mondja, mit gondol a tavaszi kollekcíóról?

-Oh, az csodás. Eygszerűen mesteriek azok a színtársítások. Egyébként is imádom a lila színt, és amikor megpillantottam a maga modelljein, nagyon megörültem, hogy maga ismét divatba hozza. És azok a szabásformák. Egyszerűen isteniek.

-Látom szemmel követi a divatot.

-Igen.-válaszoltam, és titkon Dean-re pillantottam, aki a modell csajokat szédítette.

-Nincs kedve résztvenni a holnap esti bemutatómon?

-Tessék?-döbbentem le.

-Maga fiatal, karcsú, lendületes. Pont beillene a bemutatóra.

-Maga arra kér, hogy modellként lépjek fel holnap este a bemutatóján?

-Igen. Tehát?

-Oh, hogyne. Ezer örömmel.-lelkendeztem.

-Rendben. Adja meg az ügynökömnek a számát. Ott van a bárnál.-mutatott egy hapsira.-Majd ő felhívja és tájékoztatja.

-Rendben. Köszönöm.

-Én köszönöm. A holnapi viszont látásra.

-Viszlát.-mondtam teljesen elalélva.

-Hallottad Dean? Modell leszek a holnapi bemutatón.-ugráltam.

-Mi? Jha, az jó.-mondtam rám se bagózva. Helyette inkább az épp távozó modell csajokat nézte. De most nem érdekelt, hiszen modellkedni fogok.

Kerestünk egy szállást, ahol holnapig elleszünk. Este alig bírtam elaludni az izgatottságtól.