-Nah végre. Nem tudtam, hova tűntetek.-mondta Dean.

-Megvigasztaltad szegény Heather-t?-kérdeztem undokul.

-Jha, adogattam neki a zsepiket, aztán hazakísértem.

-Aztán?-kérdeztem.

-Aztán hazajöttem.

-Ennyi?

-Ennyi. Mert?

-Semmi ágybabújás, vagy csak egy csók?

-Mi? Normális vagy? Nem csaltalak meg.

-Jha, persze.-hitetlenkedtem.

-Mondom, hogy nem. Lehet, hogy szeretek ismerkedni, de hazudni nem szoktam.

-Köhöm.-köszörülte meg a torkát Sam.

-Nah jólvan. Csak ha munkáról van szó. Meg néha csajozás közben is. De most nem hazudok.

-Biztos?-kérdeztem.

-Igen. Te vagy a barátnőm, és ha van valakim, azt nem csalom meg. Mondjuk nem igazán szokott lenni barátnőm...De most van, és kész.

Tudtam, hogy igazat mond, és ahogy Sam-re néztem, láttam rajta, hogy ő is így véli. Ekkor viszont kezdtem rosszul érezni magam a csók miatt. Majdnem el is szóltam magam, de vettem egy nagy levegőt, és befogtam a szám. Láttam, hogy Sam is őrlődik.

-Mi van?-nézett ránk furán Dean, miután látta, hogy valamin nagyon emésszük magunkat.

-Semmi.-ráztam a fejem.-Együnk valamit. Éhes vagyok.

Megvacsoráztunk, aztán felmentünk aludni. Én csak forgolódtam az ágyamban. Nagyon bántott ez az egész. Kimentem végül a konyhába. Legnagyobb meglepetésemre Sam is ott volt.

-Hát te?-kérdeztem.

-Nem bírok aludni.

-Hát én se.-ültem le mellé.

-Hibát követtünk el. Dean nem csalt meg, ez tuti. Viszont ha azt nézzük, te igen őt. És pont a testvérével.

-Tudom, és tök meg vagyok zavarodva. Nem tudom, miért hagytam magam.

-Én meg azt nem, hogy egyáltalán miért tettem. Valami belső kényszer volt bennem.

-Igen, nálam is.-helyeseltem.

Ekkor egymásra pillantottunk, és megint éreztem azt a valamit. Megint megcsókolt, aztán végül valahogy fent az ágyában kötöttünk ki...