-Nem értem, hogy vehetsz rá ilyen hülyeségre. Meg egyáltalán, bármire.-mondta Sam, miközben Dean a zár feltörésével bajlódott.
-Kész.-mondta, miután sikerült kinyitnia. Mikor bementek, 5 letakart ágy várta őket. Sam vett egy nagy levegőt, és odament az elsőhöz. Dean a másodikhoz.
-Ez egy férfi....volt.-állapította meg Sam. Dean-re pillantott, aki csak bámult maga elé. Hát igen, ő talált meg engem.
-Dean!-sietett oda Sam. Dean csak állt mozdulatlanul. Egy könnycsepp folyt végig az arcán. Majd aztán mégis összeszedte magát, hiszen tudta, hogy kevesebb, mint 4 óra és újra élni fogok.
-Segíts Sam!
-Mégis miben?
-Elvinni innen Cat-et.
-Hova? Nem viheted ki innen észrevétlenül.
-Ki nem is. De felféle igen.
Ekkor észrevette Sam, hogy egy lépcsőfeljáró van a terem tulsó végén. Gyorsan kellett lelépniük, ugyanis pár orvos tartott épp feléjük.
-Ide be!-nyitotta ki Sam egy üres kórházi szoba ajtaját. Dean lefektetett az ágyra, közben Sam pedig bekulcsozta az ajtót.
-És most?-kérdezte Sam.
-Várunk?
-Mire?
-Csak várunk.
-Oké. De meddig?
-Még kb 3 és fél óráig.
A percek szörnyen lassan teltek Sam és Dean számára. Aztán mégiscsak letelt a 3 és fél óra. Aztán a 4, majd a 4 és fél is.
-Dean. Már eltelt 4 és fél óra is. Már biztos keresni kezdték Cat holttestét.
-Nem értem!-mad odafordult felém.-Cat, miért csinálod ezt? Gyerünk már!
-Dean.-próbálta nyugtatni.
-Cathrine Simon! Nem csinálhatod ezt velem! Hallod?-már zokogott. Biztos megszakadt volna a szívem, ha láttam volna. Sam odébbráncigálta.
-Dean! Szedd össze magad!
-Hagyj békén!
Az ordibálásokból hatalmas vita kerekedett. Egymást lökdösték már.
-Még ekkor sem tudok békén nyugodni?-kérdeztem nyöszörögve. Igen...újra éltem.
-Cat!-siettek oda az ágyamhoz.-Miért csináltad ezt? Teljesen megijesztettél!-ölelt meg Dean.
-De hiszen tudtad, hogy fel fogok támadni.
-Mi?-nézett értetlenül Sam.
Dean elmondta, hogy mi az a Braywood-i eset.
-Így már értem. De Cat honnan tudott róla?
-John mondta.-vontam vállat.
-John?-néztek rám a fiúk.
-Igen, miért?
-Apa?-néztek egymásra.
-Tényleg. Azért volt olyan ismerős.
-Te találkoztál apával?-döbbent le Dean.
-Igen, azt hiszem.
-És mit mondott?
-Elmesélte, hogy a gonosz is rájött, hogy én vagyok a kiválasztott. És egy próba alá vetett, hogy megtudja, milyen erős vagyok. Szóval mindenféleképpen meghaltam volna idejig-óráig. De John javaslatára úgy tettem, mintha már most nem bírnám, így abban a hitben van a gonosz izé, hogy tök gyenge vagyok. Kb. ennyi.
-Már értem.-bólogatott Sam.
-Mást nem mondott?-kérdezte Dean.
-De. Azt, hogy szeret titeket. És hogy szerinte én lennék a d.t.m.j.
Dean csak mosolygott.
-Mi van?-kérdeztem.-Mi az a d.t.m.j.?
-Ezt apával találtuk ki. Azt jelenti, hogy Dean tökéletes mennyasszony jelöltje.
Ezen én is mosolyogtam.
-Gyerekek! Ki kéne innen menni, mert már keresnek téged Cat.
-Oké, menjünk.
Szerencsére ki tudtunk szökni feltűnés nélkül. Majd elmentünk abba a hotelbe, ahol anya szállt meg. Nagyon féltem, hogy sokkolni fogja ez az egész. Hiszen nemrég még halott voltam. Jól sejtettem...