-Mike!-kiáltottam fel boldogan, majd Mike nyakába ugrottam.

-Cat. El sem hiszem, hogy te vagy az. Nagyon jól nézel ki.

-Jha, álmosan meg XXL-es pólóban meg végképp.

-Te így is jól nézel ki, mint mindig.

-Köszi. De hogy kerülsz ide?

-Épp átutazóban vagyok, és gondoltam benézek Chad-hez, de hogy téged is itt talállak, azt nem hittem volna.

-Én is épp utazgatok.-mondtam. Ekkor Mike Sam-ékre pillantott.

-Jha bocsi. Mike, ő itt Sam és Dean. Velük utazgatok. Fiúk, ez itt Mike.-mutattam be őket egymásnak.

-Mondd csak Cat. Nincs kedved kisétálni a tóhoz?-kérdezte Mike.

-Hogyne lenne. 2 perc és készen is vagyok.-majd felrohantam átöltözni. Tényleg gyors elkészültem. Majd elmentünk sétálni.

-Mondd csak Chad, ki ez a Mike? Talán Cat unokatesója?-kérdezte Dean.

-Unokatesója?! Ugyan, dehogy. A volt barátja.

-A volt barátja?-kérdezett vissza Dean.

-Igen. Emlékszem, nagy szerelem volt az övék. Igaz, csak 2 évig voltak együtt. De nagyon szerették egymást.

-És akkor minek szakítottak?

-Mert Mike-nek el kellett költöznie, és így túl nagy lett köztük a távolság. De mondjuk azóta sem találtak maguknak olyan párt, aki annyira illene hozzájuk, mint ahogyan régen ők összeillettek.

-Aha.-mondta Dean kissé lehangoltan.

Mi egészen délutánig sétálgattunk Mike-kal. Annyira imádok vele lenni, mert mindig jó kedvre tud deríteni.

-Hát ez már nagyon hiányzott.-mondtam Mike-nak, amikor hazaértünk. Csak Dean találtuk a konyhában.

-Én megkeresem Chad-et.-mondta Mike.

-Oké, menj csak.-mondtam neki. Miután kiment Mike, lehuppantam Dean mellé.

-Valami baj van?-kérdeztem tőle, mert láttam rajta, hogy rossz kedvű.

-Nem, nincs.-mondtam nem túl meggyőzően.

-Biztos?-kérdeztem vissza, hátha elmondja.

-Igen, tuti.-mordult rám, meg is ugrottam.-És ha lenne valami, akkor sem neked mondanám el először.

-Jólvan nah, csak segíteni akarok!-vágtam hozzá.

-Nem kell a segítséged! És most tűnj el innen!

-Ezer örömmel!-pattantam fel idegesen a székből, és kivágtattam. Kifelé menet kis híján fellöktem Sam-et.

-Mi volt ez?-kérdezte Dean-től.

-Semmi. Hagyj békén!-mordult rá az öcsikére is. Sam szó nélkül otthagyta. Kijött hozzám.

-Mi volt az a kiabálás?-kérdezte tőlem.

-Megkérdeztem Dean-től hogy mi a baja, erre meg leordította a fejem. Esküszöm, nem 100-as a tesód.

-Én se tudom, mi van vele.-tűnődött el Sam.

-Áh, mindegy. Tényleg, kölcsön tudnád adni a laptopod? Az enyém elromlott, és lusta vagyok most megjavítani.

-Persze. Ott van a szobába az aszatlon.

-Köszi.-pattantam fel, és már trappoltam is a szobába. Nagyszerű. Dean is bent volt.

-Csak ezért jöttem.-mondtam neki rá se pillantva, és már indultam is kifelé.

-Várj!-szólt utánam Dean.-Ne haragudj az előbbiért. Nem tudom, mi van velem.

-Én tudom. Az amit elmondtam. Hogy leszakadna a kezed, ha mástól kérnél segítséget. Nem tudom mit hittél, hogy majd egyedül is meg tudod oldani a bajaidat. Nézz magadra, már nem a régi Dean vagy. Nem értem, minek játszasz csigát, aki folyton bebújik a házába, ha valami van. Itt van neked Sam, meg én is. Mi szeretünk téged, de ha te nem engeded, akkor nem tudunk segíteni.-fejeztem be a mondókámat, majd szó nélkül kimentem a szobából.

-Hát Dean.-lépett be Sam-Cat a szívemből szólt. Én csak egyet mondok neked. Cat az Isten lába. Tudod..

-..amit nem szabad elengedni.-fejezte be Dean.-Lehet.

-Akkor meg?

-Áh, most itt van a nagy szerelme.

-És hagyod, hogy az övé legyen?

-Miért? Mit csináljak?

-Mondjuk küzdj!

-Ugyan már. Normális vagy? Egy csaj miatt?-kezdett visszatérni a régi Dean.

-Szerintem megérné....-tűnődött el Sam.